Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés éve: 2011
Az album hossza: 42.27
Produkció: Airrace
Stílus: AOR / Melodic Rock / Hard Rock
Vedd meg az albumot!
Az Airrace-t a rockvilágban elsősorban úgy ismerik, mint Jason Bonham ugródeszkáját: a Led Zeppelin legendás dobosa, John Bonham fia itt kezdte zenei pályafutását. A hozzáértők viszont azt is tudják, hogy a banda annak idején nagy becsben állt a melodikus rock berkeiben. Az Airrace 1984 októberében adta ki „Shaft of Light” című debütáló albumát, a zenei magazinok hasábjai pedig szinte roskadoztak a szuperlatívuszoktól, amelyekkel az akkor megjelent bemutatkozó lemezt elhalmozták a kritikák. Az erős kiadói hátteret, amely akkoriban a divatos rockhangzást támogatta, az is bizonyítja, hogy a produceri székbe Beau Hill ült (Ratt, Winger, Fiona…). A kedvező fogadtatás és az olyan óriásokkal közös fellépések ellenére, mint az AC/DC, a Queen és Meat Loaf, az Airrace láthatóan nem vette elég komolyan az egészet, és hamarosan, pontosabban 1985 nyarán fel is oszlott.
A „Back To The Start” pontosan az, amire a címe utal: a „Shaft Of Light” folytatása. Az új lemez úgy szól, mintha 1985-ben írták, vették volna fel és adták volna ki, nem 2011-ben. Ez egyben arra is utal, hogy a zenekar életre keltette és az új albumhoz újra előszedte a régi, hosszú évek alatt érlelődő zenei ötleteket: a dalok szerkezetileg rendkívül változatosak, az album egésze pedig kiváló mozgékonyságot és erőteljesen vibráló dinamikát mutat, számtalan hangulatot felvonultatva. A csapat átmentette az új lemezre azt az esszenciát, amelyet a nyolcvanas évek közepén rövid életű fennállása alatt megtestesített. A dalírás, az hangszerelés, a produkció, az élő album érzése, mintha a zenekar egy koncerten játszotta volna le, és úgy vette volna fel a stúdióban – manapság ez már csak az olyan rockdinoszauruszoknak megy, mint az Uriah Heep, a Journey, a Foreigner vagy a Deep Purple, amikor stúdiómunkába fognak. Ez az érzés, mintha a „Back To The Start” egy stúdiókoncert keretében szólna, az első bizonyíték arra, hogy még ha semmit sem olvastál korábban az Airrace-ről, mielőtt betetted az új albumot a CD-lejátszóba, azonnal világos: egy igazi, régi iskolás rocklemez pörög benned. Az új produkció sokkal bölcsebb és érettebb szemlélettel készült, ami a zenekar rendkívüli tapasztaltságát igazolja. A nyolcvanas évek tartalmát maradéktalanul magába szívta, és eleven, dinamikus, szaftosan kitöltött hangzásképbe öltöztette.
A Two Of A Kind a hetvenes évek második felének úttörő rockzenekaraitól eredő ötletek közvetlen keveréke. A vezérfrázis fölött megszólaló, díszítő harmonizált gitármotívum a Boston produceri úttörő módszereit idézi fel, a refrén kísérő vokálharmóniái egyenesen az Uriah Heep vagy a The Sweet nyomvonalával csengenek össze, miközben Keith Murrel a dalon át (különösen a refrénben) erogénen potens hangulatot teremt, amely nem titkolja, hogy kacérkodik a Foreigner (az újabbak is) energiájával. Ezek az elemek különböző adagokban térnek vissza az albumon, bölcsen beépítve a dalok magjába, és felpezsdítik, erősítik azok hangulatát és atmoszféráját.
Érdekes aztán, hogy egyes motívumok mennyire emlékeztetnek a rock és a heavy metal klasszikus riffjeire. Itt nincs szó másolásról, az Airrace tagjainak erre nincs szükségük. Egyszerűen egy olyan zenei jelenség összegzéséről van szó, amely a zenekar tagjainak DNS-éből és abból a „nevelésből” fakad, amelyet a hetvenes évek második felének heavy rock bandáit hallgatva kaptak. A Better Believe It középső hangszeres részét olyan gitárfrázis alapozza meg, amely félreérthetetlenül hasonlít a Saxon Strong Arm Of The Law című dalának gitárfrázisára, egyébként viszont maga a szám köszönőviszonyban sincs a Saxonnel.
Az AOR-hagyomány fertőző jellege természetesen nem hiányzik az albumról, át meg át van itatva vele. Hol jobban, hol kevésbé. A purizmust keresve három szám emelkedik ki ebből a szempontból. A nyitány, a Keep On Going a rockos ütőerő és a Journey-receptre épülő, pompázatos dallamosság hatásosan összekavart elegye, amit az album későbbi részén a drámai So Long még hatásosabban újrahasznosít, akárcsak a záró What More Do You Want From Me?, amelyben az Airrace a legérzékletesebben nyúl a hetvenes évek végi, ósdi szintetizátorhangzás eszköztárához, amilyet valaha a Triumph, az April Wine, a Trillion vagy az Angel is használt…
Keith Murrell érdekes énekesi keverék: megvan benne Steve Perry (Journey) magas fokú dallamos rugalmassága, de egy csipetnyi improvizációt is hozzátesz, amely energiaárnyalataiban időnként Glenn Hughes kiválóságához kerül közel. A édesen ragadós Call Me Anytime, amelyben Keith kihasználja ezt a remek, finom érzékét a soulos improvizáció csipetnyi beleszövéséhez, elsőre úgy hat, mintha Glenn Hughes egy olyan zenekar közepén találná magát, amely a The Sweet és a Foreigner tagjait olvasztja eeggyé – főleg a mérgesen fülbemászó zongorabetét miatt, amely átveszi a kezdeményezést a gitárfrázistól.
A „Back To The Start” visszatérése a mai Foreigner erejét és megtörhetetlen karizmáját idézi, akik 2009-ben adták ki páratlan visszatérő albumukat, a „Cant’ Slow Down”-t. A dalok egyértelműen megfogalmazott kifejezésmódot és rendkívüli motivikus változatosságot hordoznak. Mindegyik szám kivételes karizmával bír, és határozottan kidomborodó, saját zenei akcentussal rendelkezik. Kozmetikázásnak nyoma sincs, az Airrace nem szereti a bonyolítást, csak az eleven érzés számít, ami az album minden egyes másodpercében meggyőz. Ez az album, amelynek jó 42 perce lepörög, még mielőtt igazán észbe kapnál. És amikor véget ér, gond nélkül újra megnyomod a „play” gombot a CD-lejátszón. Egy album, amely világosan jelzi, hogy könnyedén kiállja az idő próbáját. 27 évet vártunk rá. A világ azóta megváltozott, így csak azok fogják igazán becsülni, akik kamaszéveiket a nyolcvanas évek közepén élték le. Reméljük, az Airrace kap egy meghívást a Foreignertől előzenekarnak a következő európai turnéra. A „Back To The Start” anyagának mindenképp meg kell szólalnia az európai színpadokon!
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 9.0 / 10
Dallista:
1. Keep On Going
2. Two Of A Kind
3. When Baby
4. Call Me Anytime
5. So Long
6. Back To Start
7. Just One Kiss
8. Wrong Way Out
9. One Step Ahead
10. Enough Of Your Loving
11. Better Believe It
12. What More Do You Want From Me?
Felállás:
Keith Murrell – ének
Laurie Mansworth – gitár
Dean Howard – gitár
Chris Williams – billentyűs hangszerek
Jim Reid – basszusgitár
Simon Dawson – dob
