Kiadó: Republic Records
Megjelenés dátuma: 2013.04.19.
Producer: Rick Rubin
A kislemez hossza: 08.54 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 8.5 / 10
A „God Is Dead?” a „13” első kislemeze, a brit heavy metal ősatyák, a Black Sabbath hamarosan érkező tizenkilencedik stúdióalbumáról. A banda minden várakozás ellenére ismét feltámadt a gaztól teljesen benőtt fekete sírjából. Egyúttal ez az első olyan daluk az eredeti énekessel, Ozzy Osbourne-nal (őt tényleg nem kell külön bemutatni), amely a „Reunion” (1998) című koncertalbum óta készült. Azon Ozzy, Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszusgitáros és Bill Ward dobos a „Psycho Man” és a „Selling My Soul” című dalokat vette fel. A kislemez digitális változatban, MP3 formátumban 2013. április 19-től elérhető az Amazon weboldalán.
A klasszikus Black Sabbath újraegyesülése és az Ozzyval készülő első stúdióalbum bejelentése – a „Never Say Die!” (1978) óta az első – számos régi rajongót megörvendeztetett, akik az elmúlt évtizedben a legendás bandát többé-kevésbé már leírták. A nagy csalódás azonban akkor jött, amikor kiderült, hogy az eredeti dobos, Bill Ward szerződéses bonyodalmak miatt nem vesz részt a „13”-on és az érkező koncertturnén. Vendégzenészként az amerikai Brad Wilk (Rage Against the Machine, Audioslave) lépett a helyére, aki a „God Is Dead?”-en brutális dobolással nagyon meggyőzően teljesíti a küldetését, így Wardot nem is hiányolni túlzottan – bár már most egyértelmű, hogy ez egy „hibás” újraegyesülés.
A „God Is Dead?” megjelenése után, amely az doom metal úttörőinek új életjele, a legnagyobb kérdés az, hogy a „metalnagyapák” egyáltalán képesek-e még legalább megközelítőleg olyan művészi szinten új zenét alkotni, mint amikor a területük legfőbb újítói voltak, és amiért joggal tartják őket a heavy metal legfontosabb úttörőinek. A válasz, amely sok szkeptikust meg fog lepni – különösen azokat, akiket Ozzy az elmúlt évtizedben a bohóckodásaival erősen felbosszantott és elriasztott –, az, hogy igen. A Black Sabbath a 21. században a Rick Rubin rendezte retró produkciónak, főleg pedig az öreg rókák, Iommi és Butler agyafúrt dalszerzői és hangszeres fogásainak köszönhetően úgy szól, mintha ismét a hetvenes évek közepén találná magát.
Már a prófétai cím és a szellemes borító, a nukleáris robbanással és Friedrich Nietzsche német filozófussal, aki annak idején, mielőtt elmeállapota – feltehetően a szifilisz miatt – erősen megromlott, kijelentette a híres mondatot: „Isten halott”, sejteti, hogy a „doom” és „gloom” mesterei visszatértek a hangzásbeli gyökereikhez. A sötét, posztapokaliptikus, szinte morbid hangulat, amelyet Iommi brutális és teljesen sajátos gitárfrázisa vezet be, a dal elejétől a végéig kitart, vagyis az egész teljes feketeségbe van burkolva. Ozzy éneke, ahogy az dukál, paranoiásan gonoszul szól, különösen a „God Is Dead” refrénben. Az elég ismétlődő, de hangulatilag erős középső motívum után egy szarkasztikus színezetű rész következik, ahol némi gitár- és basszusgitár-improvizáció is hallható.
A Black Sabbath az igen szolid „God Is Dead?” dalon úgy szól, mintha épp most kelt volna ki a sírboltjából, feltalált volna egy időgépet, és azzal visszarepült volna a hetvenes évekbe, amikor a végső nyughelyük még frissen volt kiásva. Ha a „13” többi dala is legalább megközelítőleg eléri a „God Is Dead?” színvonalát, 2013 az egyik leghihetetlenebb, váratlanul sikerült és szórakoztató zenei visszatérés ünneplésével fog telni.
szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. God Is Dead?
Felállás:
Ozzy Osbourne – ének
Tony Iommi – gitár
Geezer Butler – basszusgitár
Közreműködő zenész:
Brad Wilk – dob
