Megjelenés dátuma: 2019.05.17.
Kiadó: English Electric
Produkció: David Longdon és Greg Spawton
Játékidő: 74:11
Értékelés: 9.5
Stílus: szimfonikus progresszív rock
Az elmúlt három évtizedben feltűnt progresszívrock-zenekarok közül kevés büszkélkedhet olyan tipikusan angol hangzással, atmoszférával és szövegvilággal, mint a brit proghullám-újraélesztő Big Big Train, amely 2019-ben új albummal lepett meg minket: ez a „Grand Tour”. Elődjével, „The Second Brightest Star” (2017) című lemezzel ellentétben a legújabb anyag kizárólag vadonatúj dalokat tartalmaz, közülük pedig mind a három epikus, ambiciózusan felépített kompozíció („Roman Stone”, „Ariel” és „Voyager”) kiemelkedik: egyenként több mint tizenhárom percesek, és megdobogtatják e „harmadik hullámos” progresszívek hűséges rajongóinak szívét.
A Big Big Train albumai az elmúlt évtizedben joggal találkoztak többnyire lelkes fogadtatással a régi vágású szimfonikus progresszív rock rajongóinál, akik különösen nagyra értékelték a hétfős társaság kivételes hangzásbeli egységét és összeszokottságát. A zenészek közül kiemelkedik David Longdon énekes, Nick D’Virgilio dobos (Spock’s Beard), Rachel Hall hegedűs, Dave Gregory gitáros (ex-XTC) és Rikard Sjoblom billentyűs/gitáros (ex-Beardfish).
Néhány halkabb, de bizonyos mértékig jogos és építő jellegű kritika szerint a zenekar utóbbi albumai hangzásban már kissé ismétlik magukat, legalábbis egyes hangszerelések felépítését tekintve. A „Grand Tour”-on ezért úgy döntöttek, hogy kicsit átszellőztetik a hangzásukat, és legalább egy kicsit eltávolodnak a tipikus angol atmoszférától és az uralkodó pasztorális hangszerelésektől. A Big Big Train ezúttal részben nyugati szomszédunknál keresett inspirációt, és néhány dalba minimális mediterrán zenei elemeket csempészett. Ezek legalább nagyjából harmonizálnak a reneszánsz Itáliáról és Leonardo Da Vinciről („Florentine”), az ókori rómaiakról („Roman Stone”, „Pantheon”) és Bizáncról („Theodora in Green and Gold”) szóló szövegekkel. Az album koncepciózus jellegű: az itáliai reneszánsz művészek imádata mellett részben az angol arisztokraták, a korai turisták sznob kalandjairól és kalamitásairól szól, akik a 17. és 18. században előszeretettel utazgattak Itáliában és a Mediterráneumban.
A helyenként előbukkanó, enyhe mediterrán lüktetéshez leginkább az egyes akusztikus hangszerelések, Rachel Hall hegedűjátéka, bizonyos fuvolás futamok és néhány olyan ritmikai elem járul hozzá, amelyekhez a Big Big Traintől eddig nem szoktunk hozzá. A Big Big Train persze még mindig sokkal inkább emlékeztet a Genesisre és a Camelre, mint olyan bandákra, mint a PFM és a Le Orme, mégis hallani, hogy a „Grand Tour” felvétele előtt hallgattak néhány lemezt a hetvenes évek olasz proghullámából is. Mindezek ellenére az „Alive”, a második szám az albumon, még mindig igencsak angolos színezetű, azzal a különbséggel, hogy szokatlanul vidám, ugrándozó szerzemény, amely kissé a kultikus art rock csapat, az It Bites néhány munkájára emlékeztet. Longdon tehát időnként nemcsak Peter Gabriel „ikertestvéreként” szól, hanem a melankolikusabb Francis Dunnery-ként is.
A „The Florentine” „hagyományosabb” szimfoprogrock, epikus szimfonikus hangszerelésekkel és melankolikus gitárfutamokkal, és itt hallatszik először igazán, hogy a Big Big Train kicsit másként szól, mint ahogy az utóbbi három-négy albumon megszoktuk – kiváló eredménnyel. Hogy a „Grand Tour” ne váljon túlzottan vidámmá, arról elsősorban Longdon hagyományosan melankolikus éneke gondoskodik, amely a „Roman Stone”-ban ragyog igazán, ahol a nosztalgikus kórusharmóniák emelkednek ki leginkább. A „Pantheon” című instrumentális szerzemény, amely felépítésében a hetvenes évek olasz szimfoprogjának lüktetéséhez és a felejthetetlen Jethro Tull egyes részeihez áll a legközelebb, fenséges zenekari hangszerelésekkel büszkélkedik, amelyek egyetlen Big Big Train-rajongót sem hagynak hidegen. A teljes hétfős csapat hangszeres erényei az kiváló produkció mellett az egész albumon kivételes szinten maradnak, a komplex harmóniák és hangulatok megszokott váltakozása pedig ezúttal is elvarázsol mindenkit, aki hiányolja a szimfonikus prog rock „régi szép idejét”.
A „Grand Tour” érezhetően kevésbé angolosan komor és melankolikus album, de még mindig tévedhetetlenül Big Big Train-teljesítmény, amely elsősorban kivételes változatosságának és epikusságának köszönhetően megörvendezteti a mindig ambiciózus progresszívek összes régi rajongóját. A Big Big Train megérdemli a dicséretet, hogy az alapító basszusgitáros, Andy Poole távozása után a „Grand Tour”-on valami újjal próbálkozott, és olyan albumot alkotott, amely minőségében kétségkívül az eddigi diszkográfia élvonalába tartozik, és minden egyes újrahallgatásnál frissen szól.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Novum Organum (2:33)
2. Alive (4:31)
3. The Florentine (8:14)
4. Roman Stone (13:33) :
– Part 1: Foundation
– Part 2: Rise
– Part 3: Ne Plus Ultra
– Part 4: Fall
– Part 5: Legacy
5. Pantheon (6:08)
6. Theodora in Green and Gold (5:38)
7. Ariel (14:28) :
– Part 1: Come Unto These Yellow Sands
– Part 2: Noises, Sounds and Sweet Airs
– Part 3: New Place
– Part 4: O! There are Spirits of the Air
– Part 5: Music, When Soft Voices Die
– Part 6: Casa Magni, 1822
– Part 7: Approach, My Ariel, Come
– Part 8: Coda: The Triumph of Life
8. Voyager (14:03) :
– Part 1: On the Ocean
– Part 2: The Farthest Shore
– Part 3: The Pillars of Hercules
– Part 4: Further Beyond
– Part 5: Grand Finale
– Part 6: The Space Between the Stars
– Part 7: Homecoming
9. Homesong (5:12)
Big Big Train:
David Longdon – ének és kísérőének, fuvola, gitár, mandolin, billentyűk, ütőhangszerek
Dave Gregory – elektromos és 12 húros gitár
Rikard Sjöblom – billentyűk, elektromos és 12 húros gitár, harmonika, kísérőének
Danny Manners – billentyűk, nagybőgő
Rachel Hall – hegedű, brácsa, cselló, kísérőének, vonósok hangszerelése
Greg Spawton – basszusgitár, basszuspedál, 12 húros gitár, fúvósok hangszerelése
Nick D’Virgilio – dob, ütőhangszerek, billentyűk, gitár, kísérőének
Vendégzenészek:
John Hinchey – vonósok hangszerelése
Rick Wentworth – karmester
Everton Nelson – hegedű
Emil Chakalov, Richard George, Kathy Gowers, Oliver Heath, Ian Humphries, Martyn Jackson, Oli Langford, Kate Robinson, Nicky Sweeney – hegedű
Max Baillie – brácsa
Fiona Bonds – brácsa
Jake Walker – brácsa
Ian Burdge – cselló
Chris Allan – cselló
Tony Woollard – cselló
Paul Kimber – nagybőgő
Richard Pryce – nagybőgő
Dave Desmond – harsona, fúvósok hangszerelése
Ben Godfrey – kornett, trombita
Jon Truscott – tuba
John Storey – eufónium
Nick Stones – kürt
