Kiadó: UMe Music
Megjelenés dátuma: 2020.03.27.
Produkció: Tesla
Az album hossza: 66.09 perc
Műfaj: Hard Rock
Értékelés: 10 / 10
Bár a nyolcvanas éveket alaposan felforgatta a glam metal jelensége, akadt egy banda, amelyet nem szippantott be ez az irány. Kisiklott alóla, és a hard rock teljesen önálló formájával büszkélkedhet, amely semmihez sem hasonlít. Se a Guns N’ Roses, se a Cinderella nem áll hozzá közel, pedig ők is abszolút hard rock-kakukktojások voltak a nyolcvanas évek második feléből. A Tesla viszont más tészta. A színpadokon 1981 vége óta nyomulnak. A stúdióalbumok azonban lassan készülnek náluk. A nyolcvanas évek végén a „The Great Radio Controversy” után sikerült nekik a nagy (kereskedelmi) dobás, a pozíciójukat pedig az 1990-ben megjelent akusztikus koncertdokumentum, a „The Five Man Acoustical Jam” szilárdította meg. Igen. Pontosan 30 évvel ezelőtt. Ez lett az a Tesla-kiadvány, amely a Billboard legkelendőbb albumokat összesítő listáján a 12. helyig jutott, és a mai napig ez maradt a banda karrierjének legjobb eredménye.
Pörgessük előre harminc évet! A Tesla tavaly december elején Európát járta, és Londonban az Abbey Road stúdióban kötött ki. Igen, abban a híres The Abbey Road stúdióban, ahol egyebek mellett a The Beatles is felvette az albumait. A banda ugyanis nagyon ügyesen kihasználta az alkalmat. Közvetve megünnepelte a „The Five Man Acoustical Jam” megjelenésének 30. évfordulóját, mégpedig úgy, hogy új akusztikus koncertet adott. Méghozzá a stúdió falai közt, és mindezt ráadásul hanghordozóra is rögzítette.
Megöregedett közben a Tesla? Hát persze, az évek némán telnek, de ez olyan tény, amely elől senki sem menekülhet. A koncerteken viszont hihetetlen élénkséget és szikrázó energiát sugároznak, mintha még mindig húszas évei közepén járó fiatalok lennének. Hogy ez a pillanat kapcsolódik a 30 évvel ezelőtti legendás koncertdokumentumhoz, azt már a nyitó Comin’ Atcha Live is egyértelművé teszi: „lusta” boogie/blues ritmusban gurul, majd a szám második felében (ahogy várható) egyenesen átcsúszik a The Grateful Dead klasszikusába, a Truckin’-ba. Pont, mint 30 éve. Persze a bor érettebb, más a koncerthelyszín, a válogatott közönség pedig, amely részt vett az előadáson, jóval kevesebb fős volt. Van még egy feldolgozás, amely közvetlenül kötődik a „The Five Man Acoustical Jam”-hez. A hihetetlenül jól eltalált Signs eredetileg a kanadai, remekül illő nevű The Five Man Electric Band száma, és a 30 évvel ezelőtti, rokon koncertdokumentumon is játszották. A banda ezt a 30 éves jubileumot és az első hivatalos koncertkiadványa tartalmát a The Beatles klasszikusával, a We Can Work It Out-tal is összekötötte, amely az újabb koncertváltozatban, 30 évvel később az Abbey Road stúdióban még nagyobb súlyt kap. Ez azon kevés szám egyike, ahol Keith énekben „nem grimaszol”, és rendkívül szerencsés kontrasztot hoz, nem csupán az anyaghoz képest, hanem azt is megmutatja, hogy énekesként, felismerhető torokhangú aurája nélkül is magával ragadóan szólítja meg a hallgatót. Fölösleges mondani, hogy Keith kiváló napi formát fogott ki. Mivel egyedi hangról van szó, ráadásul akusztikus pasztellbe öltöztetve, a különlegessége és karizmája még jobban kiemelkedik. A hangzás rendkívül tömör, az előadás koherens és kompakt, a fiúk közti kémia és összhang megint mindent áthat – azonnal megfog, a rögzített, kibontakozó hangulat pedig hallgatás közben többször is libabőrt fakaszt. A banda precizitása ragyogó, és külön hangsúlyozni sem kell, hogy az akusztikus köntös aranzsmái során újra és újra kiváló átdolgozásokat és megoldásokat találnak. A gitárok fémes hangja fenomenálisan kontrasztban áll Brian Wheat vastag, tömör basszusvonalainak melegségével.
Szóval. A három új szám (Tied To The Tracks, Forever Loving You, California Summer Song) is, amelyek a zenekar mostanáig talán leggyengébb, sajnos, új albumáról, a „Shock”-ról származnak, akusztikus fátyolba öltözve szerencsére határozottan karakteresebbé érnek, és nagyon jól működnek a repertoár többi, a rajongók körében „népszerűvé vált” száma mellett. Külön örömet szereznek a különleges hard rock csapat minden szerelmesének a „Psychotic Supper” (1991) albumról a Miles Away és a Stir It Up akusztikus változatai. Az Into the Now mindig teljes gőzzel gyújt. Bármelyik verzióban. Begyújtott a banda azonos című, 2004-es albumán, begyújtott a „Twisted Wires & Acoustic Sessions” címú, 2011-es akusztikus lemezen, és most is, megalomán, kifejezetten sötét riffjével, remek kontrasztot hoz ennek az új akusztikus kiadványnak a repertoárjába. Úgy tűnik viszont, hogy nem jutott idő arra, hogy a banda meglepjen valamelyik számmal a kissé méltánytalanul elfeledett, de minden szempontból nagyon jó klasszikus Tesla-albumról, a „Bust A Nut”-ról (1994). A Love Song? Nem hiányozhat, és most sem hiányzik. A koncert végén, természetesen. Hannon pedig ennél a számnál elektromos gitárt vesz a kezébe egy remek szólócsipetkéhez és a koncertdokumentum záró, elektromos crescendójához!
Az újraaranzsált Paradise hozza az album valószínű atmoszferikus csúcspontját (Brian Wheat átül a zongorához). Ennek a melankolikus balladának a fenomenális változatán belül a drámai színház festői hangulatokkal ragad magával, és végtelenül, szinte mohón feszült légkört teremt. Ezúttal ennek a változatnak komoly vetélytársa akad az albumon az egyébként kiváló, „Psychotic Supper”-es balladában, a Miles Away-ben.
Szóval! A „The Five Man Acoustical Jam” emléke él, 30 évvel később újra felbukkan a csapat akusztikusan hangszerelt csemegéit felvonultató új lemezen, a „Five Man London Jam (Live at Abbey Road)”-on, amely az érettség megerősítése. Egyszerűen. Ez a banda pályafutásának összesen a harmadik ilyen „unplugged” albuma, és újabb bizonyíték arra, hogy a Tesla hihetetlenül karakteres és erős formáció, ha bármilyen vitában szóba kerül az „unplugged” jelző. Nehéz igazi kihívót találni nekik. 2020-ban is.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dalok listája:
01. Cumin’ Atcha Live / Truckin’
02. Tied To The Tracks
03. We Can Work It Out
04. Signs
05. What You Give
06. California Summer Song
07. Forever Loving You
08. Miles Away
09. Paradise
10. Call It What You Want
11. Stir It Up
12. Into The Now
13. Love Song
Felállás:
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár
Dave Rude – gitár, háttérvokál
Brian Wheat – basszusgitár, zongora a 9. dalon, háttérvokál
Troy Luccketta – dob, ütőhangszerek
