Kiadó: The Music Universe
Megjelenés dátuma: 2020. 12. 6.
Produkció: Narada Michael Walden & Neal Schon
Album hossza: 70.10 perc
Műfaj: Art Rock / Instrumental Rock
Értékelés: 9.0/10
Neal Schon azon gitárosok egyike, akit mindenki hallott már életében. Akarva-akaratlanul. Ha az nyolcvanas évek nemzedékéhez tartozol, akkor biztosan. Aki követi a fickót a Facebookon, tavaly órákon át élvezhette Neal gitáros őrültségeit, amelyeket webkamerán keresztül osztott meg. Hetente többször szórakoztatta így a követőit. A maga stílusában. Egyedien, szellemesen és összetéveszthetetlenül. Mivel a fickó semmilyen módon nem hagyta abba ezt a játékot – hiszen az volt az az év, amikor elszállt a vicc, és megint bőven akadt idő a kreatív kalandozásra –, sokan sejthették, hogy a háttérben valami több lapul. Egy album születése. Neal ezt a hírt viszonylag későn jelentette be. Alig egy hónappal a hivatalos megjelenés előtt. Derült égből villámcsapásként. A produkcióban és a szerzés finomságaiban, a dobos teendőket is beleértve, új Journey-társa segítette Nealt: a tapasztalt és sokoldalú stúdiós gombforgató mester, egyben multiinstrumentalista és zeneszerző, Narada Michael Walden.
Neal Schon az a fickó, aki alig tizenhét évesen, 1971-ben már csatlakozott Carlos Santanához a Santana „III” albumán. 1972 végén Gregg Rolie-val megalapították a Journey-t. A többi történelem. Schon már több évtizede az egyik legbefolyásosabb gitárikonként híres, aki népszerűsítette a rockzene hangzását, de különösen fontos szerepe volt abban, hogy a nyolcvanas években utat tört az AOR műfaj felemelkedésének. Schont azonban nagyra becsülik mindazok is, akik a jazz-rock fúziót követik, vagy egyszerűen vonzza őket a műfajok kalandos összeolvasztása.
Schon gitárhangzása a „Universe” albumon is egyedi, megismételhetetlen unikum marad, amelyet az óriási karizma varázslatos, megfoghatatlan érintése, valamint az érzések és érzelmek univerzuma fegyverez fel, és ez határozza meg e zenész lüktetését. Már az első szám, a Something in the Heart azonnal sejteni engedi, hogy az anyag többi része is rendkívül különleges és sajátos zenei élményt nyújt majd.
A „Universe” ennek a zenésznek egy újabb kiváló albuma. Nem túlzás azt állítani, hogy az összes önálló stúdiófelvétele közül talán éppen ez Schon legőszintébb és mindent átfogóan legreprezentatívabb dokumentuma. A lenyűgöző gitáros nem kevesebb mint hetven percnyi zenét vett fel rá, mégsem unalmas egy pillanatra sem. Az album új, saját szerzemények és néhány klasszikus Schon-feldolgozás kombinációja. A The Beatlestől Hendrixen és Princeen át Stevie Wonderig (I Believe), Lucio Dalláig (Caruso) és még John McLaughlinig (Be Happy). Már ez a válogatás is sejteti Neal Schon megfoghatatlanul sokrétű művészi érettségét. 2020-ban és 2021-ben Schonnak tényleg nincs oka arra, hogy bármit is bizonyítania kelljen a hírnév kedvéért. Az új albumon átadta magát a saját művészi önkifejezése örömének, és egyszerűen élvezte. Ez az album minden lépésén érezhető. Olyan album, amelyet folyton újra felfedezel, annyira erős a tartalmi felépítése. Lenyűgöző színház, vagy inkább számtalan zenei tartalom körhintája, amely a ravasz műfajok közti összeolvasztásban egyszer még varázslatosabb pecsétet kap.
A már amúgy is változatos szerzemény- és feldolgozás-választékot Schon mesterien ellenpontozta azzal is, hogy különböző megközelítésekkel játszotta el őket. Néhányat egyszerűen úgy vett fel, hogy elsőre eljátszotta, és megőrizte az eredeti teljes élőségét. Ilyen például Hendrix két száma, a Voodoo Chile és a Third Stone From The Sun. A többiekhez zenekari hangszerelést készíttetett, ehhez a Magik*Magik zenekar alapítóját és egyben karmesterét, Minna Choit kérte fel. A Silent Voyage és a Lights (az eredeti a Journey-hez tartozik) a Magik*Magik zenekar közreműködésével rendkívül szerencsés támaszt kínál Neal Schon suhogó, simogató gitárdallamainak. A számok hangzásvilága a zenekari pasztellszínekkel együtt mélységet és hangzásbeli pompát nyer. Princeék Purple Rain című számának különösen ragyogó és csábító változatát Schon Nashville-ben vette szalagra, a hangszerelésben Gary Cirimelli működött közre. Klasszikus, amelyet számtalan előadó játszik, mégis olyan klasszikus, amely Neal Schon egyedi gitárnyelvén ismét sajátos és megismételhetetlen pecsétet kap. A Hey Jude érdekes keverék. Schon a szám egy részében személyes hangot ad hozzá, és nem is egyértelmű, hogy feldolgozásról van szó. Neal ezt a számot szívesen iktatta be a koncertjeinek kötelező ráadásába.
Számos zenei arcot és impressziót felvonultató album, amely – mint mondtam – lenyűgöz és elvarázsol. Már a címe alapján is, de az összes megnyilvánulás összefoglalása szerint is minden bizonnyal ez e ragyogó és megfoghatatlan gitárvirtuóz legreprezentatívabb munkája, egész életművét összegezve.
Még egy információ a PRS gitárok rajongóinak: Schon az új albumhoz bőségesen használta a PRS márkájú, NS-14 és NS-15 jelzésű saját gitármodelljeit.
Szerző: Aleš Podbrežnik
