Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2023. 1. 13.
Producer: Simon Moraz
Az album hossza: 41.50 perc
Műfaj: Jazz-Rock Fusion
Értékelés: 10/10
Az Emil And The Detectives, a jazzrock fúzió világszerte érvényes alapelveihez egyként hű szlovén szextett idén januárban jelentette meg harmadik stúdióalbumát „Remote Proximity” címmel. A zenekart két régi barát tartja egyben (merem állítani, még a középiskolás évekből): Rastko Zager basszusgitáros és Dejan Pečenko billentyűs. Tökéletesen ismerik egymást, hiszen a múltban évekig játszottak együtt, különféle formációkban. Ez a páros a banda fennmaradásának bizonyos értelemben szent alapja, és valójában a kreatív hajtótengelye is. 2017-ben jelent meg a több mint merész stúdiódebüt, az „Agora” (RockLine recenzió), amely sok kreatív lehetőséget hordozott a jövőbeli irányokat illetően; ezt a zenekar a több mint kiváló folytatással, a 2020-as „Sandcastles”-szel kamatoztatta (RockLine recenzió). A két album között határozott művészi és kreatív ugrás érezhető, ami arra utal, hogy az Emil and The Detectives egy saját zenei történet, amely nem foglalkozik a stílussal, nem akarja betonba önteni, hanem olyan csapat, amely a pillanatnyi ihlet fényében alkot, és átadja magát az érzéseknek, az intuitív szféráknak és az ösztönöknek. Ez az állandó változás lényege, amely az örök művészi felfelé ívelést hozza. A növekedést. Ha az ember visszatekint arra a zenei útra, amelyet Zager és Pečenko megtett, a megszerzett tapasztalatokkal és a kialakult víziókkal együtt, a fenti megállapítás egyáltalán nem meglepő. Az előző két album anyagát is figyelembe véve szinte biztosra lehetett venni, hogy az új lemez valami frisset, másmilyet, kihívót, mondhatjuk: „szokatlant” hoz majd.
Amikor a hallgató betölti a „Remote Proximity” albumot a lejátszóba, meglepi, mennyivel kifinomultabbak az aranzsmék az előző lemezhez képest. A fület érezhetően másként „riasztja fel” a gitár reakciója, a szaxofon mellett pedig hirtelen egy korábban nem hallott trombita is társaságot nyújt. A zenekar a közelmúltban gyökeres felállásváltáson ment át, az album hosszabb időszak alatt született, amire persze rányomta a bélyegét a ránk kényszerített p(l)andémia is. Pečenko, Zager és Zdravko Zimic szaxofonos így a megújult szextettben is állandó pontok maradnak, az újoncok pedig: Boris Majcen trombitás (a zenekar tehát ütőhangszerest cserélt trombitásra), Jože Zadravec dobos, valamint – mondhatjuk – a „szlovén John McLaughlin”, vagyis a jazzgitáros akrobata és nagymester, Igor Bezget (hallgasd meg szuperszonikus „csomózását” a záró River With 2 Springben). Ezek a zenészek mind szigorúan képzett jazzmesterek, és az a kifejezőerő, amelyet a művészetük kivált, lenyűgöző. A „Remote Proximity” (magyarul nagyjából „távoli közelség”) így újabb művészi-kreatív lépést jelent a zenekar felfelé vezető fejlődési útján. Már ha egyáltalán beszélhetünk fejlődésről. Hiszen csak egy pillanatról van szó, amelyet elkapsz! Most. Ez tekinthető annak a legfelsőbb fokának, hogy a zenei művész őszintén zenei üzenetté fordítja az ösztöneit és érzéseit, amelyeknek átadja magát. A szextett láthatóan nagyon jól érti ezt az elengedés-filozófiát, ami egyben az egyéniség és az eredetiség művészi megteremtésének alapja is.
A Tranquility trombitáján a tompító azonnal jelzi, hogy 2020 és 2023 között sok minden megváltozott az Emil and the Detectives háza táján. Ha az album ebben a részben még kissé szégyenlősen nyílik, a lusta ritmikus seprűzés diktálta ritmusban, amely a harmincas évek füstös chicagói éjszakai kabaréklubjainak hangulatát idézi, a következő szám, a Back From Planet Serpo az album azon része, amely teljes pompájában megmutatja a megújult szextett építőköveinek új kémiáját. A trombita és a szárnykürt beköszöntével, a szaxofonnal kombinálva az előző albumhoz képest jóval intenzívebb a be-bop szelleme – feltételesen szólva Miles Davis távoli, mindig jóindulatú és szívesen látott szelleme –, kivételes pedig a hangszerek közötti reakció az első vonalban, amelyet Pečenko, Bezget, Zimič és Majcen képvisel, s ez igazolja a szextett tagjainak kifejezésmódját összekötő kötelékek rendkívül erős és szikrázó kémiáját. Ez valójában a döntő!
Az album szerves melegséggel szólít meg, élő és eleven. A zenekar megújult felállásban kivételes kémiát alakított ki a hangzás építőkövei között, és ez a jazz rock fúzió kötéltáncának csúcsszintű zenei anyagát nyújtja, amely folyamatosan lenyűgöz. Kivételesen rugalmas, a tagok pedig szellemesen szikrázó csillogással adogatják egymásnak az improvizációs betéteket, amelyek briliánsan összehangolódnak a motivikus felépítéssel, így semmiképp sem beszélhetünk az avantgárd széttöredezettség különc kilengéseiről vagy „free jazz” variációkról az albumon. Az Emil And The Detectives az új lemezzel még több kifejezőbeli rugalmasságot ér el, ugyanakkor végig kiváló szinten tartja a hallgathatóságot, hiszen a jazzmesterek, mindenki a maga terepén, mindig ügyesen visszatérnek a vezérmotívumokhoz, amelyekkel a zenekar a dalok kompaktságát fenntartja. Így elmondhatjuk, hogy mindegyik szám éppen megfelelő mértékben van improvizációsan fellazítva. Egyúttal hangsúlyozni kell, hogy a szextett elsősorban csapatként működik, és az improvizációs betétek adagolását tekintve a tagok közül senki sem lóg ki.
Az album fejlődésének minden lépésén, minden formájában és fázisában nincs olyan pillanat, amely ne árasztaná el a hallgatót érdekes zenei információval. Ami pedig mindezen (ebben az esszében eddig leírt) szuperlatívuszokat még megtoldja, az az eredendő érzés átültetése. Az ösztönöké is. Az album így a zenei anyag olyan kivételes magával ragadó erejét bontakoztatja ki, amely viszi a hallgatót, és magába szippantja. Még a spontaneitás érzetét is kelti, bár erről nem beszélhetünk. Mondjuk inkább úgy, hogy a váratlan fordulatok, trükkök és finomságok sora, amelyet az Emil and the Detectives a „Remote Proximity”-n felvonultat, végig kivételesen vonzóvá teszi a lemez hallgatásának élvezetét. Főleg azért, mert a csapat végig elkerüli a különc kísérletezés felé vezető kitéréseket.
A „Remote Proximity” az Emil and the Detectives számára új zenei történet. A zenekar zenei névjegyének új platformja. Az állandó változás új művészi szintje, amely „perpetuum mobile”-ként működik, nem ismer kalapot és korlátokat. Lenyűgöző zenei alkotásról van szó, amellyel a zenekar új, csúcsminőségű kreatív zenei teret teremtett, amelyben a jövőben is határtalanul expresszionista módon örömét lelheti, átadhatja magát neki, és ápolhatja azt.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Tranquility
2. Back From Planet Serpo
3. Devided By Zero
4. Fuego Ondulado
5. Dark Matter
6. Ouroboros
7. River With 2 Springs
Felállás:
Rastko Zager – basszusgitár
Dejan Pečenko – Kurzweil billentyűk, Hammond M3
Zdravko Zimič – szaxofon
Igor Bezget – gitár, B gitárszintetizátor
Boris Majcen – trombita, szárnykürt
Jože Zadravec – dob
