Tygers Of Pan Tang: Ritual
Kiadó: Mighty Music
Megjelenés dátuma: 2019. november 22.
Hossz: 53.59 perc
Produkció: Søren Andersen & Harry Hess
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 10 / 10
A Tygers Of Pan Tang (az Iron Maident és a Saxont leszámítva) az N.W.O.B.H.M.-hullámból kinőtt egyik legismertebb zenekar. A nyolcvanas évek elején kultikus első három stúdióalbumukkal – „Wild Cat” (1980), „Spellbound” (1981) és „Crazy Nights” (1981) – nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a heavy metal már a kezdeti időszakban bolygószintű lendületet vegyen. A banda pályája során számos fel- és lezuhanást megélt. Az első mélypont még a nyolcvanas években jött el: egy rövidebb újraélesztési kísérlet, két átlagos album, majd a végleges feloszlás.
A szünet az ezredfordulóig tartott. A zenekar új zenét kezdett írni, és fokozatosan stabilizálódott, mind a felállás, mind a stílus terén. Az „Animal Instinct” (2008) volt az első lemez az olasz származású énekessel, Jacopo Meille-jal. A banda az Animal Instinct után szorgalmasan és kitartóan ápolta a frissen megtalált kémiát és a remek alkotói légkört: 2012-ben jött az „Ambush”, majd 2016-ban a „Tygers Of Pan Tang”. Mindkettővel egy lépcsőfokkal feljebb léptek alkotói szempontból. Épp a „Tygers Of Pan Tang” érte el azt a nagyon magas színvonalat, amelyet a jelenlegi felállás az új zenei víziójával megcélzott, és nehéz volt elhinni, hogy a következő lemez ezt túlszárnyalhatja. Hittük és reméltük, hogy az utódja legalább ilyen jó lesz.
És még annál is jobb. Az új „Ritual” album – a klasszikus heavy metal úttörésének legendás brit ikonjától összesen a 12. stúdiólemez – ebben a felállásban a legkonzisztensebb munka, amelyben állandó párosként működik együtt Robb Weir gitáros és a már említett kiváló énekes, Jacopo Meille. A „Ritual”-lal a Tygers Of Pan Tang az új időkben is megtartja a klasszikus hard rock és a heavy metal közötti „jól sikerült keverék a maga nemében” pózát, miközben végig az ultramuzikális fülbemászóságot követi, amely a refrénekben csúcsosodik ki. Hangulati szempontból tehát újra a drámai pompa színházának fokozatosan bombasztikus hangulatait kapjuk teli adagban, hiszen a Tygers Of Pan Tang továbbra is igényesen komor, sőt okkultista – ez még a klasszikus N.W.O.B.H.M.-korszakból folyik az ereikben, és a „Ritual” albumon ezt ismét fenomenálisan keltik életre!
A „Ritual” a legutóbbi négy, értelmesen összehasonlítható album közül a legkonzisztensebb is. Míg az elődje, a „Tygers Of Pan Tang” még időnként stíluskitérőkkel kacsintgatott, ahol a mérleg nyelve helyenként a blues nagyobb súlya felé billent, sőt belefutottunk a glam metallal való túlságosan nyilvánvaló flörtbe is – ahogy a banda a „Poisonos” Glad Rags című dalban megidézte –, a „Ritual” zenei vonalvezetése tiszta, mint a patakvíz. A kíméletlenül felborzolt és határozottan előretolt gitárok kiváló produkciója, amelyek a frázisaikkal végig pusztító erővel kommunikálnak a hallgatóval, ráadásul a csúcsszólók előadásával van megtöltve a két teljesen más generációhoz tartozó gitáros között (a legendás Robb Weir és a fiatal szuper virtuóz, Micky Crystal). A hangkép rendkívül kiegyensúlyozott, és tiszta kontrasztot mutat az építőelemei között. A lüktetően áthatoló basszus az egyik oldalon, amely végig jól kivehetően jelen van, és a szétzúzó pergődob a garanciája ennek az egész színháznak. A középpontban pedig a kiváló, domináns és ultra magabiztos ének áll. A dalok tökéletes szerzői kidolgozottsággal büszkélkedhetnek, és ötletgazdagságukban egymástól lopják el a figyelmet. A nyitánytól kezdve – a kiváló katalizátor Worlds Apart, amelyet hasonló riff vezet, mint a „Tygers Of Pan Tang” album nyitódala, az Only the Brave (figyelem! A valahol a közepén található White Lines kiváló megfelelője lett volna az új album fülbemászó nyitányának) –, aztán az ultra fülbemászó és rögtön megragadó Destiny, valamint a komor Rescue Me, amelyben a gitár talk boxhoz is nyúl, és így tovább. A nyugodtabb pillanatokban is, mint a Words Cut Like A Knife, nyoma sincs a nyálas kilengéseknek, és a zenekar megőrzi a komorság érintését. Az album legpusztítóbb pillanatát az Art Of Noise hozza, kifejezetten (irigylésre méltóan) mérgező riffáramerősséggel! Az album magas oktánszámú eseményfejlődéssel ragad magával, egészen a záró mini epikus szvitig, a Sail On-ig, amely szerzői szempontból az új lemez legambiciózusabb pillanata, és potenciális progresszív rockos csírákat hordoz. Itt van még a komor himnusz, a Spoils Of War kiegészítő zenekari hangszereléssel, amivel a lemez az amúgy is nagy ötletbeli változatosság mellett még több kívánatos színt kap.
A „Ritual” album végig szorosan maga mellett tartja a hallgatót, a kiváló drámai hangulat és feszültség megteremtett intenzitásában, egy pillanatra sem hagy cserben. A refrénekben a vokális harmóniák erősítik a drámai pillanatot és a bombasztikusságot. Mondhatjuk, hogy a zenekar jelenlegi felállása a „Ritual” albummal érte el alkotói csúcspontját, és a Tygers Of Pan Tang némiképp új reneszánszát, újjászületését éli, vagy ahogy a mi Avtomobilijaink mondanák: késő tavaszát.
A „Ritual” nemcsak a Tygers Of Pan Tang legjobb albuma a zenekar ezredforduló utáni újraindulása óta, hanem minőségében könnyedén felsorakozik a banda első három lemeze mellé, még ha – mint mondtuk – stílusban és energetikai-rezgési szinten nem is lehet közvetlenül összehasonlítani őket. A „Ritual” ugyanakkor olyan munka, amelyet a kidolgozottsága miatt a „mestermű” jelzővel illethetünk, ezért minőségi szempontból könnyedén odatehetjük e megbecsült veteránok kultikus idői mellé. Ugyanígy a „Ritual” az idei év egyik legkiemelkedőbb stúdiódokumentuma a klasszikus metal területén. Szerencsére a Tygers Of Pan Tang nem ismeri a „Saxon-szindrómát”, az albumok futószalagon való gyártását, amelynél a Saxonnál elvész az az érzés, hogy egyáltalán megmaradt az egészséges ihlet, és hogy nem csupán teljes rutinról van szó. A honfitársaiktól eltérően a Tygers Of Pan Tang egészséges ihletből dúskál. A „Ritual” tehát a rendkívüli alkotói megihletettség, a jelenlegi felálláson belüli kiváló elvtársi viszonyok, és mindenekelőtt – az ezredforduló utáni korszakban is – a hatalmas koncerttapasztalat bizonyítéka. Verejtékkel és megkérgesedett kezekkel kiharcolt tiszta tízes e hosszú életű zenekar pályájának érett korszakában!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Worlds Apart (05:21)
2. Destiny (05:01)
3. Rescue Me (04:39)
4. Raise Some Hell (03:02)
5. Spoils of War (05:32)
6. White Lines (04:22)
7. Words Cut like Knives (04:37)
8. Damn You! (03:52)
9. Love Will Find a Way (04:13)
10. Art of Noise (04:41)
11. Sail On (07:38)
Felállás:
Jacopo Meille – ének
Robb Weir – gitár
Micky Crystal – gitár
Gavin Gray – basszusgitár
Craig Ellis – dob, ütőhangszerek
