Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Riverside
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2018. 09. 28.
Játékidő: 50:58
Értékelés: 4/5
A Riverside, a lengyel progresszívrock-élvonal az elmúlt három évben rendkívül viharos eseménysoron ment keresztül, és hosszú ideig az sem volt biztos, hogy egyáltalán folytatják-e a pályafutásukat. Most a »Wasteland« című új lemezzel térnek vissza. Az albumot a Paradise Lost-os hangulatú borító díszíti, és ez az első lemez a néhai, eredeti gitáros, Piotr Grudzinski nélkül. Nem csoda, hogy rengeteg kérdést és aggályt hoz magával. Mit várhatunk tőle, és vajon megoldják-e a Riverside tagjai az új anyagot Piotr hiányzó zsenije nélkül? A zenekar az évek során a új korszak egyik legkiválóbb progresszívrock-formációjának státuszát vívta ki magának: lenyűgöző módon ötvözi az állandó zenei vonzerőt, a megrendítő, színpadias atmoszférát és a kívánatos technikai komplexitást. Ebből a szempontból a műfaj könnyebben befogadható zenekarai közé tartoznak, amelyek könnyen megnyerhetik maguknak az átlagos Pink Floyd-rajongót, hogy elkezdje felfedezni a zenéjüket, és vele együtt talán a progresszív rock más tájait is. Aki a már említett Pink Floyd mellett Steven Wilsonnal, a Porcupine Tree-vel, az Opethtel, az Anathemával, a Gazpachóval vagy a Marillion-féle nagyságokkal is jóban van, az a Riverside zenéjében is hamar otthon érzi majd magát. A „Wasteland” ugyanis mindazt megtartja és fenntartja, amit eddig elmondtunk, de nem olyan kifejezetten „floydos” album, mint az elődje, a „Love Fear And TIme Machine” (2015). A „Wasteland”-del a Riverside megőrizte teljes zenei nagyszerűségét és hitelességét, és kitűnő eredménnyel vette az „artisztikus állóképesség” fontos próbáját. Mindezt úgy, hogy a csapat kulcsemberét nélkülözni kellett. Ihletett, érzéki, művészileg telített és expresszív.
A „Wasteland” kertelés nélkül kiváló album. Pontosan az, amit egy ilyen zenekartól várni lehet. A gitárok megszólaltatását a zenekar fő motorja és látnoka, Mariusz Duda intézte, aki egyébként az ének és a basszusgitár felelőse, de ezúttal az összes gitárfrázist is ő játszotta fel, további gitárdíszítéseket sample-özött, ráadásul két gitárszólót is hozzátett. A „Wasteland” nem olyan kihívást jelentő, mint mondjuk az „Anno Domini High Definition”, de megtart minden lényeges elemet, amelyért a Riverside zenéjét annyira becsülik és felismerik.
A Riverside a nagy érzékenység, a sokkoló hangulati kontrasztok és a hirtelen hangulatváltások fogalma. Ők az a zenekar, amelynél a melankólia már réges-rég állampolgárságot nyert. Az „art esztétika” megtestesítői. Több szorongást és szomorúságot, mint amennyit Mariusz hangja, illetve a szövegek érzékeny tolmácsolása képes kitermelni, szinte lehetetlen a rock and roll zenei vallomásába csomagolni. A „Wasteland” új album, telve az érzelmek és a szenvedély rendkívüli felnagyításával. A Riverside a költészetet gyakran arra is használja, hogy általános prédikációt tartson az emberi tévelygésekről. Ezúttal talán jobban, mint valaha, a bolygó általános elpusztítására összpontosítanak, amelyet az emberiségnek nevezett telhetetlen vírus okoz. Az album apokaliptikus címe és maga a borító már az elején elárulja a lényeget: „(Poszt)apokalipszis most!”
Mariusz Duda és a másik két tag tapasztalt, kifinomult zeneszerzők. Ezúttal Duda félretette az elektronika kellékeit, azokban a Lunatic Soul nevű különálló projektjében lehet gyönyörködni. A „Wasteland” mindenesetre mesterien felszerelt néhány loop-pal és mintavételezéssel, ugyanakkor hihetetlenül kontrasztosan felépített. Különösen az a kontraszt működik rajta, ami a vallomásos törékenység, illetve gyengédség (itt az akusztikus hangszerelések is előtérbe kerülnek) és a hirtelen fordulatok, a keményebben torzított frazírozás között feszül, bár utóbbi az albumon korántsem viszi el a pálmát.
A Duda és a billentyűs Michał Łapaj közötti kémia továbbra is szellemes és ihletett. Mariusz Duda énekes expozéja mellett ő adja a lényegi művészi tömböt, hozzájárulva a Riverside hangzásának és stílusának általános felismerhetőségéhez, egyedi hangjához. A kifinomult hangszerelések hatásában. Például amikor a gitár és a billentyűk párbeszédbe lépnek, vagy ott, ahol a billentyűk rendkívül ügyesen színezik és mélyítik Mariusz Duda énekének érzékenységét. A Riverside ismét két kiváló instrumentálist tett az albumra, amelyek egyben a lemez leghosszabb számai (a címadó dal és a The Struggle for Survival). Bennük megszólal a zenekar veleszületett érzéke a katasztrofális hangulat felépítéséhez, amely körről körre fokozatosan erősödik, egészen az atmoszférikus crescendóig. A dráma fokozása és a hangulatok ugrásszerű váltásai az albumon ismét a legnagyobb zenei vonzerő, és tulajdonképpen a zenekar nyerő pókerlapjai. Erre épül a csapat kidolgozott, sajátos zenei életműve.
A gitárszólók zömét a vendég Maciej Meller adja, aki egyébként gitárosként segíti a Riverside-ot a koncertturnékon. Az album gitárfrázisok tekintetében egyik legkiélezettebb száma, a Vale of Tears szólóját Mateusz Owczarek játssza. Mindkét zenész a kívánt erényekkel teljesítette a feladatát, ami a Riverside-zene jellemmozaikjának hiteles járást biztosít a múlt, vagyis a „Grudzinski-era” albumok kikövezte úton.
Az új albumon a Riverside nem hoz észrevehető fejlődési ugrást. Viszont az új alkotás tetőtől talpig az az album, amilyet csak a Riverside tud összehozni. És ezt Piotr Grudzinski nélkül. Olyan lemez ez, amellyel a zenekar alkotói munkájának új korszakába lép, a múltat pedig hátrahagyja. Érdekes lenne egyébként megtapasztalni, hogyan állna Piotr gitárja az új hangszerelésekben, és mit tenne hozzájuk. De Piotr nélkül is, ami a helyzetet tekintve a lényeg, a Riverside rendkívül meggyőzően megtartja egész művészi egyediségét és felismerhetőségét. Ez a adott helyzetben a zenekar számára a minimum, amellyel megmentette a bőrét, miután új fejezetet nyitott a pályafutásában. A következő albumnak viszont biztosan nagyobb művészi kihíváshoz kell nyúlnia, és újra több hangzásbeli és stilisztikai kísérletezést kell hoznia! Addig is élvezzük a kiváló „Wasteland”-et. Érzelmileg rendkívül feltöltött, zeneileg nagyon ügyesen optimalizált album, amely hallgatás közben keményen „megfog”, éppen az intenzív, erősen vibráló hangulatváltások miatt!
Felállás
Mariusz Duda – ének, gitár, basszusgitár, gitárszólók a ‘Lament’ és a ‘Wasteland’ című számokon
Michał Łapaj – billentyűk, teremin a ‘Wasteland’ című számon
Piotr Kozieradzki – dob
vendégzenészek:
Maciej Meller – gitárszólók az ‘Acid Rain – Part II. Dancing Ghosts’, a ‘Guardian Angel’, a ‘The Struggle For Survival – Part II. Battle Royale’ és a ‘River Down Below’ című számokon
Michał Jelonek – hegedű a ‘The Day After’, a ‘Lament’, a ‘Wasteland’ és a ‘The Struggle For Survival – Part II. Battle Royale’ című számokon
Mateusz Owczarek – gitárszóló a ‘Vale Of Tears’ című számon
Produkció
Mariusz Duda, Magda & Robert Srzedniccy
Számlista
1. The Day After (01:48)
2. Acid Rain (06:03)
– part I. Where Are We Now?
– part II. Dancing Ghosts
3. Vale Of Tears (04:49)
4. Guardian Angel (04:24)
5. Lament (06:09)
6. The Struggle For Survival (09:32)
– part I. Dystopia
– part II. Battle Royale
7. River Down Below (05:41)
8. Wasteland (08:25)
9. The Night Before (03:59)
