Kiadó: Sintetic Production
Megjelenés dátuma: 2021. 6. 7.
Produkció: Lilith Cage
Az album hossza: 61.42 perc
Műfaj: Post Punk/New Wave/Alternative Rock
Értékelés: 9.0/10
A Lilith Cage öt edzett zenészből álló kvintett, akik a szlovén rock’n’roll színtéren gyakorlatilag mindent láttak már. Azt is, amit akartak, és azt is, amit nem. Debütáló lemezük, a Shadows hosszú idő alatt született meg. Néhány ötlet több évtizedes, de egészen mostanáig várt a megvalósításra. Az albumot 2019 őszén rögzítették és keverték, befejezni viszont csak 2020 augusztusában sikerült. A zenekar nyilvánvalóan a helyzet miatt, amelyben immár másfél éve tapogatózunk, és nem tudni, merre tartanak a dolgok, úgy döntött, hogy a megjelenéssel még kivár. Egészen idén.
Amikor belehallgatsz ebbe a „hatalmas”, kicsit kevesebb mint 63 percnyi zenébe, azonnal világossá válik, hogy az anyag hangzásában retró. Siouxsie And The Banshees? Talán merész és igencsak radikális álláspont ilyen gyorsan előrántani ezt a tézist. De azoknak, akiknek nincs kedvük átrágni magukat ennek az elemző esszének a mondatain, amely arról szól, hogy mi hol van, az ilyen bevezető tájékozódási pont egyáltalán nem rossz.
Szóval? Post punk, dark, new wave, de érdekes lehet azoknak is, akik ismerik a „shoegaze” kifejezést, és van benne egy kis gótikus beütés is. Röviden: a Lilith Cage zenéjében hallatszik ezeknek a műfajoknak a nyolcvanas évekbeli kibontakozása, miközben a „Shadows” modern, nagyon mai produkciót kapott. Sőt, a produkció az a valami, ami azonnal magához láncolja a hallgatót. Rögtön. Álmodozó, mégis teátrális zene, amelyben az édes fájdalom, a melankólia és a ki nem énekelt vágyakozás újra meg újra összeolvad, és főként sötét pompával, valamint a teátrális ünnepélyesség hangulatának hatásos felépítésével szólítja meg a hallgatót. Figyelem: a szövegek az olasz Chi Se Ne Frega kivételével teljesen angolul vannak, ami fenomenálisan illik a zenei képhez.
A vonalak egyszerűek, triviálisan összerakottak, mindenféle zeneszerzői bonyodalom nélkül, ezért rendkívül zeneileg inváziv hatásúak. Azonnal belemásznak a fülbe. És ez a lényeg. A kémia. A zenekarnak ez teljes mértékben sikerült. Főleg az énekesnő, Lili Žigo beépítésével. A vokál földönkívülien, csábítóan cseng, rejtett és nehezen leküzdhető démoni bájjal, művészien hozzáadva egy csipetnyi végzetes, fekete erotikát, és az átélt kifejezésmódjával elmélyíti a gótikus pillanatot, valamint a titokzatos ünnepélyességet. A Lilith Cage mögött világosan kidolgozott zenei vízióval rendelkező zeneszerzők állnak, akik pontosan tudták, mit akarnak, és Lili tulajdonképpen azt a tökéletes utolsó darabkát hozta, amitől a Lilith Cage története ilyen izgalmas zenei élménnyé és kalanddá fejlődött. Ismerős, némileg nosztalgikus és retró hangzású, ugyanakkor szokatlan és különleges. Főleg annak fényében, hogy 2021-et írunk.
Az egyetlen hiba a játékidő hossza. A stílushoz és a hangzáshoz, vagy mondjuk úgy, a csapat zenei látnokságának art-receptjéhez képest az album legalább 20 perccel túl hosszú, ezért többszöri hallgatás után sem lehet szabadulni az érzéstől, hogy néhány szám túlságosan hasonlít egymásra. Minden el van mondva. Legfeljebb 40 percben. A zenekar mégis így tett, mert úgy érezte, hogy így helyes. És így is helyes. Ez az alapvető joga.
Az építőelemek úgy vannak elrendezve a hangképben, hogy valójában igen ügyesen lefedik az egész rendelkezésre álló háromdimenziósságot. A fénylő, vastag basszusvonalak elmélyítik a ritmikai kinetika vázát, amely egyszerű, akár táncos jellegű is lehet, de többnyire közepes tempó felé hajlik. A kompresszált gitárhang egyszólamú, zeneileg invazív vonalakat ütöget, időnként viszont masszív, de kontrollált frazeálásba is belemegy, amely lavinaszerű hangzásával kitölti magát a hangspektrumot. Ebbe van „belesüllyesztve” a női vokál, amely tulajdonképpen az egyik fenti bekezdésben leírt érzéseket idézi fel. Ravasz és kifinomult elemrakosgatás, amelyből a művészi tökély ötvözete születik.
Summa summarum: rendkívül kiérlelt zenei termékről van szó, amelyet kompaktság és erősen teátrális atmoszféra jellemez. A „Shadows” a saját törzsű alternatív rockos báj megtestesítője, a maga, vagyis a rá jellemző art karizmájával, amely a négy főszereplő nagy elkötelezettségével szüntelenül a hangzásbeli és zeneszerzői tökélyt követi.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. New Day (04:54)
2. Witches (04:39)
3. Shadows (05:55)
4. Rain of Stars (04:32)
5. Heaven Calls (04:14)
6. Mermaids (04:40)
7. Friday 13 (04:51)
8. Who are You (03:22)
9. Revolutions (04:41)
10. Heart Beat (04:57)
11. Me and You (04:48)
12. Chi se ne frega (05:05)
13. Witches Revisited (04:56)
Felállás:
Lili Žigo – ének
Vili Domijan – gitár
Tomi Tršar – basszusgitár
Matjaž Pegam – dob, ütőhangszerek
