Art of Illusion: X Marks the Spot
Kiadó: AOR Heaven
Megjelenés: 2021. 1. 29.
Producer: Anders Rydholm
Játékidő: 52.01 perc
Műfaj: AOR revival / Melodic Rock
Értékelés: 8.0/10
Az Art of Illusion újabb projekt, amely akkor született, amikor elszabadult a pokol (úgy tűnik, tartósan), és amely nagy valószínűséggel soha nem jött volna létre, ha a koncertszínteret nem rombolják le. Két kiváló svéd zenész találkozásáról van szó. Az egyikük Lars Säsfund a Work of Art soraiból, akit a melodikus rock és az AOR-revival rajongói a Lionville-ből és az Enboundból is ismerhetnek. Lars tehát az Art of Illusion hangja. A projekt gerincét a páros másik tagja adja: a Grand Illusion multiinstrumentalistája, zeneszerzője és producere, Anders Rydholm, akit a lágy hangzású, dúsan hömpölygő rockkollázsok különösen „precíz” kedvelői az Overlanddel, a Seikima II-vel és a japán Demon Kakkóval való munkái révén ismerhetnek.
Igen. Elég végigfutni az előző bekezdésben felsorolt nevek listáján, és rögtön világos, mit kínál az Art of Illusion első lemeze. Az „X Marks the Spot” tipikus skandináv revival album, ahogy azt Säsfund anyazenekarából, a Work of Art-ból (főleg a Catch You If I Can, a Run vagy a Go dalokból) jól ismerjük. Az viszont érdekes, hogy a bombasztikus hatás és a pomp „hipnózis” megteremtésében mindkét zenész nagyon erősen a neoklasszicizmus fogásaira támaszkodik. Ez helyenként azt is jelenti, hogy a refrénekbe kórusdallamokat szőnek a hangulat fokozására. A lemezen vannak olyan pontok, ahol a neoklasszikus zene is összefonódik, és amelyek közjátékként működnek (Waltz for the Movies, A Culinary Detour). A zongorát, a vonósokat és a fúvósokat előtérbe állító dallamok és hangszerelések pedig a hetvenes évek közepi Queen példájából merítenek ihletet. A Rampat Wildfire-ban valamivel három perc előtt megjelenik egy mid-eight átvezetés, amely szemléletesen idézi azokat a megoldásokat, amelyeket a nyolcvanas évek első felében David Paich alkalmazott a Totóban.
Az album színes ötlettárat kínál, a gyorsabb tételek és a balladás hangvételű szerzemények egyensúlya kiváló. Elsősorban a pörgősebb dalok gyújtanak: ezekben több a markáns rock és a pomp színház, mind a gitárfrázisokban, mind abban a vonzóan ragadozó atmoszférában, amely az AOR-örökség megidézéséhez elengedhetetlen. Ebből a szempontból az egyik legszerethetőbb szerzemény valahol a lemez közepén a Go, amelynek társaságot ad az album támadó nyitánya, a Wild And Free és a Run.
Röviden: az Art of Illusionre rá fognak csapni mindazok, akik évek óta követik a Grand Illusion és a Work of Art működését, a tartalom pedig lekötheti a Palace, a Houston vagy a Wildness rajongóit is. Közben azt is érdemes észben tartani, hogy Rydholm a hangszereléseket pazarul gazdagította klasszikus zenekari elemekkel, Säsfundnak pedig időnként még sanzonénekesi szerepbe is bele kell bújnia, ahogy az a záró, „eurovíziós” balladában, a Race Against Time-ban történik. Épp ezek a Rydholm-féle extra hangszerelési trükkök billentik el az „X Marks the Spot” albumot attól a feltételezéstől, hogy csupán még egy AOR-revival lemezről lenne szó. Forradalom nincs, nem is várt senki ilyet, de elég jó ahhoz, hogy behálózza az efféle hangzások szerelmeseinek népes táborát.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok:
1. Wild And Free (4:44)
2. Run (4:49)
3. My Loveless Lullaby (5:04)
4. Waltz For The Movies (1:43)
5. 4 AM (4:27)
6. Go (5:08)
7. Snakebite Charm (3:48)
8. Let The Games Begin (5:30)
9. A Culinary Detour (2:22)
10. Catch You If I Can (4:56)
11. Rampant Wildfire (4:42)
12. Race Against Time (4:48)
Felállás:
Lars Säfsund – ének, billentyűs hangszerek, vokál
Anders Rydholm – ritmusgitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
Vendégzenészek:
Muris Varajic – gitár
Kristian Larsen – gitár
Jay Graydon – gitár
Pelle Holmberg – gitár
Daniel Rydholm – gitár
Tony Paoletta – pedal steel
Frank Nilsson – dob
Per Svensson – vokál
