Kiadó: No Remorse Records
Megjelenés dátuma: 2022. 10. 14.
Produkció: Antony Blaine
Az album hossza: 45. 25 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
Ezúttal a kanadai Albertában dördült el megint a fegyver! A Riot City a klasszikus heavy metal revival újabb rohamcsapata, amely főleg az amerikai, megcsontosodott „speed” metal ős-iskoláját, no meg az N.W.O.B.H.M. mozgalom hagyatékát idézi fel nagyszerűen. Röviden: a heavy metal 40 évvel ezelőtti zsenge ifjúkorának imádata ez, életre-halálra! És milyen imádat! Olyan, amelyik pokoli szteroidtúladagoláson áll.
Az efféle, bizonyítani vágyó fiatal zenekarokból manapság hemzseg a világ. Csakhogy. A Riot City nem kerülne ebbe a szorításba, vagyis nem kapna ilyen elmélyült kritikusi elemzést, ha nem lenne mindenben, amihez hozzáfog, átkozottul pokolian jó. Már pusztán technikai oldalról is. A metal úttörő zenekarai ölni tudtak volna ilyen kicsiszoltságért akkoriban, amikor több mint 40 éve elkezdték lábra állítani a műfajt. A Riot City már az első lemezén megmutatta, mennyire veszélyesen éles és csiszolt, ahogy megállíthatatlanul száguld végig a megvadult, pimasz riffáradaton és a „héliumos” fülsértő vokálon. Az alig egy évtizede működő zenekar három év után máris új albummal tér vissza, és semmi jelét nem mutatja a lassulásnak.
Érdekes, hogy közben Cale Savy gitáros leköszönt az énekesi posztról. Az ő hangja volt a „Burn The Night” című bemutatkozó stúdióalbum egyik legfontosabb védjegye és fő mágnese, ami miatt olyan meggyőző volt. És most mi lesz? Hogyan lehet új albumot csinálni az ő hangja nélkül? Színre lép Jordan Jacobs, aki hihetetlen módon, sőt még hihetetlenebbül, nagyon közel áll Cale énekteljesítményének jellegzetességeihez az első stúdiólemezen. A Riot City így kvartettből kvintetté nőtt. Savy mostantól kizárólag a gitárjára koncentrálhat, Jacobs pedig a kifogyhatatlan kifejezőerő záloga, amely makulátlanul átkerült – vagy legalábbis alig veszített belőle – az „Electric Elite” lemezre is.
Ez az album invazívan nyit, ahogyan annak idején a legendás Riot „Thundersteel” albuma 1987-ben. Hasonlóan szédítő és romboló lendülettel, adrenalinos száguldással, amely csak a sebességet, a sebességet és a sebességet ismeri. Megállíthatatlan rohanás, amely előtt minden összeomlik! Minden, ami az útjába kerül. A produkciót tekintve is. Az album átveszi elődje komor hangzását, bár a mostani produkció egy hajszálnyival világosabb és „precízebb”, vagyis az első lemezen érezhető „édes punkos garázshangzás” fátyla az utódon nagyrészt eltűnt. A kiváló gitárfutamok ágyúzása, amelyek egymás után gyúlnak lángra az albumon, egy kifogyhatatlan, szenvedélyes heavy metal tűzvészbe repít, amelyet beteljesületlen ambíciókkal és hatalmas bizonyítási vággyal teli fiatalok szítanak. A szenvedély és a hév forráspontig fűtött!
Igaz, hogy a Riot City művészi értelemben nem hoz semmi újat a színtérre, de ha élőben úgy szólnak, mint a stúdióalbumokon, a nemzetközileg elismert heavy metal előadók közül mindenki félni fog magával vinni őket a turnéjára. A Riot City az a zenekar, amely tollpihe-könnyedséggel lopja el a show-t, ha – mint említettem – a színpadon olyan, mint amilyet a két stúdiólemez tartalma mutat. A „rángatás” a frázisokon nem lankad, a két gitáros megosztott szólói és keresztbe lőtt sorozatai, amelyek szintén klasszikusan, ős-iskolásan szólnak, sem maradnak le. Röviden: a Riot City az új „Electric Elite” albumon is ugyanazt a féktelen pimaszságot hozza, amelyet már az első lemez, a „Burn The Night” pokolian sátáni meneteléséből megismertünk. Az új album egésze ezúttal súlypontjával közelebb áll az amerikai speed metal ős-iskolájának elemeihez, így a Riot, a Liege Lord, de a Helstar és az Agent Steel említése is inkább helyénvaló, mint az első lemeznél, ahol helyenként az N.W.O.B.H.M.-iskola zenekaraival és a Judas Priesttel való párhuzamok is erősebben érződtek. Ám az új albumon is találunk számos főhajtást a heavy metal brit keresztapái előtt, mégpedig a záró, egészen tízperces epikus dalban, a Severed Ties-ban!
Az „Electric Elite” album (egyenesen homlokra rúgva, őrülten) egy diadalmas új fejezetet nyit ennek a fiatal, de rendkívül kiélezett kanadai zenekarnak a történetében, amelynek minél előbb el kell juttatnia a zenéjét a régi kontinens színpadaira is. A Riot City az új lemezzel is bizonyítja, hogy az amerikai „old school speed” metal klasszikus napjainak egyik legmeggyőzőbb utánzója, akinek (a korosztályos társak közül) nehéz bárkit mellé állítani. Azok számára, akik ismerik az elődje, a „Burn The Night” anyagát, az új „Electric Elite” már nem lesz olyan meglepően azonnal magával ragadó, de tény, hogy a zenekar (globális szinten) az új albummal is megőrzi elképesztő kreatív-energetikai lendületét, ami miatt jelenleg a metal revival egyik legfrissebb, legropogósabb kiflije.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Eye Of The Jaguar (5:00)
2. Beyond The Stars (5:08)
3. Tyrant (5:36)
4. Ghost Of Reality (6:18)
5. Return Of The Force (4:16)
6. Paris Nights (4:43)
7. Lucky Diamond (4:19)
8. Severed Ties (9:56)
Felállás:
Jordan Jacobs – ének
Cale Savy – gitár
Roldan Reimer – gitár
Dustin Smith – basszusgitár
Chad Vallier – dob
