Kiadó: Eagle Records
Megjelenés dátuma: 1997. 11. 25.
Produkció: Yes
Az album hossza: 72.02 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 7.5/10
A Yes az „Open Your Eyes”-t, tizenhetedik stúdióalbumát azután adta ki, hogy a klasszikus és legkedveltebb felállás (Jon Anderson énekes, Chris Squire basszusgitáros, Steve Howe gitáros, Rick Wakeman billentyűs és Alan White dobos) ismét felbomlott. Ez nem sokkal a koncert- és stúdiófelvételeket vegyítő „Keys to Ascension 2” (1997) megjelenése után történt, amikor Wakeman nem bírta tovább a zenekarban, és egy (hivatalosan) banális ok miatt (nézeteltérés a „Keys to Ascension 2” borítójának kiválasztásán) ismét „odébbállt”, ami a régi rajongókat egy cseppet sem lepte meg.
A helyére Chris amerikai barátja, Billy Sherwood (World Trade, Conspiracy) érkezett, aki egyébként basszusgitárosként érezte magát otthonosabban, mégis ő játszotta fel az „Open Your Eyes” billentyűs szólamainak többségét a kiegészítő gitár mellett. A maradék billentyűs részeket vendégzenészként a fiatal orosz billentyűs, Igor Khoroshev – aki nem sokkal az album megjelenése után a Yes új tagja lett –, valamint a Toto alapító billentyűse, Steve Porcaro játszotta fel.
Az „Open Your Eyes” a Conspiracy projekt jövendő albumaként kezdte meg életét, amelyet Squire és „tanítványa”, Sherwood hozott létre. Utóbbi idővel szinte azonos Rickenbacker-basszusgitár-technikát alakított ki, és Chris halála után az utódja lett a basszusgitáron. A Yes akkori új menedzsmentjének győzködésére úgy döntöttek, hogy két új dalt, az „Open Your Eyes”-t és a „Man in the Moon”-t egy készülő Yes-albumon használják fel. Hamarosan csatlakozott az alkotói folyamathoz Anderson, Howe és White is, és elkezdtek születni az új dalok. Az album létrejöttében tehát jelentős szerepet játszott az új menedzsment, amely úgy döntött, hogy a Conspiracy-dalok sokkal jobban festenének Yes-szerzeményekként.
A három régi Yes-tag közül egyedül Howe-nak voltak kételyei az „Open Your Eyes” irányával kapcsolatban, mert úgy érezte, hogy az albumon túl sok dal hajlik a pop rock felé, a kereskedelmi irányultság felé, miközben hiányzik belőlük a klasszikus Yes-féle szerzői és hangszerelési megközelítés. Az excentrikus gitármester nem tévedett az „Open Your Eyes” hangzásának megítélésében, hiszen az albumot szerzői és produkciós szempontból hálátlan feladat a klasszikus Yes-lemezekkel összevetni.
A klasszikus albumaikhoz képest többnyire jóval egyszerűbb és könnyedebb hangszerelésű, a szokásosnál kisebb ritmikai komplexitású teljesítményről van szó. Egészében véve az „Open Your Eyes” teljesen szolid lemez volt, de azzal a balszerencsével járt, hogy ugyanabban az évben, közvetlenül a két „Keys to Ascension” album után jelent meg, amelyek klasszikus Yes-stílusú koncert- és stúdiófelvételeket tartalmaztak. Egymással összevetve természetesen alulmaradt, pedig néhány igazán kiváló darab is akad rajta.
Az „Open Your Eyes” nyitánya három remek dallal szolgál, amelyek jó benyomást hagynak maguk után, és ma is büszkék lehetnek rájuk. A „New State of Mind”, az album két kislemeze közül az első, Yes-mércével mérve viszonylag ütős szerzemény, erős hangsúlyt kapnak benne a gazdag vokális harmóniák, amelyek Sherwood érkezése után a szokásosnál is jobbak lettek. Sherwood hangszíne hasonlít Squire-ére, ami újabb ok arra, hogy a legendás basszusgitáros halála után miért lett az „tökéletes” utódja.
A címadó dal, az album második kislemeze, remek, többszólamú refrénnel büszkélkedik, amelyet jellegzetes, kifejezetten pozitív, atmoszférikus energia járja át, így nem csoda, hogy az „Open Your Eyes” legjobb pillanatai közé tartozik. Ennek a dalnak, amelynek eredeti címe „Wish I Knew” volt, eredetileg Squire szólóalbumán kellett volna megjelennie. Jön az kiváló „Universal Garden”, egy valamivel összetettebb szerzemény, amely szintén kifejezetten dallamos, ébresztő refrénnel, kedélyes vokális harmóniákkal, zenekari hangszerelésekkel és finom gitárszakaszokkal rendelkezik. Az „Open Your Eyes” összes darabja közül ez áll a legközelebb a klasszikus Yes-féle atmoszférikus varázslathoz, így az album csúcspontjai közé tartozik.
A sikerült nyitány után néhány gyengébb szerzemény következik, amelyek a Conspiracy projekt keretében kiválóan festettek volna, Yes-dalként viszont a klasszikus teljesítményekhez képest valami „másodosztályba” sorolódnak. A „No Way We Can Lose” akusztikus irányultságú, vidám kis szerzemény egy újabb „ébresztő” refrénnel az örök „meditatív guru”, Jon Anderson előadásában, amelyet leginkább Howe sajátos gitárjátéka jellemez. Squire alkalmankénti szájharmonika-betétei nem túl szerencsés kiegészítésként hatnak.
A „Fortune Seller”, egy viszonylag érdekes szerzemény, drámai és kissé féktelen vokális harmóniákat tartalmaz az „I’ve Seen All Good People” klasszikus stílusában, nosztalgikus hangulatú gitár-billentyűs harmóniákat és számos jól megoldott tempóváltást. A kifejezetten dallamos „Man In The Moon”, egy másik dal, amelynek eredetileg Squire szólóprojektjének részévé kellett volna válnia, pophangzású elemei miatt jelentős stílusbeli eltérést jelent a klasszikus Yes-hangzástól. Ettől függetlenül ki kell emelni a drámai zenekari hangszereléseket és a dallamos, többszólamú refrént, amelyben Anderson hangja nagyon jól harmonizál a többi énekessel.
A „Wonderlove” egy újabb könnyedebb dal, amely Jon vagy Chris szólószerzeményeként lenyűgözően festett volna. A Yes keretein belül legfeljebb szolid, kissé ismétlődő dal, amely legalább egy perccel hosszabb a kelleténél. A „From The Balcony”, az Anderson–Howe páros gyümölcse, rövid és szép, akusztikus irányultságú szerelmes ballada, amely viszont nem hagy maga után mélyebb benyomást. A „Love Shine” Yes-mércével már szinte popdal, és más produkcióval az egykori gitárossal, Trevor Rabinnel készült albumokon is helyénvaló lett volna. A „Somewhere, Someday” egy újabb vidám, biztató dal igen egyszerű hangszerelési és szövegi felépítéssel, amely Squire vagy Anderson szólóprojektjében nem festett volna rosszul, Yes-szerzeményként viszont minden, csak nem izgalmas.
A záró, vokálisan kissé túlzottan hamis „The Solution” – a látszólagos, csaknem 24 perces hossza ellenére – nem a leghosszabb dal a Yes történetében, hiszen valójában öt percnél is rövidebb. Két perc csend után indul a 16 perces, ambient irányultságú „The Source”, amelynek több köze van az ambient zenéhez, mint a klasszikus Yes szimfonikus prog rockjához. Lenyűgöző hossza ellenére kevés valódi zenét tartalmaz, így természetesen nem a Yes számos szuperepikuma közül való. Sok rajongót alaposan feldühített a Yes tagjainak ez a húzása, mert becsapva érezték magukat, ezért páran a „The Solution/The Source”-t a Yes történetének legnagyobb szerzői átverésének tartják.
Az „Open Your Eyes” joggal tartozik a Yes eddigi diszkográfiájának „alsóbb osztályába”, noha igazságtalan lenne gyenge teljesítménynek bélyegezni. Ahogy már említettem, kettős balszerencséje volt: két klasszikus, koncert- és stúdiófelvételeket vegyítő Yes-lemez után jelent meg, és eredetileg nem is új Yes-albumnak szánták. Ha a Conspiracy projekt részeként jelent volna meg, ahogyan Squire és Sherwood eredetileg elképzelte, az „Open Your Eyes” – amely persze jóval másképp szólt volna – a Yes-rajongók körében bizonyosan jobb fogadtatásra talált volna. Ettől függetlenül az „Open Your Eyes” a kilencvenes években megjelent többi Yes-albumhoz képest – amelyeket a két „Keys to Ascension” kivételével szintén nem a klasszikus Yes-stílus jellemzett – teljesen szolid teljesítmény volt.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Dallista:
1. New State of Mind (6:00)
2. Open Your Eyes (5:14)
3. Universal Garden (6:16)
4. No Way We Can Lose (4:56)
5. Fortune Seller (5:00)
6. Man In The Moon (4:41)
7. Wonderlove (6:06)
8. From The Balcony (2:43)
9. Love Shine (4:37)
10. Somehow, Someday (4:47)
11a. The Solution (5:25)
11b. The Source (16:22) – rejtett dal, 2.00 perces szünet után
Felállás:
Jon Anderson – ének
Steve Howe – steel, elektromos & akusztikus gitárok, mandolin, banjo, vokál
Billy Sherwood – akusztikus & elektromos gitárok, billentyűk, vokál
Chris Squire – basszusgitár, szájharmonika, vokál
Alan White – dob, ütőhangszerek, vokál
Közreműködő zenészek:
Igor Khoroshev – billentyűk az 1., 4. és 5. dalon
Steve Porcaro – billentyűk a 2. dalon
