Kiadó: Silver Lining Music
Megjelenés dátuma: 2023. 3. 24.
Producer: Biff, Seb Byford & Jacky Lehmann
A válogatás hossza:
Stílus: Heavy Metal / N.W.O.B.H.M.
Értékelés: 9.0/10
Saxon! Maradt még bármi, amit nem mondtak el erről a zenekarról? Megöregedtek, az biztos. És élete őszén a banda egyszerűen élvezi a dolgot. A kiváló utolsó stúdióalbum, a „Carpe Diem” (2022, RockLine recenzió) – amelyet a milleniumi utáni évek teljesítményéhez mérve az egyik legerősebb lemezükként emelhetünk ki – mellett a zenekar 2021-ben kiadta első válogatáslemezét is „Inspirations” címmel (RockLine recenzió), tele olyan előadók feldolgozásaival, akik egyéniségükkel és munkásságukkal így vagy úgy inspirálták a tagokat. Elsősorban az éppen soron lévő karmestert és főnököt, vagyis az énekes Biff Byfordot.
A Silver Lining Musicnál láthatóan nem lankad a lelkesedés a Saxon ötlete iránt, hogy a rock és a metal arculatát formáló neves zenészek – na meg a popzene – szerzeményeit feldolgozzák, így az első válogatás mellé jött a folytatás is „More Inspirations” címmel. Ha a zenekar rajongója vagy, mégpedig a legmakacsabb és leghűségesebb fajtából, akkor kötelező darab. A többieknek nem az. Elég a stúdióalbumok.
A Saxon nemcsak a repertoárválasztással, hanem a hozzáállásával is szórakoztató marad. Azok az órák, amelyeken határtalanul élvezték a stúdiómunkát, hitelesen költöztek át az új „More Inspirations” hanghordozóra. Aki tudja, hogy a Saxon már pályafutásuk régmúltjában is szívesen gondoskodott az eredetik ügyes átöltöztetéséről – például a „Killing Ground” (2001, SPV/Steamhammer Records) korszakából eszünkbe juthat a King Crimson-feldolgozás, a The Court of the Crimson King, de még korábbról is (1984-ből a The Sweet-szám, a Set Me Free átdolgozása) –, az azt is megmondhatja, hogy ezek az ikonikus heavy metal ősapák egyszerűen nem tudnak mellélőni.
Ezúttal nincs a lemezen sem The Beatles-, sem The Rolling Stones-eredeti. A legnehezebb falatnak – főleg annak a kihívásnak a szempontjából, hogy új, készruha-aranzsmánt kellett ráadni – a The Faith Healer számít, vagyis a The Sensational Alex Harvey Band szerzeménye. Kitűnően megoldották. A többi válogatás stílusában jócskán közel áll a Saxon klasszikus lemezeihez. Ügyes választás, szórakoztató választás, és nem túlbonyolított választás. A feldolgozás kihívása szempontjából legalábbis. És ez így jó. A Saxon nem jazzbanda, és nem is progresszív zenekar, úgyhogy helyes, hogy a számok kiválasztásakor nem „sodródnak el túl messzire”.
A rutin és a tapasztalat elvégzi a dolgát. Biff énekben kiválóan tartja magát, ezt már a nyitó The Animals-szám, a We’ve Gotta Get Out Of This Place is bizonyítja. A dalt réges-régen feldolgozta már a Blue Oyster Cult is. Az 1978-as változatuk talán inspirálóbban hatott a fiatal Biffre és Paulra, akik akkoriban éppen lábra állították a Saxont, mint maga a The Animals-eredeti. De ennek megerősítéséhez egyenesen a metal két nagyöregjét kellene megkérdezni.
Quinn és Scarrat szép, jól körülhatárolt teret kap azokban a részekben, ahol „a maguk módján” alakítják a szólókat. A Subtitute (orig. The Who) és a Razamanaz (orig. Nazareth) bőséges dobosi éberséget követel a leleményes és edzett Nigel Glocklertől, aki finomságokkal tartja kellemesen ragadozó szinten a magas oktánszámú decibelek szabadjára engedését. A produkció élő, szerves és meleg. A bácsik tudják, mit csinálnak. A basszusvonalak vastagok és áthatóak, a hangzási kontrasztok erősítésére építve. A Detroit Rock Cityben Carter basszusmélysége különösen fontos (ezt diktálja a Kiss-eredeti képe). És a Gypsy (orig. Uriah Heep) Hammond nélkül? Megengedhetetlen perverzió. Vagy mégsem? A hiányzó orgona pótlása természetesen klasszikusan metalos, és két gitár frazírozására épül, amelyek „saxonosan” démonizálják a klasszikust, és beléoltják a barnsley-i kvintett „híres botrányos báját”. Hasonló érzéseket hagy maga után az ilyen metamorfózis a Rainbow-klasszikus, a Man On A Silver Mountain hallgatásakor is. A lényeg Biff Byford énektudása! És ő érett korában is megőrizte rusztikus tartását. A híres énekes nem fogy ki a szuszból! Sem hangterjedelemben, sem erőben. Különben az egész feldolgozósdinak semmi értelme nem lenne. Egyedülálló hangja a „saxonos” jelleg átültetésének alapeleme a feldolgozásokban.
Röviden, nehogy túlságosan elragadtassam magam. A szórakozásnak és az élvezetnek nem látszik a vége. A „saxonos” ravaszság ismét teljes vérrel működött. A „More Inspirations” tehát elsősorban kötelező a hithű Saxon-rajongóknak, akik ennek a legendás zenekarnak minden egyes lélegzetvételét követik. Abban a formában, amelyet a legendák 2023-ban is mutatnak, senki nem fog panaszkodni, ha 2025-ben a második részt egy harmadik ilyen válogatás követi. Mondjuk „Even More Inspirations” címmel!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. We’ve Gotta Get Out of This Place (orig. The Animals)
2. The Faith Healer (orig. The Sensational Alex Harvey Band)
3. From the Inside (orig. Alice Cooper)
4. Chevrolet (orig. ZZ Top)
5. Substitute (orig. The Who)
6. Gypsy (orig. Uriah Heep)
7. Man on the Silver Mountain (orig. Rainbow)
8. Detroit Rock City (orig. Kiss)
9. Razamanaz (orig. Nazareth)
10. Tales of Brave Ulysses (orig. Cream)
Felállás:
Biff Byford – ének
Paul Quinn – gitár
Doug Scarratt – gitár
Nibbs Carter – basszusgitár
Nigel Glockler – dob
