Ma pontosan 10 éve, hogy elhunyt nemcsak a rock és a metal egyik legszínesebb énekese, hanem egy olyan zenész is, aki hangjával és énektechnikájával gyökeresen megváltoztatta a műfaj, főként a metal későbbi arculatát: fiatal énekesek egész csapata kezdte őt követni és utánozni.
RONNIE JAMES DIO (1942 – 2010) – a szarvas törpétől a rocklegendáig!
Ronnie James Dio (1942. 07. 10. – 2010. 05. 16.) amerikai rock- és heavy metal énekes és dalszerző volt. Tagja volt többek között az Elfnek, a Rainbow-nak, a Black Sabbathnak, a Heaven & Hellnek és a saját zenekarának, a Dionak. Ronnie James Dio a heavy metalt meghatározó egyik legerősebb és legkarakteresebb hang volt. Szilárd, karizmatikus hangjának ereje és következetessége, a színpadon hozzá tartozó jellegzetes gesztusokkal együtt, kialakította és elterjesztette Ronnie védjegyét – az „ördögszarvakat”. Ezek örökre belevésődtek a metalkultúrába.
Halála előtt Ronnie egykori Black Sabbath-os társaival dolgozott együtt (a „Mob Rules” idejéből ismert felállásban). Ronnie James Dio, Tony Iommi, Geezer Butler és Vinny Appice Heaven And Hell néven 2009. 04. 28-án adta ki egyetlen stúdióalbumát, a „The Devil You Know”-t. Bár a zenekar már egy újabb stúdiólemezről tárgyalt, Ronnie korai halála közbeszólt. Az énekes ikon 2010. 05. 16-án veszítette el utolsó csatáját a gyomorrákkal, és ezzel aranybetűkkel írta be magát a rocklegendák közé.
| GYERMEKKOR, ISKOLÁK ÉS AZ ELSŐ ZENEI LÉPÉSEK |
Ronnie James Dio Ronald James Padavona néven született az Egyesült Államokbeli New Hampshire állam Portsmouth városában. Egyetlen gyermeke volt egy olasz–amerikai családnak. Portsmouthban nőtt fel, amíg a család át nem költözött a New York állambeli Cortlandbe. A szülők római katolikus szellemben nevelték Ronniet.
Ronnie akkor kezdett zenével foglalkozni, amikor kezébe vette a trombitát és a kürtöt. Már gyerekként felvett néhány kislemezt különböző rockabilly előadókkal. Amikor középiskolás lett, csatlakozott a The Vegas Kings nevű zenekarhoz, ahol basszusgitározott. Amikor a banda összekovácsolódott, és a közönség körében szerzett népszerűsége miatt őt tették meg frontembernek, egyúttal Ronnie & The Rumblersre keresztelték át magukat, nem sokkal később pedig Ronnie And The Red Capsre. A Ronnie And The Redcaps első hétcolos bakelit kislemeze 1958-ban jelent meg a Reb Records gondozásában. Az A oldalon a „Lover” szerepel, amelyben Billy DeWolfe énekli a főszólamot, bár Ronnie vokálja határozottan hallatszik a háttérben. A B oldalon a „Conquest” található, egy The Ventures-stílusú instrumentális szám, amelyben Ronnie trombitán játszik.
Ronnie James Dio 1960-ban érettségizett a cortlandi középiskolában (Cortland City School), 2004-ben pedig beiktatták a Cortland City School Hall of Fame-be! Szülővárosa 1988. 11. 15-én külön köszönetet mondott neki, és tiszteletből az egyik utcát elnevezte róla (Dio Way).
Amikor a Heaven And Hell 2007. 09. 19-én fellépett a New York állambeli Darienben, a Buffalo melletti Darien Lake Performing Arts Centerben, Dio az egyik szünetben a közönséghez szólva elárulta, hogy a Buffalói Egyetemre járt, ahol gyógyszerészetet kezdett tanulni. Az egyetem vezetése ezt később megerősítette, és hozzátette, hogy Ronnie az 1960/61-es tanévben volt az intézmény hallgatója, de a tanulmányait nem fejezte be. Ugyanabban az évben alapította ugyanis első zenekarai egyikét.
Ronnie ösztöndíjat kapott zenetanulmányokra a Juilliard School of Musicon, de a rockzene iránti érdeklődése miatt elutasította az ajánlatot. Bármekkora erőt fejlesztett is ki Ronnie James Dio a pályafutása során a színpadokon a hangjával, Ronnie mindig azt állította, hogy erre a különleges tulajdonságra, amelyről mindig csodálni, becsülni és felismerni fogják, soha nem gyakorolt. Ezt a képességet mindig a helyes légzéstechnikának tulajdonította, amelyet még gyerekkorában sajátított el, amikor trombitálni és kürtölni tanult.
| A KORAI ZENEI PÁLYAFUTÁS |
Ronnie pályafutása 1957-ben indult, amikor néhány cortlandi (New York) zenész megalapította a The Vegas Kings nevű zenekart. Ez hamar nevet váltott, és Ronnie and the Rumblers lett belőle. A felállás: Ronald James Padavona basszusgitáron, Billy DeWolfe énekes, Nick Pantas gitáros, Tom Rogers dobos és Jack Musci szaxofonos.
1958-ban a zenekar ismét nevet váltott, és a felállásban is történtek változások. Ettől kezdve Ronnie and the Redcaps néven működtek. Ekkor kezdett Ronnie énekelni, átvéve a helyét a zenekart elhagyó Billy DeWolfe-nak. Musci szaxofonos szintén távozott, helyére pedig Dick Botoff gitáros érkezett. A Ronnie And The Redcaps két hétcolos bakelit kislemezt adott ki. Az elsőn, amely a Reb Recordsnál jelent meg, a „Lover” és a „Conquest” szerepelt (a „Lover”ben DeWolfe énekelt). A második a Senecánál látott napvilágot (S 178-102, USA): az A oldalon az „An Angel Is Missing”, a B oldalon a „What’d I Say” hallható. Mindkét dalban a főszólamot végig Ronnie énekli.
1961-ben a zenekar újra nevet váltott: ezúttal Ronnie Dio and The Prophets lettek. A The Prophets jó ideig együtt maradt, és kiadott néhány kislemezt meg egy stúdióalbumot. Egyes források szerint ezeket a dalokat Ronnie maga szerezte, mások – köztük Ronnie is – azt állították, hogy a zenekar mint egész vett részt a szerzésben.
Ronald James Padavona a „Dio” nevet egy Johnny Dio nevű maffiózótól kölcsönözte. Először 1961-ben használta, miután a zenekar kiadta második kislemezét a Seneca Records gondozásában. 1967-ig a Ronnie Dio And The Prophets még több kislemezt jelentetett meg.
A Ronnie Dio and the Prophets 1967-ben feloszlott, miután Nick Pantas gitáros új formációt alapított Electric Elves néven. Nevüket később Elfre rövidítették. 1969-ben úgy alakult, hogy az Elf nyitotta meg a Deep Purple koncertjét.
| RAINBOW |
Azon a koncerten a Deep Purple gitárosa, Richie Blackmore alaposan megjegyezte magának Ronnie James Dio énekét, és amikor kilépett a Deep Purple-ből, meghívta Ronniet és az Elf többi tagját is Blackmore új zenekarának, a Rainbow-nak a megalapítására. A Rainbow 1975-ben adta ki bemutatkozó stúdióalbumát, Ronnie pedig még három lemezt vett fel velük. Azért vált el a Rainbow-tól, mert eltérő alkotói elképzeléseik voltak a rockzenéről: Blackmore kommersz irányba akarta terelni a bandát.
Ronnie James Dio 1974-ben a Love Is All című brit kislemezen énekelt, amely a Deep Purple basszusgitárosa, Roger Glover „The Butterfly Ball and the Grasshopper’s Feast” című konceptalbumán kapott helyet. Ronnie ezen a lemezen a „Homeward” és a „Sitting in a Dream” című dalban is énekelt, ahol két másik Deep Purple-tag, Glenn Hughes és David Coverdale is csatlakozott hozzá.
| BLACK SABBATH |
Miután Ronnie otthagyta a Rainbow-t, csatlakozott a Black Sabbathhoz, ahol Ozzy Osbourne-t váltotta. 1980-ban a Black Sabbath kiadta a nagy sikerű „Heaven And Hell” albumot, amely visszahozta a zenekart a rocktérkép közepére. Ezt 1981-ben követte a kevésbé sikeres, de még mindig slágernek számító „Mob Rules”, majd a „Live Evil” című koncertlemez.
A Black Sabbathnál töltött évei alatt Ronnie népszerűsítette az „ördögszarvak” gesztusát. Elmondása szerint a nagymamája ezzel a mozdulattal védekezett a „gonosz szem” babonája ellen. Ez a babona a dél-olaszok körében egyébként igen elterjedt. A szarvakat (olaszul „Corna”) azért használták, hogy elűzzék a rontást, vagy épp ellenkezőleg: ha valakire átkot akartak küldeni, amelyet „Malocchiónak” („fogszem”) neveztek. Ronnie előszeretettel hangsúlyozta, hogy a Black Sabbathban nem akarta lemásolni Ozzy Osbourne-t, aki a békejellel használt gesztust, ezért kitalált valami újat.
Ronnie James Dio azonban nem az első, aki a szarvas jelet használta. A Coven minden stúdióalbumán alkalmazta, 1968-ban pedig a színpadon is. A Parliament-Funkadelic is rendszeresen használta ezt a jelet, számos promóciós fotón, lemezborítón és a hetvenes évek koncertszínpadain egyaránt. Akárhogy is nézzük, Ronnie James Dio az, aki bevezette a jelet az általános metalkultúrába, és népszerűvé tette a rock- és metalrajongók körében.
1992-ben Ronnie James Dio rövid időre visszatért a Black Sabbathhoz, és a zenekarral felvette a „Dehumanizer” albumot. A lemez szép sikert hozott a bandának: a brit eladási listán a 40. helyig jutott, az Egyesült Államokban pedig a Billboard 200-as listáján a 44. helyet érte el.
| DIO (a zenekar részletes életrajzáért „görgess” az egérrel e cikk aljára!) |
1980-ban Ronnie James Dio énekével közreműködött a „To Live for the King” és a „Mask of the Great Deceiver” című dalokban, amelyek a Kansas gitárosának, Kerry Livgrennek a „Seeds of Change” című szólóstúdióalbumán kaptak helyet. A Rainbow és a Black Sabbath körüli korábbi szerepvállalása miatt Ronnie részvétele az albumon rengeteg felháborodást és vitát szított Livgren rajongótáborában, a római katolikus hit szellemében nevelkedett hívők légióiban. A római katolikus hit számos követője ugyanis később a Dióban és a Black Sabbathban a Sátán igazi magvetését látta. Dio később egy interjúban elmondta, hogy ő maga sosem tekintette Livgren albumát keresztény lemeznek, és kizárólag azért énekelt rajta, mert segíteni akart, vagyis szívességet tett Kerrynek.
1982-ben nézeteltérések törtek ki a Black Sabbathban, amikor a „Live Evil” koncertalbum hangzásáról és arculatáról kellett dönteni. Az eredmény az lett, hogy Ronnie James Dio és Vinnie Appice dobos elhagyta a Black Sabbathot, és megalapította a Dio zenekart.
A Dio pályafutása során tíz stúdióalbumot készített, amelyek közül még mindig az első négyet szeretik és becsülik a legjobban: ezek a „Holy Diver” (1983), a „The Last in Line” (1984), a „Sacred Heart” (1985) és a „Dream Evil” (1987). Ezeket követte a „Lock up the Wolves” (1990), a „Strange Highways” (1994), az „Angry Machines” (1996), a „Magica” (2000), a „Killing the Dragon” (2002) és a „Master of the Moon” (2004). A Dio ezekhez 4 koncertalbumot is hozzátett: az „Intermission” (1986), az „Inferno: The Last In Live” (1998), az „Evil Or Divine – Live In New York City” (2005) és a „Holy Diver – Live” (2005) címűeket. A Dio felállásában a pályafutás során számos kiváló zenei háttérrel rendelkező tag megfordult. Ronnie mellett 2010-ig, különböző hosszúságú ideig a következő zenészek játszottak a Dióban: Vivian Campbell – gitár (1982-1986), Vinny Appice – dob (1982-1989, 1993-1999), Jimmy Bain – basszusgitár (1982-1989, 1999-2004), Claude Schnell – billentyűs hangszerek (1984-1989) , Craig Goldy – gitár (1986-1989, 1999-2001, 2004-2005, 2006-2010), Rowan Robertson – gitár (1989-1991), Teddy Cook – basszusgitár (1989-1991), Simon Wright – dob (1989-1991, 1999-2010), Jens Johansson – billentyűs hangszerek (1989-1991), Tracy G – gitár (1993-1999), Jeff Pilson – basszusgitár (1993-1997, 2004-2005), Scott Warren – billentyűs hangszerek (1993-2010), Larry Dennison – basszusgitár (1997-1999), Doug Aldrich – gitár (2001-2004, 2005-2006), Rudy Sarzo – basszusgitár (2004-2010), Chuck Garric – basszusgitár (2000-2001).
1997-ben Ronnie James Dio feltűnt Pat Boone „In a Metal Mood: No More Mr. Nice Guy” című lemezén, amelyen híres heavy metal dalok csendülnek fel „big band” stílusban. Ronnie hangját Boone Holy Diver-feldolgozásában hallhatjuk a vokálokban.
2000-ben a Century Media Records kiadta a „Holy Dio: Tribute to Ronnie James Dio” című dupla válogatáslemezt. Erre a válogatásra számos ismert power metal zenekar készített Dio-dalfeldolgozásokat.
A Tenacious D írt egy dalt Dio címmel, és felvette az azonos című bemutatkozó stúdióalbumára, a „Tenacious D”-re. Ronnie áldását adta a húzásra, a Tenacious D pedig később szerepelt a Dio „Killing The Dragon” albumán megjelent Push című dalának videójában. Ronnie később a „Tenacious D in The Pick of Destiny” című filmben is feltűnt, ahol önmagát alakította. Az akkor vele készült interjú egyik részletében egészséges humorral kétségbe vonta, hogy a Tenacious D tényleg méltó lenne a „fáklya átvételére”. A Dio dal versei ugyanis arra utalnak, hogy Dio adja át a lángoló fáklyát a Tenacious D-nek.
2005-ben Ronnie eljátszotta Dr. X szerepét a seattle-i art metal csapat, a Queensryche „Operation: Mindcrime II” című koncepcióalbumán, amely hivatalosan 2006 áprilisának elején jelent meg. Ronnie a Queensryche néhány amerikai koncertjén is megjelent, ahol a színpadon eljátszotta és elénekelte Dr. X szerepét, miközben Pamela Moore énekesnő Mary nővért alakította és énekelte. Ez a pillanat megőrződött a „Mindcrime at the Moore” DVD-n.
2005 szeptemberében a Dio Szibériában és Oroszország keleti részén is turnézott. A turné Khabarovsk városában indult.
A Dio végleg feloszlott Ronnie halálával, 2010. 05. 16-án. A stúdióban megmaradtak néhány új felvételek (dalok), amelyeket Ronnie a következő Dio albumra készített elő. Kérdés viszont, hogy az anyag minősége és mennyisége elég-e ahhoz, hogy a jövőben posztumusz Dio stúdióalbumként kiadhassák. A kiadatlan, de újonnan felvett, Electra című dal, amelyet az új Dio albumra szántak, a kiadás mellett szól, hiszen igazi klasszikus Dio-csemege.
| HEAVEN AND HELL |
2006 októberében hivatalosan is megerősítették, hogy Ronnie James Dio csatlakozott a Black Sabbathhoz. Rajta kívül a felállásban ott volt Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszusgitáros és Vinnie Appice. Turnéra indultak, de nem Black Sabbath néven, ahogy azt várni lehetett, hanem Heaven And Hell néven. A Heaven And Hell név rendkívül találó volt, hiszen az első olyan Black Sabbath-album címére utal, amelyen Ronnie James Dio énekelt. A Heaven And Hell hivatalos indoklása, miért nem használják a Black Sabbath nevet, az volt, hogy Ozzy Osbourne még mindig a Black Sabbath tagja, mivel az Ozzy Osbourne, Tony Iommi, Geezer Butler és Bill Ward alkotta felállás hivatalosan sosem szűnt meg. A Heaven And Hell projektben eleinte az eredeti Black Sabbath-dobos, Bill Ward is részt vett, de később elutasította az ajánlatot. A Heaven And Hell 2008-ig 98 koncertet adott. 2009-ben stúdióalbumot is kiadtak „The Devil You Know” címmel. Az újabb lemez megjelenését 2010-re tervezték.
| MAGÁNÉLET |
Ronnie James Dio először 1960 közepén házasodott meg. Első felesége Loretta Berardi (született 1941-ben) volt. Együtt fogadták örökbe Dan Padavona fiút (született 1968 júliusában), aki ma meteorológusként dolgozik a National Weather Service-nél a New York állambeli Binghamtonban.
Miután Ronnie elvált Loretta Berarditól, feleségül vette Wendy Galaxiolát (született 1947-ben), aki a menedzsere is lett. Wendy a nyolcvanas években a Rough Cutt és a Hellion menedzseri teendőit is ellátta. Ronnie Wendyvel maradt házas a haláláig.
| Gyomorrák és halál |
2009. 11. 25-én Wendy hivatalosan bejelentette, hogy Ronnie James Diónál gyomorrákot diagnosztizáltak. A hivatalos közlemény így szólt: „Ronnie-nál a gyomorrák korai formáját diagnosztizálták. A kezelést azonnal megkezdtük a Mayo Klinikán. Miután Ronnie „megöli a sárkányt”, visszatér a színpadra, ahová tartozik, és ahol azt csinálja, amit a legjobban szeret. Zenél a rajongóinak. Éljen soká a rock and roll és Ronnie James Dio. Köszönet minden barátnak és rajongónak, akik jókívánságaikkal erőt és bátorságot adtak Ronnie-nak.”
2010. 03. 14-én Wendy hírt adott férje egészségi állapotáról: „Túl vagyunk Ronnie hetedik kemoterápiáján, az új CAT-vizsgálaton, az új endoszkópián, és az eredmények jók. A fő daganat érezhetően összezsugorodott, Houstonba pedig, ahol a texasi rákklinika található, ezentúl három hetente megyünk, nem pedig kéthetente, mint eddig.”
2010. 05. 04-én a Heaven And Hell hivatalosan közölte, hogy Ronnie James Dio egészségi állapota miatt lemondják a teljes nyári koncertturnét.
Ronnie James Dio 7 óra 45 perckor hunyt el, 2010. 05. 16-án.
Wendy ez alkalomból Ronnie James Dio hivatalos honlapján a következőket írta: „Ma összetört a szívem, Ronnie 2010. 05. 16-án délelőtt 7:45-kor elment. Nagyon-nagyon sok barát tudott családostul elbúcsúzni Ronnie-tól, mielőtt békésen itthagyott minket. Nagyon nagyra becsüljük a szeretetet és támogatást, amit felénk kifejeztetek. Néhány nap magánéletet kérünk, hogy megbirkózzunk ezzel a szörnyű veszteséggel. Tudjátok, hogy Ronnie mindannyiatokat nagyon szeretett, és hogy a zenéje örökké élni fog.”
| ÖRÖKSÉG |
Ronnie James Dio pályafutása hat évtizedet ölelt fel, 1957 és 2010 között. Ez idő alatt, különösen a 21. században, Ronnie számos elismerést és díjat kapott a munkájáért.
2004-ben beválasztották a Cortland City Hall of Fame-be, Cortland városa pedig úgy is tisztelgett a művész előtt, hogy egyik utcáját is róla nevezte el („Dio Way”). A neves brit rockmagazin, a Classic Rock Magazine az évente megrendezett „Roll Of Honour” ünnepségen Ronnie-nak ítélte a 2006-os „Metal Guru Award” díjat. 2007. 01. 17-én Ronnie James Diót beiktatták a Guitar Center’s Rock Walk of Fame-be a kaliforniai Hollywoodban (USA). 2010 áprilisában Ronnie megkapta a „Best Metal Singer” címet a Revolver Golden Gods Awards díjátadón, a Heaven And Hell „The Devil You Know” albumán nyújtott teljesítményéért. Ezzel 67 évesen a díj legidősebb nyertese lett. A díjat személyesen vette át, és ez volt egyben az utolsó alkalom, hogy Ronnie James Dio hivatalosan megjelent a nyilvánosság előtt, kevesebb mint egy hónappal a halála előtt.
A gyászszertartást 2010. 05. 30-ra, 14.00 órára hirdették meg a The Hall Of Liberty temetőben, amely a Forest Lawn Hollywood Hills területén található Los Angelesben (Kalifornia, USA).
fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik (2012. május)
Részletes életrajz a DIO zenekarról:
DIO amerikai heavy metal zenekar volt, amelyet Ronnie James Dio énekes vezetett. A bandát Ronnie James Dio alapította, miután 1982-ben elhagyta a Black Sabbathot. A Dio bemutatkozó lemezének, a „Holy Diver”-nek az újrakiadásához tartozó különleges verzión található interjúban Ronnie azt állította, hogy soha nem akart szólókarrierbe kezdeni. Mindig is az volt a vágya, hogy Vinnie Appice dobossal, aki vele egy időben távozott a Black Sabbathból, új zenekart alapítsanak. A Dio név kereskedelmi szempontból rendkívül szerencsés választás volt, hiszen az alapításkor a zenei közönség körében már alaposan bevált és jól felismerhető volt. A dio olaszul „istent” jelent.
A zenekar tíz stúdióalbumot adott ki, számos tagcserén esett át, Ronnie James Dio pedig az egyetlen állandó tag volt, aki az elejétől kitartott benne egészen a banda feloszlásáig, amelyet Ronnie 2010. május 16-i halála pecsételt meg.
| A KEZDETEK ÉS A „HOLY DIVER” (1982–1984) |
1982-ben a Black Sabbath tagjai között súrlódások támadtak. A vita tárgya ezúttal a zenekar tervezett koncertalbumának, a „Live Evil”-nek a hangzásáról alkotott eltérő elképzelés volt. A nézeteltérés oda vezetett, hogy Ronnie James Dio és Vinny Appice elhagyta a Black Sabbathot. A páros továbbra is zenekarban akart játszani, ezért még az év októberében új bandát alapítottak, amely a Dio nevet vette fel. 1983 májusában a csapat kiadta bemutatkozó stúdióalbumát „Holy Diver” címmel. Két sikerszám is van rajta, a „Rainbow in the Dark” és a „Holy Diver”. Utóbbi népszerűségét főként az segítette, hogy a már működő MTV gyakran játszotta. A gitáros szerepe Vivian Campbellre hárult, az ír gitárosra, aki az N.W.O.B.H.M.-es Sweet Savage soraiból érkezett. A billentyűs részeket az albumon teljes egészében Ronnie James Dio és Jimmy Bain basszusgitáros játszotta fel, aki annak idején Ronnie-val együtt építette a Rainbow-t, az egykori Deep Purple-gitáros, Richie Blackmore zenekarát. Az 1884-es élő fellépésekhez a billentyűsök terén a zenekar Claude Schnelltől kért segítséget. Ronnie a Dio kezdeteiről egyebek mellett ezt mondta:
„Nagyon kellemes időszak volt, ha egy zenekarban játszottál. Számunkra ideális volt. Minden a helyére került, mint egy tökéletes kirakós. A csapatszellem magas szinten állt, a hozzáállás, a lendület és az elszántság, amellyel a próbákon a zenével foglalkoztunk, egyszerűen hihetetlen volt. Ezért a stúdióban elért eredmény is kiemelkedő lett. Mindannyian azt akartuk, hogy ez egy igazán remek lemez legyen. Őszintén hittünk abban, amit ezen az albumon létrehoztunk, és alig vártuk, hogy megjelenjen, hogy az emberek meghallgathassák.”
| A „THE LAST IN LINE”-TÓL A „DREAM EVIL”-IG (1984–1989) |
Az új album, a „The Last In Line” felvételére a felállás kvartettből kvintetté bővült, Claude Schnell pedig a billentyűs poszton a Dio állandó tagja lett. A második stúdióalbum, a „The Last in Line” 1984. július 2-án jelent meg. A zenekar ebben a felállásban kitartott a harmadik stúdióalbum, a „Sacred Heart” kiadásáig is, amely 1985. augusztus 15-én látott napvilágot.
1985-ben Ronnie James Dio megírta a „Stars” című dalt is a Hear ‘n Aid projekt számára, a gitárszólót pedig Vivian Campbell játszotta rá. Campbell egyre elégedetlenebb lett a Dio zenei irányával. 1987-ben ajánlatot kapott, hogy csatlakozzon a Whitesnake-hez. Campbell még feltűnt az „Intermission” című élő EP-n, hiszen 1986-ban a Dio-val koncertturnén is részt vett. Mindenesetre ezen az EP-n hallható egy stúdióban rögzített új szám, a „Time To Burn”, amelyen már Craig Goldy mutatkozott be a közönségnek a zenekar új gitárosaként.
1987. július 21-én jelent meg a zenekar negyedik stúdióalbuma „Dream Evil” címmel. Az album megjelenése után Craig Goldy elhagyta a bandát, mert önálló projektjeinek akart szentelni magát. 1989 júniusában a zenekar hivatalosan megerősítette, hogy a gitárosi poszton egy 18 éves fiatalembert, Rowan Robertsont vette fel, de a rá váró nagy változásokat már nem sikerült megfékeznie. 1989 végén távozott a bandából Claude Schnell, Jimmy Bain és Vinny Appice.
| VÁLTOZÁSOK (1990–1999) |
A Schnell–Bain–Appice trió távozásával keletkezett űrt Teddy Cook basszusgitáros, Jens Johansson billentyűs és az egykori AC/DC-dobos, Simon Wright érkezése töltötte be. Az így megújult zenekar 1990 tavaszán adta ki a „Lock up the Wolves” albumot. Az album megjelenését követő turné során Ronnie James Dio alkalmat kapott rá, hogy találkozzon régi Black Sabbath-os társával, Geezer Butlerrel. A találkozásnak az lett a következménye, hogy rövid időre újjáéledt a Black Sabbath a „Mob Rules” (1981) idejéből ismert felállásban. A csapat 1992-ben kiadta a „Dehumanizer” albumot, ezután Ronnie James Dio úgy döntött, hogy újra életre kelti a Dio-t. Magával hozta a zenekarba, akárcsak először, Vinny Appice-t. 1994 végén csatlakozott még Tracy G gitáros, Scott Warren billentyűs, aki az amerikai Warrant soraiból érkezett, és Jeff Pilson basszusgitáros a Dokkenből. A fantasztikus-misztikus üzeneteket a mindennapi életünkből vett témák váltották fel a szövegekben. A zenekar zenei irányt is váltott, és alárendelte magát az akkori produceri hangzásdivatoknak. Ezért a Dio-rajongók egy része a „Strange Highways” (1994), az „Angry Machines” (1996) és az élő „Inferno – Last In Live” (1998) stúdió- és koncertalbumok korszakát a Dio-karrier legrosszabb időszakának tartja. A vélemények azonban megoszlottak, és sok rajongó üdvözölte a zenekar új hangzását és dalszerzői irányát, amellyel a banda határozottan szakított a nyolcvanas évek „elavult” megoldásaival. Mivel az „Angry Machines” csapnivaló eladásai miatt a zenekar vezetősége nagyon csalódott volt, a banda úgy döntött, visszatér korai alkotói stílusához. Ennek az lett a következménye, hogy Tracy G gitáros kilépett, a helyére pedig ismét Craig Goldy tért vissza.
| VISSZATÉRÉS (2000–2004) |
Craig Goldy visszatérése megerősítette a zenekar kreativitását, és 2000-ben új stúdióalbumot adtak ki „Magica” címmel. Ez volt a banda nyolcadik stúdióalbuma. Sok rajongó a „Magica”-t a „visszatérő albumok” közé sorolja, hiszen az amerikai megjelenése után egy héttel a Billboard független lemezeladási listáján kiváló 13. helyet érte el. Craig Goldy mellett a „Magica” kedvéért Simon Wright dobos és Jimmy Bain basszusgitáros is visszatért a felállásba, utóbbit az európai turnén azonban az L.A. Guns basszusgitárosa, Chuck Garric helyettesítette. A koncepcióalbumként készült „Magica” a Dio hangzásvilágát a múltba, a régi stílusba való visszatérés irányába vitte, abba a stílusba, amely korábban a legsikeresebbnek bizonyult a zenekar számára. Az új dalokat bőségesebb billentyűhasználat is megtámogatta. A következő turné során azonban nőtt a feszültség a zenekarban egyfelől Craig Goldy, másfelől Ronnie James Dio és Jimmy Bain között. Goldynak túl gyakran kellett háttérbe húzódnia, mert családi kötelezettségei is lekötötték. Így Craig Goldy 2002 januárjában elhagyta a Dio-t, a felállásban pedig Doug Aldrich váltotta. Őt Jimmy Bain hozta a zenekarba, miután Aldrichcsal a Metallica-tisztelgőalbum felvételei közben ismerkedtek meg. Mivel Aldrich későn érkezett a Dio-hoz, gyakorlatilag egyetlen ötletet sem tudott hozzátenni a zenekar új stúdióalbumához. A kilencedik stúdiólemez, a „Killing The Dragon” zömét így Ronnie James Dio és Jimmy Bain hozta létre. A „Killing The Dragon” 2002-ben jelent meg a Spitfire Records gondozásában, a metalközösség remekül fogadta, és az album az Egyesült Államokban a Billboard lista első 200 legkelendőbb lemeze közé került. Aldrich 2003 áprilisáig maradt a zenekarban, majd, akárcsak előtte Vivian Campbell, ő is a Whitesnake-hez igazolt. Aldrich helyére ismét Craig Goldy tért vissza a Dio-ba. Nem sokkal később Jimmy Bain basszusgitáros is elhagyta a Dio-t.
| A „MASTER OF THE MOON” ÉS A ZENEKAR FELOSZLÁSA (2004–2010) |
A Dio kiadta tizedik (és utolsó) stúdióalbumát „Master of the Moon” címmel az SPV Records gondozásában. Az album Európában 2004. augusztus 30-án, az Egyesült Államokban pedig 2004. július 7-én jelent meg a Sanctuary Records kiadásában. Az albumon a basszusgitáros szerepét ismét a multiinstrumentalista Jeff Pilson (ex-Dokken) vette át, ám a Foreignerrel szembeni kötelezettségei miatt a stúdiómunka befejeztével el kellett köszönnie a Dio-tól. A helyére Rudy Sarzo lépett, aki annak idején egyebek mellett Ozzy Osbourne zenekarának is tagja volt.
2005-ben megjelent az „Evil or Divine – Live In New York City” című koncertalbum, amely ugyanazt a koncertfelvételt dolgozta fel, mint az azonos című DVD, amelyet a zenekar 2003-ban adott ki. Ronnie James Dio ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a lemez kiadására már semmilyen ráhatása nem volt, mivel a koncertalbumot megjelentető kiadóval addigra felbontotta az együttműködési szerződést. 2005-ben a Dio koncertezett Dél-Amerikában, Japánban és Európában. Őszi turnéjuk az „An Evening With Dio” nevet viselte. A koncertműsor két részből állt. Az első rész hagyományos set volt, a második pedig a zenekar 1983-as bemutatkozó stúdióalbumának, a „Holy Diver”-nek a teljes előadása. A banda az orosz turnészakaszon szerette volna rögzíteni az egyik ilyen fellépést, hogy később DVD-n kiadja. Az a koncert viszont, amely végül tényleg megjelent DVD-n, valójában a zenekar londoni (Nagy-Britannia) fellépéséről származik. A hangfelvétel, amelyet a „Holy Diver – Live” című dupla koncert-CD testesít meg, 2006 áprilisában jelent meg.
2007-ben hivatalosan bejelentették, hogy a Black Sabbath újra egyesül Ronnie James Dióval, és Heaven and Hell néven fog alkotni. Ez meg is történt, és a Heaven And Hell 2009-ben kiadta a „The Devil You Know” albumot. Ronnie James Dio erről a lemezről egyebek mellett ezt mondta:
„Fantasztikusan szól. Igazi keresztmetszete mindannak, amit létrehoztunk a „Heaven And Hell”-től a „Mob Rules”-on át egészen a „Dehumanizer”-ig. Szerintem sok „Dehumanizer” van ebben az albumban, de más dolgok is. Hatásosan összefoglal mindent, ami ezt a zenekart mindig is jellemezte.”
Ronnie James Dio szerepvállalása a „Heaven and Hell”-ben azzal járt, hogy a Dionak el kellett halasztania a „Master Of The Moon” folytatásának felvételeit, amelyet már „Magica II” néven emlegettek. A hároméves szünetet rövid időre megszakította egy európai koncertturné tíz állomással 2008 májusában és júniusában. Hivatalosan azt is bejelentették, hogy a zenekar 2009 novemberében és decemberében újabb, huszonkét állomásos európai turnéra indul, Nagy-Britanniában kezdve és Németországban zárva. Ezekre a fellépésekre Doug Aldrich ismét csatlakozott a zenekarhoz, aki újfent Craig Goldyt helyettesítette a gitáron. A Dio az „Electra” címmel új bemutatkozó kislemezt is ki akart adni, amelynek megjelenése időben egybeesett volna a bejelentett európai turné kezdetével. Ez a kiadvány lett volna az első stúdióanyag öt év után. A zenekar 2010-re szintén új stúdióalbum, sőt akár kettő felvételét is tervezte.
2009. 11. 18-án a zenekar hivatalosan lemondta a teljes turnét, mert Ronnie James Diót azonnal kórházba kellett szállítani. Gyomorrákot diagnosztizáltak nála, és rögtön megkezdte a kezelést.
2010. 02. 19-én a zenekar hivatalos honlapján közzétették, hogy a Dio szigorúan korlátozott példányszámban kiadja a „Tournado Box Set”-et. A csomag tartalma: a „Killing the Dragon” album, az „Evil or Divine” DVD (csak PAL változatban), egy bónusz DVD interjúkkal, fotógalériával és korábban soha ki nem adott kulisszák mögötti felvételekkel. A dobozhoz hozzátartozik a „Killing the Dragon” albumon szereplő Push című dal promóciós videója, exkluzív Dio-kártyák és az „Electra” kislemez-CD is, amely később a készülő új stúdióalbumra, a „Magica II”-re is felkerül majd.
Ronnie James Dio 2010. 05. 16-án reggel 7 óra 45 perckor hunyt el gyomorrákban. Ezzel a nappal a Dio hivatalosan is megszűnt.
fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik (2012. május)
a Dio halálának 10. évfordulójára szentelt teljes írást szerkesztette: Primož Novak
