Styx: Crash Of The Crown
Megjelenés dátuma: 2021. 6. 18.
Kiadó: Alpha Dog 2T/UMe
Producer: Styx
Az album hossza: 43.11 perc
Műfaj: Arena Rock /Art Rock / Progressive Rock
Értékelés: 8.5/10
A „Crash of the Crown” az amerikai prog/arénarock-bajnok Styx tizenhatodik stúdióalbuma. A „The Mission” (2017) után ez a második anyaguk, amely a neves producer-zenész, Will Evankovich irányítása alatt készült. Evankovich olyan előadókkal dolgozott már együtt, mint a Night Ranger, Jack Blades, Don Felder, Rob Zander, Ted Nugent és mások. A „Crash of the Crown” felvételein kiegészítő gitárosként, billentyűsként és dalszerzőként is részt vett, fáradozásait pedig nem sokkal az album megjelenése után azzal jutalmazták, hogy „előléptették” a kultikus zenekar hetedik tagjává. Ez azt jelenti, hogy a Styxnak mostantól három gitárosa van. Evankovich mellett a „Crash of the Crown” zenéjének és hangszerelésének nagy részét a régi motoros gitáros-énekes, Tommy Shaw hozta tető alá, aki az alapító gitáros-énekes John Young mellett Dennis DeYoung alapító énekes-billentyűs 1999-es távozása óta a zenekar hajtóereje. Shaw énekelte fel a „Crash of the Crown” vezetőénekeinek nagy részét, bár egyes dalokban Young és a billentyűs Lawrence Gowan is átvette a főszerepet.
A „Crash of the Crown” dalai – az elődtől eltérően ez nem koncepcióalbum – mind rövidek, a leghosszabb is négy perces, mégis jól tükrözik azt a stílusbeli sokszínűséget, amellyel a zenekar már a hetvenes évek elején híressé vált, amikor először feltűnt a zenei színtéren, majd később, legnagyobb sikerei idején is, amikor sokan egyszerűen „a Queen amerikai válaszának” hívták őket. A „Crash of the Crown” hallható prog rock, hard rock, arena rock és pop rock, meg sok közbeeső stílusmorzsa is.
A gazdag vokális harmóniák továbbra is a Styx fő ismertetőjegyei, ez már a nyitó „The Fight of Our Lives”-ban is jól hallható, amely tipikus, pompázatos felvezetés. Az „A Monster” a szokásos Styx-mércével mérve meglehetősen progresszív szerzemény, hiszen tele van tempóváltásokkal, váratlan ritmusváltásokkal, drámai vokális harmóniákkal és szenvedélyes mini moog-futamokkal. A „Reveries” bevezetője nagyon nyilvánvaló Beatles-lekoppintásnak hat, részben azért is, mert Gowan hangszíne időnként Paul McCartney-ra emlékeztet, de hamarosan egészen tipikus Styx-dallá alakul. A „Hold Back the Darkness” melankolikus hangulatú és tele van akusztikus hangszereléssel, mégsem hagy maga után mélyebb nyomot. Jóval érdekesebbre sikerült a drámai „Save Us From Ourselves”, amelyben Churchill híres háborús beszédének egy részlete is felcsendül, és azt az Iron Maiden rajongói is jól ismerik.
A prog rock, hard rock és pop rock elemeit ötvöző címadó dal tükrözi talán a legjobban az album számai közül ennek a legendás zenekarnak a gyakran figyelmen kívül hagyott kísérletező vénáját. A Styx a hetvenes évek közepén az egyik legnagyobb arénarock-attrakcióvá vált, de pályáját még azon kevés említésre méltó amerikai progresszív rock zenekar egyikeként kezdte. A dal melankolikus, Queen-stílusú lezárásból sem szenved hiányt. Az „Our Wonderful Lives” vidám akusztikus ballada, amely már csak derűs természete miatt sem lesz az új „Boat On the River”, bár tökéletesen jellegzetes Shaw-féle szerzői és hangszerelési teljesítmény.
A „Common Ground” ezzel szemben epikus hangulatával, pompázatos mini moog-futamaival és hatalmas vokális harmóniáival olyan, mint valami elveszett hetvenes évekbeli darab. A „Sound of the Alarm” Shaw bús power balladája számos akusztikus és szimfonikus díszítéssel, amely mindazokat levesz a lábukról, akik értékelik a kiváló énekteljesítményeket. A remek „Long Live the King” kiváló vokális harmóniáin lovagolva főleg epikus refrénjével nynyer meg magának, és újabb bizonyíték arra, miért nevezik egyesek a Styxot az amerikai Queennek. Egyúttal ez az egyik kevés szám a „Crash of the Crown” lemezen, amelynek titokzatos és kissé sötét a hangulata. A szintén nem kevésbé lenyűgöző refrénnel megspékelt „Coming Out the Other Side” is nagyon jó benyomást hagy maga után. Sajátos és viszonylag összetett szerkezete miatt, főleg az „egzotikus” ütőhangszerek használatának köszönhetően, kétségkívül az album csúcspontjai közé tartozik.
A „To Those” energikus arénarock-szám, amely pillanatokra úgy szól, mint egy elveszett dal a „The Grand Illusion” (1977) vagy a „Pieces of Eight” (1978) lemezről, vagyis minden régi rajongót levesz a lábáról. A záró „Stream” vegyes érzéseket hagy maga után, mert kiaknázatlan potenciállal rendelkező szerzemény. Kár, hogy ez a nosztalgikus hangulatú dal éppen akkor ér véget, amikor a történés rajta – főleg a melankolikus gitárszóló miatt – a legérdekesebb lesz. A „Crash of the Crown” nem éppen a zenekar hosszú pályájának csúcsai közé tartozik, de biztosan az életmű „aranyközépútjára” sorolható, és a legtöbb régi rajongónak biztosan tetszeni fog. Bár van rajta néhány kiemelkedő dal, amely a zenekar legjobb időire emlékeztet, a „Crash of the Crown” még mindig a legjobb egyben hallgatni, vagyis az első számtól az utolsóig. A „Crash of the Crown” jellemzője a legtöbb hangszerelés dallamos természete és a vidám, hangulatos jellege, ami csak azokat zavarja majd, akik nem tartoznak az amerikai artrock-mesterek hagyományos hívei közé. Az egyetlen kritika az, hogy eggyel több akusztikus ballada került az albumra a kelleténél. A Styxtól egyébként már hozzászoktunk, hogy minden albumukon van legalább egy power ballada, amelyekkel egykor a slágerlisták élére kerültek, de ezúttal nem sikerült tökéletesre az összes ballada. A 21. században, illetve Dennis DeYoung távozása után született többi három Styx-albumhoz képest a „Crash of the Crown” minőségben egyenrangú az elődjével, a „The Mission”-nel, és jobb a helyenként meglehetősen ihlethiányos „Cyclorama” (2003) lemeznél, a „Big Bang Theory” (2005) pedig meg sem érdemli, hogy az előbb említett albumokkal összehasonlítsuk, hiszen az más előadók dalainak feldolgozásaiból álló lemez volt.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. The Fight Of Our Lives
2. A Monster
3. Reveries
4. Hold Back The Darkness
5. Save Us From Ourselves
6. Crash Of The Crown
7. Our Wonderful Lives
8. Common Ground
9. Sound The Alarm
10. Long Live The King
11. Lost At Sea
12. Coming Out The Other Side
13. To Those
14. Another Farewell
15. Stream
Felállás:
James “JY” Young – ének, gitár
Tommy Shaw – ének, gitár
Chuck Panozzo – basszusgitár, kísérőének
Todd Sucherman – dob, ütőhangszerek
Lawrence Gowan – ének, billentyűs hangszerek
Ricky Phillips – basszusgitár, kísérőének
