Samozaložba
Datum izida: 21. 8. 2021
Produkcija: Jernej Zoran
Dolžina albuma: 32.58 min
Zvrst: Art Rock / Instrumental Rock
Ocena: 9.5/10
Hát, egyes zenészek folyton csak beszélnek, aztán mégsem történik semmi, mások csendben, szorgosan dolgoznak és alkotnak. Az utóbbiak ligájába tartozik a kifogyhatatlan, ötletgazdag és végtelenül rugalmas dolenjskai zenész, a született rocker és gitármester, Jernej Zoran is.
Itt van az új lemeze, a legalább annyira hosszú, mint amennyire vérbeli című „What Happens If I Press This Button?”. Újabb teljesen instrumentális dobása ez Jernejnek, amelyet valahogy csendben be is harangozott a tavalyi „Deuce” EP-vel, amely január elején jelent meg, épp mielőtt elkezdődött az a mára már jól ismert filmforgatókönyv, amelyet a valóságban élünk át. Ha már a „Deuce” EP-nél tartunk (RockLine recenzió): érdemes kiemelni, hogy Jernej az új lemez végére odatett három számot az EP-ről (a „filmes” Swamp (Oh Yeah), a Blue és az „ezoterikus” Daydreamin’). A Blue-t amúgy a több mint fenomenális szólójával, amelyben egyebek mellett a zenész pillanatnyi „kikapcsolását” is érezni, és amelyben Peter Green és Jeff Beck hatása csap össze, simán lehetne még és még hallgatni. Ez a három szám afféle bónuszként értelmezhető az albumon, ezért a továbbiakban főleg az első nyolcra koncentrálunk.
Aki ismeri Zoran korábbi munkáit, nagyjából tudni fogja, mire számíthat az új, „What Happens If I Press This Button?” című stúdiólemezen is. Mondani sem kell, hogy egy ilyen albumot nyitott karokkal fogadhatnak a külföldi zenei médiumok is a recenzensi nagyító alatt: teljesen instrumentális, a dalcímek pedig mind angolul vannak. Tudjuk, hogy Jernej énekhangra szabott zenét is szerez, de most úgy érezte, eljött az ideje, hogy valami instrumentálisat vegyen fel. A „What Happens If I Press This Button?” egyúttal ügyes húzásnak is felfogható, amellyel a fickó a „szent Flórián tyúkjának” határain túl is felhívja magára a figyelmet. A lemez minden adottsággal rendelkezik, művészi oldalról is, hiszen egészében véve megint gyönyörű alkotás.
A tizenegy rövidebb szám sokszor úgy folyik egymásba, hogy az ember elveszíti a érzékét, hogy több dalt hallgat. Olykor úgy tűnik, mintha egyetlen, sok arcú szám volna, pedig nem az. A lemez agyafúrt műfaji kotyvalék, amelyben Jernej nemcsak azt mutatja meg, hogy sokrétűen merít ihletet, és az ötletek széles, változatos palettáját a zene nyelvére fordítja, hanem technikai téren, valamint a szerzői és hangszerelői érettség terén is újra bizonyítja kiválóságát. Néhány szóló egyenesen lenyűgöző. Az organikus hangzásvilág, a természetes hangpasztellek és különösen a „one take” pillanatokban megszülető szólóihlet miatt, amelyet Jernej többször is zseniálisan elkapott és szalagra rögzített. Nehéz kedvencet választani, mert művészileg aprólékosan kidolgozott (lezárt) számokról van szó, kicsiszolt, (személyes) vallomásos tartalommal, amelyeket egymástól a zenei kifejezésmód műfaji kitérői is elhatárolnak.
A nyitó címadó instrumentális játékos funky katalizátor, amely a maga játékosságával viszi útnak a hallgatót az album utazásán. A Meet Me At Midnight kíváncsi, mégis kontemplatív flażoletjei és fretless basszusgitárjának hosszú ívei már az elején sejtetik, hogy misztikus vágyakozással, szelíd és kutató hangokkal teli számról van szó, amely mindenekelőtt a zenei fülbemászóságnak rendeli alá magát – és ez az egész albumra igaz. Itt van a tréfás rock’n’roller Great Wide Open, aztán a zeneileg rendkívül békülékeny és kacér Chanse Encounters, amelyet southern rock-árnyalatok kísérnek. Az album közepén található a titokzatos Antares, amely főleg hangszerelés terén mutat kivételes művészi érettséget, amilyet Jernej Zoran az új lemezen elér. Sokarcú, hangulatváltásokban gazdag szám, amelyet Jernej új alkotásának egyik kreatív csúcspontjaként tartanak számon. Az MCDN Station több mint üdvözlendő művészi ugrás a „balkanesk” terepére, ritmikailag és zeneileg egyaránt, valamint új, egyedi kitérő az albumon, amelyet Jernej nagyon szépen keresztezett az eredendő rock ‘n’ roll érzésvilágával. Az Astroglider olyan szám, amelynek komponálási kereteit könnyűszerrel Joe Satriani is összerakhatta volna, csak most a vezérmotívumokon belüli díszítéseket Jernej Zoran helyezi el, aki sokkal több ihletet merít a rock and roll klasszikusainak hallgatásából, mint David Gilmour és Jeff Beck. A „Deuce” EP-ről hozott három számot leszámítva elmondhatjuk, hogy a Falling From Grace az album záró pontja. A Falling From Grace melankolikus, kicsiszolt vezérmotívumú szám, amely Jernej gitárjátékának jellegzetes hangzásvilágából árad az érzéki, organikus meleget. Mondhatjuk, hogy ez az egyik legszebb példa arra, hogy egy helyen mutatkozzon meg nemcsak Jernej komponálási stílusa, amely a kreatív ihlet csúcsát érte el, hanem Jernej személyisége is, zeneművészként. Rengeteg finomság. A tremoló ügyes használata, illetve a szám magjába való beépítése, a finom „pull off” húrfeszítések sorozata, a hangok állandóan kifinomult elhelyezése és minden további filigrán finommechanika, ami ide tartozik, csak a pont az i-n e gitármatadór zseniális gitáros vallomásában. Ennek kumulusza éppen a záró Falling From Grace.
Jernej Zoran ismét hibátlanul teljesítette a küldetését. A magas kreatív-kifejezési színvonal mellett, amelyet addigi stúdiólemezein fokozatosan kialakított, örvendetes, hogy Jernej kreativitása semmiképp sem apad. Ha tehát meghúzzuk a „What Happens If I Press This Button?” zenei tartalmának összegző vonalát, már csak ez a felismerés marad: „Jernej, igényesek lettünk, és még többet akarunk! Le a kalappal az újabb zseniális alkotásért.”
Avtor: Aleš Podbrežnik
Seznam skladb:
1. What Happens If I Press This Button?
2. Chance Encounters
3. Meet Me At Midnight
4. Great Wide Open
5. Antares
6. MCDN Station
7. Astroglider
8. Falling From Grace
9. Swamp (Oh Yeah)
10. Blue
11. Daydreamin’
Zasedba:
Jernej Zoran – kitara, bas kitara, klaviature
Darko Vlahović – bas kitara
Brian Petry – bobni
Miro Tomšič – bobni
