House Of Lords: Saints And Sinners
Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 9. 16.
Produkció: James Christian & Mark Mangold
Az album hossza: 51.29 perc
Stílus: Arena Rock / AOR / Hard Rock
Értékelés: 9.0/10
House Of Lords! James Christian! Új album! Kell ehhez még bármit hozzátenni? Igazából nem. A kultikus arena rock/AOR zenekar hívei azonnal rohantak, hogy beszerezzék. Csakhogy amikor azt hinnéd, hogy már minden elhangzott, … a zenekar vezére, az egyetlen James Christian újra és újra rácáfol erre, mert ő ezzel semmiképp sem tud egyetérteni.
Az új album, a „Saints And Sinners” mindössze két évvel az elődje, a „New World – New Eyes” (2020, RockLine recenzió) után jelenik meg. Az pedig tulajdonképpen újabb megtestesítője annak, amit a House Of Lords az utolsó újjáalakulás (az új évezred elején) óta csinál, amikor is az enyhén vitatott „Power And The Myth” (2004) után megjelent a „World Upside Down” (2006) – utóbbi ismét a helyére tette a dolgokat.
Aki viszont még azokból az időkből követi a zenekart, amikor az azonos című stúdiódebütalbum (1988), és főleg a folytatás, a „Sahara” (1990) kereskedelmi sikerein szárnyalt magasan, az tudja mondani, hogy az új lemez bizonyos értelemben a mai napig a legambiciósabban kacsingat a kezdeti korszak felé. De ne félj – nem a hetvenes évek rockjának szóló főhajtásról van szó, ahogy azt a „Power And The Myth” kalandjáról lehetett mondani. Távolról sem. James Christian ugyanis az új albumhoz megnyerte az együttműködésre a billentyűst, zeneszerzőt és producert, a tapasztalt Mark Mangoldot, akinek anyazenekara a nyolcvanas évek kultikus AOR-formációja, a Touch (közreműködött az American Tears és a Drive, She Said munkájában is), egyébként pedig Mangold elsősorban dalszerzőként ismert: számait kereskedelmileg hatalmas sikerű előadók vették fel lemezeikre, Michael Boltontól, Chertől és Jordin Sparkstól kezdve Jennifer Rushon és Laura Branigan-en át Paul Rodgersig – hogy csak néhányat említsünk. Mangold személyi száma is közel áll Christianéhoz, ami nagyon jó. Sőt, több annál. A csatlakozott Mangoldot az új HoS-albumon nyújtott hozzájárulása alapján helyenként akár az eredeti Greg Giuffria legközelebbi megfelelőjének is tekinthetjük, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a zenekar első korszakában. Ez tényleg hallatszik az új album hangzásán. A billentyűk lényegesen élénkebbek, a hangszerelésben intenzívebbek. Korábban, vagyis az új évezred eddigi HoS-kiadványain ugyanis James Christian játszotta őket, és főként a hangulat fokozására használták (szintetizátoros „takarók”), amely a modern produkción keresztül (alapvetően a gitárfrázisok kontrasztos színezésére) erősen bombasztikus mohóságot hozott – a House Of Lords „arena rock” hagyatéka éppen erről híres. Ez igaz az új album produkciójára is, amely a „Giuffria-korszak” harmadik albuma, a „Demon’s Down” (1992) után a kilencvenes évek korszakát lezárva hatékonyan idéz fel valamit ebből a hangzásbeli retorikából. Vagyis ezek a fogások a „két ravasz róka” részleges produkciós „kifinomultságával” még nosztalgikusabb AOR-retrohangzást hoznak az új lemezre. Mangold igazi szerzemény Christiannek, aki vele elérte, hogy az új album kifejezésmódjában eltér a korábbi, ezredforduló utáni HoS-kiadványok sorától. Mangold orgonát, szintetizátort, elektromos zongorát és zongorát ad a dalokhoz, helyenként pedig rövid, de értékes szólóbetéteket is, amilyenekben a House Of Lordsnál rég nem volt részünk.
Az új House Of Lords csapatában tehát most két erős zeneszerző és tapasztalt producer van: James Christian és Mark Mangold. Méghozzá békülékeny egókkal. Ez döntően hozzájárult ahhoz az új kiválósághoz, amelyet a friss lemez megtestesít. Sőt. Ott van a nagy hangszerelési és ötletbeli változatosság is, amelyet mindkét edzett muzsikus kivételes tapasztalata és (megszokott) tehetsége irányít. Ehhez add hozzá Christian cimborájának, a kiváló gitáros Jimi Bellnek a hosszú évek óta tartó hűségét, és a nyerő pókerkéz, a négy ász megint a kezünkben van.
Elég volt az elemzésből. Az album egyes pontjait nem kell külön kiemelni. A tökély újra itt van. Az új dalok aurája alapvetően követi mindazt, amit a House Of Lords új évezredes albumai képviselnek (ez nem meglepő), de a nyolcvanas évek AOR-érzésvilágának bőségesebb felerősítésével járó többletfinomsággal, hála Christian és Mangold párosának, amely fenomenálisan működik. Ha a „Saints And Sinners” a nyolcvanas évek közepén jelent volna meg, ma nagy AOR-klasszikusnak számítana. A hangulat ismét szétfeszül a pompától és a bombasztikus mohóságtól, és Christian dalszerzői receptjével nehéz magasabb fokú optimumot elérni, mint amilyet éppen az új album nyújt. Ez többek között az album közepére helyezett fenomenális balladára, az Avalanche-ra is igaz. Akárhogy forgatom. Csatoljátok be az öveteket, és nyúljatok el kényelmesen a fotelotokban! A jó öreg James Christian és a House Of Lords újra itt vannak. Ezúttal a zenekar klasszikus korszakának, a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójának fokozott érzelmi töltetével.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Saints And Sinners
2. House Of The Lord
3. Take It All
4. Road Warrior
5. Mistress Of The Dark
6. Avalanche
7. Roll Like Thunder
8. Razzle Dazzle
9. Dreamin It All
10. Takin My Heart Back
11. Angels Fallen
Felállás:
James Christian – ének, gitár
Jimi Bell – gitár
Mark Mangold – billentyűs hangszerek
Johan Koleberg – dob
