Kiadó: Steel Panther Inc.
Megjelenés dátuma: 2019. 09. 27.
Producer: Jay Ruston
Az album hossza: 35.55 perc
Műfaj: Glam Metal
Értékelés: 8.0 / 10
Ki más, mint a Steel Panther? Végre egy album, amely játékideje rövidebb negyven percnél. Bárcsak a legtöbb zenekar ehhez tartaná magát, főleg azok, amelyek rengeteg lemezt kiadtak, és az ötlethiány már rájuk is ráférne. Na de szívünkre téve a kezünket: a Steel Panther nem tegnap kezdte. Bár mindössze öt stúdiólemezük van, komoly futott kilométerek vannak mögöttük, a zenében viszont már semmiképp sem a spanyolviaszt találják fel. Igazából soha nem is akarták. Mindig a paródiára tették fel mindent, és most is ezt tartják fenn a legnagyobb ötletességgel, rugalmassággal és színes szókinccsel.
Az ötödik stúdióalbum már nem hoz olyan frissességet és olyan kellemes sokkokat, mint főleg az első három lemez. Azért mégis. Mindazoknak, akik még emlékeztek azokra a gondtalan nyolcvanas és kora kilencvenes évekre, amikor a világ jóval fiatalabb volt, és a levegőben jóval több volt a pezsgő optimizmus és a pozitív hozzáállás. Amikor a jó buli gondolata olyan természetes volt, mint a levegővétel.
Mindegy. A „Heavy Metal Rules” mindenben egy újabb igazhitű Steel Panther album. Az ötös megint előrukkolt néhány nagyon hatásos, markáns riffel, még ha ötletben már nem is lep meg annyira, mint pár évvel ezelőtt. Ez itt egy újabb dokumentum, amely határtalan szórakozást visz a Sunset Strip-paródia kebelébe: valahová az Ratt és a Mötley Crüe glam metal-maskarájának idejére céloz, de jóval magasabb technikai csiszoltsággal, ami különösen Satchel gitárjátékára igaz, ahol megint hallani jó pár trükköt, amelyet a zseniális Eddie Van Halentől örökölt. Satchel olyan szenvedéllyel játszik, amely nem áll messze például Brad Gillisétől (Night Ranger) sem. Satchel szólói megint külön történetet jelentenek, és az új Steel Panther album különös figyelmet érdemlő ékességei.
A szövegek ismét nyerő pókerlapot jelentenek, amellyel a „Heavy Metal Rules” kiérdemli a teljes figyelemre méltó album jelzőt. Mindenekelőtt a glam metal rajongóinak, de a bővelkedő… nos, mindennek, ami ehhez dukál. Szóval újabb album, ahol a mai idők aktualitása csődöt mond, és időgéppel harminc évet repülsz vissza a múltba. Katapult a késő nyolcvanasokba. A videókat is direkt úgy rendezték, hogy felidézzék azokat az időket, amikor semmilyen lyuk vagy rés nem volt biztonságban.
A nyitó All I Wanna Do Is Fuck (Myself Tonight) fenomenális szerzemény, joggal jelent meg első kislemezként, és egy ilyen album elejére való. Egy dal, ami rögtön megragad, és amit a zenekarnak kötelezően játszania kell a koncerteken. Képzeld el, milyen hatása lesz, amikor a több ezer fős csarnok egyszerre, egy hangon üvölti többek között: „….fuck myself till the morning light….”! Valójában a kiadott kislemezek az album legerősebb pontjai. A második, amit érdemes kiemelni, az Always Gonna Be A Ho, amely a legtöbb zenei kapzsiságot és elkapott pompát nyújtja, a harmadik dal és az album harmadik kislemeze pedig a záró Gods Of Pussy, ahol a gitárok tisztességesen odacsapnak, és az album legtisztább vérvonalú metalfrázisát hozzák. A Sneaky Little Bitch a riffben a Led Zeppelin-klasszikus, a The Ocean ötletét kölcsönzi, ami kicsit zavarhatja a puristákat, hiszen a trükk nyilvánvaló. Satchel, aki egyebek mellett gitártanár, nagyon jól ismeri a rock’n’roll történetét, és a rock úttörőinek régi iskolás ötletei iránti rajongásában néha akaratlanul egy kicsit „alulmarad”, amikor a saját frázisait keresi. A zenekar a szerzői ügyességet több mint kielégítő szinten tartja, és mind a négy építőelem kontrasztosan kiemelkedik. Jay Ruston produkciója aranyérmes. Hangzásban terjedelmes, teljes, élő és szerves albumot hoz! Főleg ami a „megvastagított” frazeálást és a szaftos frázisok meg a pulzáló ritmusszekció remek kontrasztját illeti. Michael Starr énekben ismét dominánsan kicsapongó, ahogy az dukál, és ő az album első mágnese, amely magához láncolja a hallgatót. A „Heavy Metal Rules” egy újabb nagyon jó Steel Panther album, amely megőrzi mindazokat az erényeket, amelyekhez ezek az elsőrangú paródia-kötéltáncosok a múltban hozzászoktattak minket. Talán hiányzik még belőle egy-egy frázis, amely nagyobb bombasztikus áthatóerőt hozna, de ezek már részletkérdések.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Zebraman (0:34)
2. All I Wanna Do Is Fuck (Myself Tonight) (3:53)
3. Let’s Get High Tonight (3:48)
4. Always Gonna Be a Ho (4:20)
5. I’m Not Your Bitch (4:04)
6. Fuck Everybody (3:40)
7. Heavy Metal Rules (3:47)
8. Sneaky Little Bitch (4:28)
9. Gods of Pussy (3:51)
10. I Ain’t Buying What You’re Selling (3:30)
Felállás:
Michael Starr – ének
Satchel – gitár
Lexxi Foxx – basszusgitár
Stix Zadinia – dob, zongora
