Kiadó: saját kiadás
Megjelenés: 2016
Producer: Igor Potočnik
Az album hossza: 48.38 perc
Stílus: Art Pop / Rock
Értékelés: 9.0/10
A „Stoletni ples” hosszú ideig készült album, a Panda pedig a készülés alatt nem kevesebb mint három énekesnőt cserélt. Mégis: az időtáv ugyan hosszú, de a végeredmény minősége igazolja. Andrej Pompe és társai legendásnak mondható, szinte közmondásos maximalizmusát ismerve ez már meg sem lep. A „Stoletni ples” a szlovén art pop rock élvonalának, sok szempontból már legendás formációjának újabb kiváló munkája.
A „Stoletni ples” néhány rendkívül erős szerzeményt tartalmaz, amelyek – ahogy az a zenekarnál érett korában már megszokott – a rádióhullámokon való játszásra törnek. Persze olyanokra, amelyek a középutas zenének kedveznek. Az együttes, amely az elmúlt években hatfősre „bővült” (állandó ütőhangszeresük Vanja Vogrinčič), az új lemezen sem tér el egy tapodtat sem a bevált recepttől: zeneileg fertőző dalok, amelyek légkörileg a magával ragadó, dallamos refrénekben csúcsosodnak ki, és elsőre megfogják a hallgatót. Az új album mindent megtestesít, amit a zenekar neve az 1980-as évek közepén induló pályája óta jelent, természetesen az érettség, a fejlődés és a művészi kiteljesedés új korszakot hozó lépésével. Az esszencia azonban megvan, és egyetlen szóban foglalható össze: „Panda!” Már a szókimondó nyitódal, az album egyik legerősebb pontja, a Ljubimec brez imena is elsőrangú csalogató bárki számára, és hatékonyan felkelti az érdeklődést a lemez többi zenei anyaga iránt is. Az album első fele egyébként rendkívül erős: gondosan kidolgozott hangszerelésű dalok követik egymást (Ljubimec brez imena, Noro – valószínűleg a teljes lemez legsikerültebb refrénjével –, Stoletni ples, Kakšno sonce, kakšen dan), minőségi ingadozások nélkül, szó szerint egymás figyelmét elvéve.
Az új album azt a benyomást kelti, hogy az elődeinél intenzívebben kacsintgat a latin ritmusok felé. Ebben az érzésben, hatásban, hozzájárulásban minden bizonnyal fontos építőelem Vanja Vogrinčič ütőhangszeres, aki Damjan Mulej dobossal finoman érzékelhető, összehangolt párbeszédben erősíti a dalok ritmikai alapját, illetve tovább tölti ki a számok elérhető hangzásvilágát. Szervesen csengő és melegséggel teli marad a mindig megbízható Vlado Pirc puha, rugalmas, dallamokat is hozó, dinamikus basszusa, míg Samo Pirc hihetetlenül sokrétű „kifaragottságról” tesz tanúbizonyságot: gitárosként legalább annyira előtérbe kerül az albumon, mint Andrej Pompe a billentyűkön, és folyamatosan alkalmazkodnia kell a dalok hangszerelési váltásaihoz. A gitár ügyesen tölti ki a passzázsokat gondosan adagolt hangok filigrán puhaságával, amelyekből inkább kevesebb van, mint több, összetartja a hangszereléseket, és erősíti a dalok hangulatát. A szerzés fő bűnös persze itt is maestro Pompe, aki megőrzi a hangszerelések humorát és játékosságát a billentyűk színes használatával, és az előadásban végig hagy egy kis szabad teret a felfedező játékosságnak.
A három énekesnő között, akik az album tizenegy dalán keresztül mutatják meg vokális kifejezőerejüket, valójában nem érzékelhető különösebb eltérés sem az alaphangszínben, sem a vokális kifejezésmódban. Ezt valójában csak egy kicsit éberebb, élesebb fül különbözteti meg. Érdekes, hogy a zenekar nem döntött úgy, hogy újra felvegye azokat a dalokat is, amelyek még Nina Bauman csatlakozása előtt készültek. A Panda tagjai egyszerűen láthatóan teljesen elégedettek voltak az eredménnyel. Ezáltal a „Stoletni ples” sokkal hitelesebben sugározza a Panda történetét, amely az elmúlt öt évben zajlott, vagyis attól a naptól kezdve, hogy az album készülni kezdett, egészen a megjelenéséig. Annak ellenére, hogy a felszínes fül nem is veszi azonnal észre, hogy az albumon valójában három különböző énekesnő szerepel, Nina Bauman teljesítménye finoman átveszi a kezdeményezést és az elsőbbséget, nem pusztán azért, mert hangja a tizenegy dalból hatban hallható, hanem azért is, mert különleges vokális puhaságával győz meg, ami főleg a soulos improvizáció pillanataiban hat intenzíven. Elsősorban az album nyugodt pontjára, a Grem svojo pot című dalra gondolok, így a zenekar a jövőbeli működésére nézve vele minden tekintetben megnyugodhat és kiteljesedhet. Nina ugyanis igazi, jó fából faragott énekesnő.
A zenekar az album végére egy Kje je ta mož II című dalt is felfűzött. Ez egy régebbi szerzemény, amely először az „Urbanavantura” (2001) albumon kapott helyet. Társszerzője a zenekar egykori énekesnője, Suzana Jeklic, aki a dal eredeti változatában énekel. Ez egy rendkívül erős pont, amely az új, felfrissített feldolgozásban Nina vokális vezényletével kiválóan zárja a „Stoletni ples” albumot.
Egyébként a Panda olyan csapat, amely az új albumon is art pop szenvedélyében ismét mesterien olvasztja egybe a zenei műfajok sokaságát a maga sajátos zenei kultúrájának olvasztótégelyében. Itt vannak a világzene elemei, mindig jól kivehetően, és a hangszerelésekben a jazzes fűszerek szilárd alapja, a soul és a blues pillanatai, és persze azok a passzázsok, ahol a gitár nagyobb hangsúllyal vág bele a frázisokba, így maga az album is határozottabban rockosan zúg fel. A zenét melankolikus borongás itatja át, amilyet a szlovén földrajzi eredet sajátos zenei természete kifejleszt.
A zenekar ismét „miniZenekarként” működik, a zenei-hangzásbeli táj építőkövei egyenrangúan oszlanak el. A hangszerek, amelyek a középpontban az énekhangokat övezik, a párbeszédben nem rendelődnek alá egymásnak, hanem végig türelmesen és békésen megférnek egymás mellett. Kiválóan kijönnek egymással, és a finoman kidolgozott hangszerelésben remekül kiegészítik egymást.
A „Stoletni ples” egy érett zenekar remek albuma, amely ugyan hosszabb ideig készült, ám éppen ezért kivételesen kiérlelt és csiszolt lett. Ez csupán azt bizonyítja, hogy a tagok kiválóan érzékelik egymást, és a hangszerelésben kölcsönösen megértik egymást. Ehhez hozzájárult a tapasztalat és a tudás, az évtizedes összetartozás és a kreatív kémia. A lemez dalaiban igazi erőt érzel, és a zenekar mára már „népszerűvé vált”, utánozhatatlan, önálló kifejezésmódját.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Ljubimec brez imena (4:10)
2. Noro (4:11)
3. Stoletni ples (4:23)
4. Kakšno sonce, kakšen dan (3:33)
5. Premakni se k meni (4:14)
6. Sanje (3:21)
7. Morda (3:19)
8. Češnjev cvet (3:39)
9. Grem svojo pot (5:28)
10. Moj ljubi mir (4:08)
11. Hočem tja (3:27)
12. Kje je ta mož (4:56)
Felállás:
Nina Bauman – ének (2, 3, 6, 9, 10, 12)
Saša Danilov – ének (1, 4, 7)
Sara Petrovčič – ének (5, 8, 11)
Andrej Pompe – billentyűk, ének
Vlado Pirc – basszusgitár, ének
Samo Pirc – gitár
Damjan Mulej – dob
Vanja Vogrinčič – ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Klemen Kotar – szaxofon (10)
Vid Žgajner – harsona (10)
Miha Smrekar – trombita (10)
