Kiadó: Blomljud Records
Megjelenés dátuma: 2008. 7. 1.
Producer: Moon Safari
Az album hossza: 103:52 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A svéd szimfoprogrock-revivalisták, a Moon Safari 2003-ban alakultak. Nem sokkal a megalakulásuk után felvettek egy demóalbumot, amelyet meghallgatott a The Flower Kings egykori billentyűse, Tomas Bodin, aki aztán az első lemezük, az „A Doorway to Summer” (2005) producere lett. Az elejétől fogva sokan hasonlítgatták őket a The Flower Kingshez az epikus vokális harmóniák, a szokatlan ütemek, az akusztikus és elektromos hangszerek közti finom átmenetek, a többnyire vidám hangszerelés és a pozitivista szövegek miatt, amelyek mellé később sci-fi témájúak is érkeztek.
A Moon Safari a The Flower Kingshez képest még tovább csiszolta a vidám vokális harmóniákat, hiszen az öt tag mindegyike pontosan tudja, hogyan kell ezt csinálni. A zenekar két nem hivatalos főnöke egyébként a két fő énekes: a billentyűs virtuóz Simon Åkesson és a gitármester Petter Sandstrom. Fő hatásaiként a Beatlest, valamint olyan progrock-bajnokokat neveznek meg, mint a Genesis, a Yes, a Marillion és az IQ, így a szimfoprogrock-revivalizmus szó szerint a vérükben van.
A Moon Safari második albuma a „Blomljud” címet viseli, ami svédül „virágok hangját” jelent. Dupla lemez lett, amely ismét főleg környezettudatos, kisebb részben sci-fi szövegeket tartalmaz. Két ep és egy több mint félórás szuperep is került rá, vagyis kifejezetten ambiciózus vállalkozásról van szó. A Genesis hatása már a „Bloomljud” borítóján érezhető, amely stílusában és tartalmában kissé a „Foxtrot” (1972) borítójára emlékeztet.
A „Constant Bloom” című rövid a cappella nyitány után, amely egy 1912 körüli vidám énekkvartett hangulatát idézi, jön az epikus szimfoprog tétel, a „Methuselah’s Children”. Mulatós hangszerelésével, ugrándozó ritmusaival és kórusharmóniáival előrevetíti, milyen hangulat lengi majd be az album darabjainak oroszlánrészét. A kórusos vokális harmóniák mind kellemesek, és nincsenek túl magasra hangolva, így sosem hatnak fárasztónak vagy komikusnak. Ebben az epben nem hiányoznak az összetett ritmikai finomságok sem, amelyeket epikus gitárszóló koronáz meg. Mindezek ellenére a hangulat nem annyira a Jon Anderson (Yes) utasításai szerinti „kozmikus nirvána-utazásra”, mint inkább a Mikulás ünnepi felvonulására emlékeztet.
A meditatív „In The Countryside” pszichedelikus lüktetésével, mini moog hangjaival és akusztikus irányultságával úgy szól, mintha a késői Beatles és a Yes találkozna közeli kapcsolatban. Az ambiciózus instrumentális „Moonwalk”, a „Blomljud” egyik legjobb pillanata, melankolikus nyitórészével végre a zenekar komolyabb, egy hangyányit sötétebb oldalát mutatja meg, és megtöri az uralkodó „ringa raja” hangulat egyhangúságát. Ettől még összességében ez is vidám darab, és a Moon Safari nem állhatta meg, hogy közben ne használjon archív hangfelvételt az 1969-es holdraszállásról, ami kissé olcsón hat.
A „Bluebells” újabb mulatós kirándulás a virágos réteken, amely nem titkolja a legendás Yes sokféle hatását, miközben az örömteli vokális harmóniák, amelyeket a Moon Safari valóban tökélyre csiszolt, megint előtérbe kerülnek. Ezek a zenekar zenéjének legfelismerhetőbb elemei, és nélkülük az egész jóval kevésbé lenne érdekes. Az „The Ghost of Flowers Past” című epben, amely ünnepélyesen pompázatos módon zárja a „Blomljud” első lemezét, a Moon Safari összetett, de egyben dallamos hangszeres szekciók és hirtelen ütemváltások sorát vonultatja fel. Ezekkel igazolják dicséretes technikai felkészültségüket, és azt, hogy van érzékük az eklektikus, változatos szimfoprog kalandok felépítéséhez. A fő érdekesség ezúttal is a remek kórusos vokális harmóniák, amelyeket még egy rövid, de szórakoztató mini moog-szóló sem tud elnyomni.
A második lemez az „Yasgur’s Farm”-mal nyit, amely a tipikus, ugrándozó és örömteli „happy prog” szám prototípusa, és egyszerre dagad a pompázatos hangszerelésektől és a kedélyes kórusharmóniáktól. A „Lady of the Woodlands”, amely mulatós, optimista lüktetésével inkább valamiféle Starcastle-höz áll közelebb, mint a Yeshez, meglehetősen szégyenlős módon játszadozik a folk rock elemeivel, amit vendég hegedű és fuvola segítségével ér el. Az „A Tale of Three and Tree” melankolikus, misztikus színezetű ballada, amely hangulatában kissé a Genesis-klasszikus „Harlequin”-ra emlékeztet. Ezúttal is fenomenálisan előadott kórusharmóniák gondoskodnak az atmoszferikus csúcspontról.
Az „Other Half of the Sky” az említett, több mint félórás szuperep, amely egyben a „Blomljud” legambiciózusabb kompozíciója és az album csúcspontja. A nyitórész finom, éteri ballada hipnotikus vokális harmóniákkal, valamint finom zongora- és akusztikusgitár-harmóniákkal, a folytatásban viszont, ahogy várható, a dolgok alaposan „bonyolódnak”. Ezután időközönként összetett, de dallamos hangszeres szekciók követik egymást, olykor éteri kórusharmóniákkal megspékelt pillanatokkal. Különösen jól és szórakozóan sikerült a szuperep felénél érkező hangszeres rész vágtató ritmusokkal és szellemes mini moog-futamokkal. Az ütős gitárfutamok betörésével és a masszív dobfordulókkal a Moon Safari bebizonyítja, hogy kedvenc eledelük nem a virágnedves tejberizs, miközben az epikus utazás „yes-es” vokális harmóniákkal és a lehető leglelkesebb módon ér véget. A „Blomljud” a „To Sail Beyond the Sunset” című számmal zárul, amely éteri ballada szép zongorahangszereléssel és hipnotikus vokális harmóniákkal, és időnként úgy szól, mint egy gyerekaltató.
A „Blomljud” pozitivista, „happy prog” hangulattal teli epikus utazás, amely meg fogja örvendeztetni a mulatós szimfonikus progrock minden rajongóját, és felbosszantja mindazokat a megkeseredett lelkeket, akiknek jobban fekszik a skandináv rock- és metalzenekarok többségének hagyományos komorsága. A pozitivista világszemlélet és a „virágültetés” terén a Moon Safari még a The Flower Kingsnél is lelkesebb, ami azt jelenti, hogy a zenéjük bizonyosan nem minden progresszívrock-rajongó ízlésének felel meg. Hangszerelés és kivitelezés terén a Moon Safari, amely meg sem próbálja titkolni sokféle hatását, a „Blomljud” kapcsán nem sok hibát róhat fel magának az ember.
Másrészt a zenéjüket ugyanazok a hibák nyomasztják, mint sok rokon, kortárs (nem feltétlenül skandináv) prog-revivalistát: az eredetiség, az újítókedv, a vokális karizma és az időnkénti humormorzsák krónikus hiánya. Akit ezek a hiányosságok nem zavarnak, az mérhetetlenül élvezni fogja a „Blomljud” hallgatását, amely kétségtelenül a kortárs skandináv szimfoprogrock-revivalizmus egyik csúcsa, és 2008 egyik legjobb progrock albuma.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
CD 1: Ka-on I (51:36)
1. Constant Bloom (1:26)
2. Methuselah’s Children (15:42)
3. In the Countryside (5:42)
4. Moonwalk (8:48)
5. Bluebells (10:11)
6. The Ghost of Flowers Past (9:47)
CD 2: Ka-on II (52:09)
7. Yasgur’s Farm (8:05)
8. Lady of the Woodlands (3:36)
9. A Tale of Three and Tree (3:28)
10. Other Half of the Sky (31:42) :
– i. Written in the Stars (6:28)
– ii. The Meaning of Success (7:51)
– iii. Child Inside the Man (10:13)
– iv. After All (7:12)
11. To Sail Beyond the Sunset (5:18)
Felállás:
Petter Sandström – ének, vokál, tizenkét húros és elektromos gitár, hanghatások
Pontus Åkesson – akusztikus gitárok (12 húros gitár, klasszikus gitár, folk gitár), mandolin, vokál
Simon Åkesson – zongora, Moog, Mellotron, Hammond orgona, harmonika, hanghatások, vezetőének, vokál, kórusaranzsálás
Johan Westerlund – basszusgitár, vokál
Tobias Lundgren – dob, ütőhangszerek, vokál
Közreműködő zenészek:
Anthon Johansson – elektromos gitár a 7. számban
Anders Pettersson – ‘pedal steel’
Måns Axelsson-Ljung – hegedű, fuvola
Mona Falk – cselló a 9. számban
Andreas Persson – ütőhangszerek
