Kiadó: Vertigo Records
Megjelenés dátuma: 1973.12.01.
Produkció: Black Sabbath
Az album hossza: 42.35 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 10 / 10
A Black Sabbath ötödik stúdióalbumán, a „Sabbath Bloody Sabbath” című lemezen tárta ki a kaput a nagyvonalú művészi kísérletezés előtt, olyasmi előtt, amit nem szokás túl gyakran a „heavy metal” fogalmával összekötni. Az egyik kulcsszerepet ebben a legendás Yes-billentyűs és Ozzy (iszogatós) barátja, Rick Wakeman játszotta különleges vendégként. Wakeman, aki épp akkoriban a szomszéd stúdióban dolgozott a Yesszel a „Tales From Topographic Oceans” (1973) című mestermű felvételén, a „Sabbra Cadabra” című dalban szimfonikus hangszereléseivel arra inspirálta a zenekar tagjait, hogy a java részt hard rockos, „doom & gloom” hangulatú alapszámokhoz némi zenekari dimenziót is hozzáadjanak. Így Ozzy, Tony Iommi és Geezer Butler kisebb mértékben a szintetizátorral is eljátszadozott, amelyet váratlanul fedeztek fel a kaliforniai stúdióban.
Csakhogy a korabeli forradalmi szintetizátor-technológia sem tudta elfedni a zenekar tagjainak gondjait a bódító szerekkel, elsősorban az alkohollal, ami a szövegeken is érződik, amelyek Geezer hagyományaihoz híven tele vannak okkultizmussal, megoldatlan szociológiai és pszichológiai kérdésekkel. A „Sabbath Bloody Sabbath” sötét, ezoterikus és helyenként apokaliptikus atmoszférájához kulcsfontosságú volt, hogy az idegesítő ötlethiány után a stúdiót Los Angelesből visszaköltöztették Angliába, ahol a gloucestershire-i Clearwell régi kastélyának tömlöcei közepette (a helyi legendák szerint kísértet is járt ott) végre megkapták az igazi ihletet, és megszakadt az alkotói válság. Iommi pedig a várbörtönökben kóborolva eszelte ki a címadó dal fő gitárfrázisát, és onnantól már nem volt nehéz megkomponálni a többi számot, amelyek mind egy szálig a zenekar hosszú és viharos pályafutásának legjobb pillanatai közé tartoznak.
Bizonyos progresszív rockos hajlamok kisebb mértékben már az előző albumon, a „Volume 4”-en (1972) is érezhetők voltak, így nem volt meglepő, hogy ebben a kalandos, összetettebb hangzásvilágban folytatták, amely végül bőséges gyümölcsöt termett. Kicsit ironikus, hogy a klasszikus Black Sabbath legjobb albumának első számú várományosa egyben a legkísérletezőbb is a pályafutásukban. A „Sabbath Bloody Sabbath” különösen nagy hatással volt a heavy metal további fejlődésére, ugyanakkor kalandos természete miatt manapság a progresszív rock számos rajongója is nagyra tartja.
Elég sok vitát kavart, főleg a álszent, moralizáló Egyesült Államokban a különben kiváló albumborító, amelyen a cím kezdőbetűi náci jellegűek, a fejtámla fölött pedig egy koponya és az „ördögi” szám látható. A borító elő- és hátoldali képe a kettős álom közepén lévő ember okkult sósságú skizofréniáját ábrázolja, vagyis a legendás hard rock banda kedvenc témáját, amelyet a pályafutásuk során végig a sátánizmussal kapcsoltak össze, és ezzel még egy jó reklámot is csináltak nekik. Az álmodó alak rémálom közepén találja magát, ahol legközelebbi hozzátartozói, perverz démonokká változva próbálják elpusztítani, míg a másik képen a boldogság és a béke állapotába jutott el, bár ez a kép úgy is értelmezhető, hogy a rémálom közben szörnyű halált halt, és „Isten ölébe” került.
A címadó dal, amely összeesküvéses-fatalista szövegével több mint puszta szimbólum, a zenekar egyik legkedveltebb klasszikusa és a szó legigazibb értelmében vett hard rock alapszám. Iommi impozáns gitárriffjével és Ozzy dühödt éneklésével indul. Geezer groove-os, dallamos basszusvonalai és Ward romboló dobfutamai gondoskodnak a hatalmas ritmikus fűszerezésről, a csúcspont pedig a dallamos refrén. Különlegessé a közbeékelt akusztikus közjátékok teszik, amelyek finom, szubtilis dimenziót adnak neki. Az „A National Acrobat” érdekes, kísérletező hangulatú, ritmikailag kiszámíthatatlan szerzemény, közepes tempóban, számos szellemes tempóváltással és Iommi egyedi gitárszólójával. Plusz dimenziót adnak neki a kissé pszichedelikus gitárriff és Ozzy összeesküvős-pajkos éneke. A „Fluff” csodás, varázslatos hangulatú instrumentális szám, Iommi kellemes akusztikusgitár-dallamával és finom zongoraszólamaival. Mondhatnánk, hogy ahogy a címadó dal kiválóan jeleníti meg az album borítóját, úgy a „Fluff” találóan jelképezi az album hátoldali képét, hiszen igazi ambient ellenpólusa a tipikusan sötét és hátborzongató Black Sabbathnak.
A „Sabbra Cadabra” újabb érdekes, kísérletező alkotás, hangsúlyos blues-gitárfrázissal és felgyorsított ritmussal, a hangkollázsba pedig jól beleférnek Wakeman dinamikus zongora- és Moog szintetizátor-hangszerelései is. A végzet asszonyáról szóló szerelmes szöveg éles ellentétben áll a szokásos Sabbath-hagyománnyal, ám Ozzy dühös énekhozzájárulása – ahogy várható – minden, csak nem lírai, így a kiválasztott helyett akár egy lefejezett denevérről is énekelhetne.
A „Killing Yourself to Live”, amelynek szövege a zenekar egyes tagjainak a túlzott ivászat okozta egészségügyi problémáira utal, a következő heavy metal klasszikus, amely valójában három részes szvit „Killing Yourself to Live”, „You Think That I’m Crazy” és „I Don’t Know If I’m Up or Down” címekkel, ami megint csak egy progresszív rockos húzás. A teltházas gitárriffet zörgő basszusvonalak itatják át vérrel, a paranoid hangulat pedig mintha direkt Ozzy skizoid hangjára készült volna. Az ínycsiklandó gitárszóló és a kataklizmikus dobfutamok idővel átadják a helyüket egy érdekes instrumentális résznek, amely néhány huncut szintetizátor-hangszerelést is tartalmaz.
Ezek az antiklerikális „Who Are You”-n is jelen vannak, ahol Geezer a szövegben ismét az „ott fent a felhők felett lakó valakiről” szóló örök, megfejthetetlen kérdést feszegeti. Ez szinte tipikus Sabbath-szerzemény lassú, hömpölygő ritmussal, gonosz énekkel és sötét, fatalista, már-már hátborzongató hangulattal. Teljesen szokatlanul hat viszont a drámai zenekari rész, a Moog szintetizátor és a melotron drámai betéteivel, amelyek tipikus prog rock hangszerek. A „Looking For Today” újabb dinamikus hard rock szám, a hírnév gyors múlandóságáról szóló szöveggel, amelyben a központi szerepet a koszos gitárriff, a groove-os basszusvonalak, a mélyen dörgő cintányércsapások, valamint a fuvolán és akusztikus gitáron játszott pásztori hangszerelések kapják. Ozzy paranoid éneke remekül illik a szerzemény kettős hangulatához, amely végig valahol a feszültség és az oldottság között lebeg.
A „Sabbath Bloody Sabbath” csúcspontjának főszerepe viszont a záró mesterműé, a „Spiral Architect”-é, amely a ritmikai összetettségnek és a nagyvonalú hangszerelésnek köszönhetően számos progresszív rockos finomságot tartalmaz. A pásztori-éteri akusztikusgitár-bevezető titokzatos hangulatot teremt, amely egy ütős gitárpasszus segítségével viszonylag vidám hangulatú részbe vált át. A metafizikai elemekkel átszőtt pszichedelikus szöveg jó összhangban van Will Malone vezényletével készült monumentális zenekari hangszelésekkel és Ozzy dühödt énekmegközelítésével. A pompázatos zárlat a közönség tapsával a Sabbath évek során megszerzett művészi érettségének i-jére teszi fel a pontot.
A kalandos hangulatú mestermű, a „Sabbath Bloody Sabbath” az Ozzy-éra művészileg legkiforrottabb alkotása, amellyel a birminghami heavy metal-ősatyák végleg a hetvenes évek legjelentősebb hard rock bandájának trónjára ültek, és minden rendes rockgyűjtemény kötelező darabja. A Black Sabbath a következő évben, 1974-ben így megérdemelten karrierje csúcsára ért, amikor a kaliforniai California Jam fesztiválon 200 ezer fős tömeg előtt léptek fel a 70-es évek rockzenéjének további legendáival, mint az Emerson, Lake & Palmer, a Deep Purple, az Eagles és az Earth, Wind & Fire.
szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Sabbath Bloody Sabbath
2. A National Acrobat
3. Fluff
4. Sabbra Cadabra
5. Killing Yourself To Live
6. Who Are You
7. Looking For Today
8. Spiral Architect
Felállás:
Ozzy Osbourne – ének, szintetizátor
Tony Iommi – gitár, zongora, szintetizátor, orgona, fuvola
Geezer Butler – basszusgitár, szintetizátor, melotron
Bill Ward – dob, timpani, bongó a „Sabbath Bloody Sabbath” című számban
Közreműködő zenészek:
Rick Wakeman – billentyűk, szintetizátor és zongora a „Sabbra Cadabra” című számban
Will Malone – karmester, hangszerelő
