Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2019. szeptember 13.
Az album hossza: 57.38 perc
Producer: Mat Sinner
Műfaj: Hard Rock
Értékelés: 7.5 /10
Mattias Lasch, azaz Mat Sinner a hosszú életű heavy metal és hard rock intézményével, a Sinnerrel magában véve is a klasszikus német metaliskola ikonja. A fickó szakadatlan aktivitásával életben tartja a torzított hangzású zenei hatások és hatóanyagok jókora részét. A főzenekarával, amellyel hamarosan nem kevesebb, mint 40 éves jubileumot ünnepel, karrierje során sok zenekarnak segített az áttörésben, producerként is dolgozott, 1998-ban társalapítója volt a Primal Fearnek, elindította a kereskedelmileg hihetetlenül sikeres Rock Meets Classics projektet, emellett a német „Whitesnake-utánzóként” emlegetett Voodoo Circle-ben játszik, és tagja Jorn Lande kísérőcsapatának. A Sinner így ennek a zenésznek amolyan cseresznye a torta tetején, amelyhez szigorúan a saját örömére nyúl, hiszen a Sinner név nem éppen minden fán terem, ezért egyértelmű, hogy Matnek soha nem hozza meg a vágyott csengő pénzt. Azt, mint mondtam, a többi projektje biztosítja.
A Sinner ugyanis az utóbbi években szép adag új albumot adott ki, ám őszintén szólva egyik sem hoz semmi újat. Valahol az „End Of Sanctuary” (2001) és a „There Will Be Execution” (2003) megjelenése óta a Sinner alkotói szempontból tulajdonképpen már nem érdekes: a kitaposott nyomvonalon halad, a lecsupaszított heavy rock receptje szerint zenél, ami egyhangú zenei termékeket eredményez.
Annak ellenére, hogy a Sinner sosem törekedett különösebb kereskedelmi sikerre vagy általános ismertségre, Mat mégsem tud kibújni a menedzseri bőréből. A fickó tudatában van annak, hogy egyfajta „átszellőztetés” elkerülhetetlen. Ezért bevett a Sinner soraiba egy énekesnőt. Jól olvasod. Az énekesi feladatokat mostantól Mat Sinner és Giorgia Colleluori látja el, különleges vendégként pedig Ronnie Romero (CoreLeoni, Rainbow) és Ricky Warwick (Black Star Riders) is feléneklik az albumra, a Death Letter „bluesos” gitárszólójáról pedig Mat Primal Fear-os pajtása, Magnus Karlsson gondoskodik.
Nos, a Sinner ezúttal a vártnál nagyobb stíluskülönbségekkel kereskedik a dalok között. Már a nyitó Shine On, Giorgia remek énekes teljesítményével, azt a reményt kelti, hogy az album metalosra csavart és tüskés lesz, és hosszú idő után a „The Nature Of Evil” produkciójához és hangzásához közelebbi Sinnert kapunk, ez a remény azonban hamar szertefoszlik a folytatásban, a szórakoztató rockerrel, a Fiesta Y Copasszal (a chilei Ronnie Romero a mid-eight részben spanyol verseket énekel). Innentől az album ismét a bevált régi iskolás fogásokba ül bele: Thin Lizzy-hatások, a Priest ősiessége és AC/DC-riffek, közben pedig kacérkodás a bluesszal, sőt a delta bluesszal (Death Letter) és a southern rockkal (Misty Mountain). A kicsit hegyesebb rockerben, a Last Exit Hellben Giorgia Sinnerrel duettezve még a Doro Pesch-sel összevethető énekesi karizmát is hoz. A What Went Wrong-ot Warwick énekével Mat Sinner újabb főhajtásának nevezhetjük a legendás Thin Lizzy előtt, és viccesen elég, hogy sem a Lucky 13, sem a Craving, sem a The Ballad Of Jack nem tér el ettől egy tapodtat sem. Bár a Death Letter Sinner bátor kísérlete és tisztelgés a blues előtt, a blues úttörő korszakának eredetijei annyira erősek a hitelességükben, hogy a Death Letter felmelegített leveskéjét az album abszolút időrablójának lehet tekinteni (hasonló megállapítás igaz a Misty Mountainre). A vége felé végre egy kis metalos dühöt hoz az albumra a komor The Wolf.
Giorgia kiváló énekesnek bizonyult, és Naumann megingathatatlan szólói mellett valójában az új album egyik fő vonzereje. Az album többnyire könnyedén rockos, bulizós, és vidám, életvidám érzéseket kelt. Akárhogy nézzük, Mat és társasága túl rrutinos ahhoz, hogy bármi olyat csináljon, ami kompozíciós és produkciós szempontból ne lenne hiteles és magabiztos. Az album ismét jó, szolid és igényes. De minden kiugrás nélkül. Vagyis semmi különös. Annak ellenére, hogy Mat Sinner kitérőket tett a női vokál beépítésével, további vendégekkel és bizonyos dalok változatosabb stílusjátékával. A zenekar régi rajongói, főleg azok, akik még a nyolcvanas évek óta követitek a Sinnert, a „Santa Muerte” után is teljesen elégedettek és kielégültek lesztek. Akiket viszont „megfertőzött” a felejthetetlen „The Nature Of Evil” album varázsa, azok ne vesztegessék vele az idejüket. És ne feledd: az album megint (legalább tizenöt perccel) túl hosszú.
Dalok:
1. Shine On
2. Fiesta Y Copas (ft. Ronnie Romero)
3. Santa Muerte
4. Last Exit Hell
5. What Went Wrong (ft. Ricky Warwick)
6. Lucky 13
7. Death Letter (ft. Magnus Karlsson)
8. Craving
9. The Wolf
10. Misty Mountain
11. The Ballad Of Jack
12. Stormy Night
13. Sorry
Felállás:
Mat Sinner – ének, basszusgitár
Giorgia Colleluori – ének
Alex Scholpp – gitár
Tom Naumann – gitár
Markus Kullmann – dob
Vendégzenészek:
Ronnie Romero – ének a 2. dalban
Ricky Warwick – ének az 5. dalban
Magnus Karlsson – gitárszóló a 7. dalban
Neil Witchard – vokál
Sascha Krebs – vokál
