Hol: Orto Bar, Ljubljana, Szlovénia
Mikor: vasárnap, 2019. 12. 15.
A 2019-es év a végéhez közeledik, és a koncertturnék is a hajrájukba értek. Már csak néhány zenekar koncertezik szorgalmasan. Ezek közé tartozott a Trek Tech turné is, amelynek főszereplője a kanadai extrémista Archspire volt. Hosszú távollét után a kanadai Beneath The Massacre is visszatért a színpadokra. Előttük a slamming deathcore színeit a dél-afrikai Vulvodynia védte. Bemelegítésnek pedig az amerikai technikás death metalos Inferit harangozták be. Röviden: az extrém és technikás zene híveinek ez a koncert több mint kötelező volt.
A kezdés előtt várakozó közönséget elnézve a koncert több mint ígéretesnek tűnt. Az Archspire ugyanis az elmúlt években rengeteg rajongót gyűjtött. Tavaly előzenekarként több nézőt csalt a színpad elé, mint a fő előzenekar, a Revocation (beszámoló ITT). Ezúttal az Archspire megérdemelten volt a főzenekar. A banda ugyanis stílusával kitűnik a mai extrém zenekarok közül, ráadásul nagyon szorgalmas, sokat dolgozó csapatnak számít.
Az este meglepetése tulajdonképpen az amerikai Inferi volt. Nem ismeretlen zenekarról van szó, de most turnéztak először Európában, így sokaknak újdonságot jelentettek. Az Inferi stílusa viszont láthatóan vonzza az embereket, mert már szép számú közönség gyűlt össze, így nem tíz embernek játszottak. A zenekarnak van már néhány albuma, de első előzenekarként nem sok idejük volt arra, hogy öt dalnál többet bemutassanak. Az eljátszott számokkal viszont kétségkívül lenyűgözték a közönséget. A banda a rengeteg dallammal megtűzdelt technikás death metalra esküszik. A gitárok gyorsak és precízek, a szólók virtuózak. Zenéjük kicsit a The Black Dahlia Murderre emlékeztet, de az Inferi technikailag összetettebb. A sikoltozó ének remekül kiegészült a gitáros mély hörgésével, és a ritmusszekció is ragyogott. A basszusgitáros elég sok saját témát megmutatott, de sajnos nem nagyon lehetett hallani. A dobos gyors és pontos játékkal tűnt ki. Egészében véve az Inferi működik, így élőben mindenképp megéri megnézni őket.
Ezután a dél-afrikai slamming death metalos, illetve deathcore-os Vulvodynia következett, amely inkább a turné záptojásának bizonyult. A zenekar ugyanis a lassú riffekre esküszik, a gitárokból jobbára csak a „dzsn dzsn” hallatszik. Valahogy nem tűnik úgy, mintha a bandának bármiféle fantáziája lenne. Az ének a slam zenekarokra jellemzően érthetetlen, ami ugyan ad némi brutalitást az egésznek, de ilyen ének mellett a szövegek teljesen értelmezhetetlenné válnak. A zene eredetiségének hiánya ellenére az első sorokban láthatóan mozgolódó közönség melegen fogadta a Vulvodyniát. A Vulvodynia az egyszerűségével bizonyítja, hogy ma nem kell feltalálni a spanyolviaszt és akadémiát tartani ahhoz, hogy közönséget vonzz. A zenekar egyszerű receptre esküszik. Itt nincs bonyolítás a ritmikában, és semmiféle nehéz gitárvirtuozitás sincs. A banda nagyon egyszerűen elmondta, amit akart, bár két dal után az egész kezd szárazzá és egyhangúvá válni, mert semmi újítás nem érzékelhető.
A Beneath The Massacre kapcsán eleinte felmerült a kérdés, hogy nagyjából nyolc év távollét után képes-e még meggyőzni a zenekar. A banda ugyanis arról ismert, hogy a zenéje brutális és technikailag igényes. Úgy tűnik azonban, hogy a Beneath The Massacre tagjai sosem tették le a hangszereiket. Az előadás hangszeresen sebészi pontosságú volt. És itt nem a Vulvodynia-féle egyszerű játékról van szó. A Beneath The Massacre megmutatta, hogy ma is a brutális technikás death metal egyik fő képviselőjének számít. A zenekar jövő évre új albumot is beharangozott Fearmonger címmel, ami csak megerősíti, hogy újra teljes gőzzel aktívak. Egy eljátszott új dallal a Beneath The Massacre bebizonyította, hogy egy jottányit sem tér el az irányvonalától. A zenekart továbbra is Elliot Desgagnés mély hörgése és Chris Bradley gitárbravúrjai jellemzik, utóbbi egy-egy ravasz atonális kiegészítésről is gondoskodik. A másik oldalon Dennis Bradley erőteljes basszusa adott remek alapot. A dobok mögött a rutinos Patrice Hamelin (Gorguts, Martyr) dominált, aki mindig ideális választás, hiszen gyorsan és technikásan is tud játszani. Ez alapján a fellépés alapján kijelenthető, hogy a Beneath The Massacre nagyon is játékban van.
Az Archspire ezúttal főzenekarként tért vissza. Ez kétségkívül csúcsteljesítmény egy olyan zenekartól, amely a metal egyik leggyorsabb bandájaként ismert. Még az énekes pólójának hátán is a „350 BPM” felirat állt. Ami azonban igazán különlegessé teszi az Archspire-t, az a show. Igaz, minden precízen el van játszva, a gyorsaságra pedig kár szót vesztegetni. Nem csak a gitárok és a dobok gyorsak. Gyors a karizmatikus Oli Peters éneke is: nála olyan, mintha rendkívül gyors hiphopos sorokat nyomna, csak éppen hörögve. Az Archspire úgy döntött, hogy ezen a turnén eljátssza a teljes legutóbbi albumát, a 2017-ben megjelent Relentless Mutationt. Ez a zenekar legsikeresebb lemeze is, így logikus döntés volt, hogy teljes egészében előadják. Maga az Archspire-koncert nem volt hosszú, de annál intenzívebb. A zenekar egyetlen dalnál sem mutatta a lankadás jeleit. Spencer Prewett dobos ész nélkül blastelt, közben pedig sebességi rekordokat döntött a pedálokon. Dean Lamb és Tobi Morelli gitárosok fürge ujjaikkal egy csomó gyors, technikailag igényes riffet sorakoztattak fel, és persze szólókból sem volt hiány. Az egészet Jared Smith egészítette ki a basszustémáival. Oli Peters humoros közjátékai nélkül azonban az Archspire-koncert csak egy újabb brutális banda koncertje lenne. Nos, az Archspire-ben van valami különleges, ami nagyobb közönséget vonz.
Az Archspire, a Beneath The Massacre, a Vulvodynia és az Inferi gondoskodott róla, hogy idén még egyszer utoljára legyen egy brutalitással, technikával, ütősséggel és dallamokkal teli koncert. Az említett zene kedvelőinek mindenképp változatos este volt.
