Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kamelot
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 52:13
Értékelés: 3.5/5
Az európai–amerikai power/prog metalosok, a Kamelot tizenkettedik stúdióalbumukkal tértek vissza „The Shadow Theory” címmel, és egy fontos változás történt náluk: a régi tag, Casey Grillo távozott, a helyére pedig a belga dobos, Johan Nunez (Firewind, ex-Nightrage) érkezett. A Kamelot a „The Shadow Theory”-n is ragaszkodik a szokásos, már rég kiszámítható szimfonikusmetal-recepthez, amelyre az elmúlt tizenöt évben a vendég női kísérővokálok jelenléte lett jellemző, természetesen csak egy-egy számban.
Ezúttal a „szépség” és a „szörnyeteg” szerepét három dalban Jennifer Haben (Beyond the Black) mint „szépség”, illetve Lauren Hart (Once Human) játszotta el, illetve énekelte el; utóbbi a „Phantom Divine (Shadow Empire)” és a „MindFall Remedy” dalokban hörögve alakítja a „női szörnyet”. A Kamelot minden lényeges alkotóeleme a helyén van: Tommy Karevik dallamos-epikus éneklési stílusa (ő egyébként idén októberben a svéd progmetal-csapattal, a Seventh Wonderrel adja ki a „Tiara” című albumot), Thomas Youngblood vad, gyors gitárfutamai, Oliver Palotai monumentális zenekari hangszerelései, valamint a szolid ritmusszekció Nunez és Sean Tibbetts között. A meglehetősen jellegtelen produkciót ismét nem más jegyzi, mint Sascha Paeth, a modern power metal egyik kulcsfontosságú mecénása. A szövegek szokás szerint gótikus fantáziák és erotikus vágyakozás keverékei, a borító pedig megint rendkívül sablonos: egy femme fatale ül egy gótikus „gubóban”.
A „The Shadow Theory” tehát egészében véve tipikus Kamelot-lemez, és epikus, drámai töltetével, amely a dalok többségét uralja, minden régi hívet boldoggá fog tenni, bár nem mentes néhány botlástól. A amúgy nagyon szolid „Burns to Embrace”-t például alaposan elrontja az olcsó befejezés a játékos, teljesen oda nem illő női többszólamú betétekkel. Haben szépen teljesít a Karevikkel közös vokális duettben, az „In Twilight Hours” című balladában, amely a remek gitárszóló ellenére is egy meglehetősen közhelyes power metal ballada, a Kamelot pedig már egész sort fűzött fel belőlük. Bár a „The Shadow Theory” tizenhárom dalt tartalmaz, ezek annyira hasonlítanak egymásra, hogy alig akad köztük olyan, amely néhány percnél tovább megmarad az emberben. A „Stories Embrace” bármelyik Kamelot-albumon ott lehetne, a „Vespertine (My Crimson Bride)” kissé barokkos szimfonikus hangszereléseitől pedig egy pillanatra a szimfonikusmetal-pályatárs Rhapsody of Fire jut eszünkbe, de igazán új utakra nem merészkedik.
A Kamelot a „The Shadow Theory”-n is következetesen kitart a régi, bevált és sikeres szimfonikusmetal-recept mellett, és egy centit sem tér el tőle, ami persze a régi hívek többségének tetszeni fog, hiszen ez is egy nagyon szolid lemez, pont úgy, ahogy ők szeretik. Mindenesetre ne ringassák magukat abba a reménybe, hogy a banda visszatért legjobb korszakának színvonalához, amelynek éllovasa az felejthetetlen csúcspont, a „The Black Halo” (2005). Szerencse, hogy a Kamelot mostanában már nem ad ki albumot minden évben vagy minden második évben, különben még a leghűségesebb power/prog metal-rajongók is megelégelnék az újító ötletek krónikus hiányát. Ez a baj pedig korántsem csak az ő kedvenceiket sújtja, hanem sok rokon zenekarnál is gondot okoz, amint elérnek egy bizonyos alkotói pontot, és már több mint tíz stúdióalbumot vettek fel.
Felállás
Tommy Karevik – ének
Thomas Youngblood – gitár
Sean Tibbetts – basszusgitár
Oliver Palotai – billentyűs hangszerek
Johan Nunez – dob, ütőhangszerek
VENDÉGÉNEKESEK:
Lauren Hart – kiegészítő ének (2.9)
Jennifer Haben – kiegészítő ének (6)
Sascha Paeth – produkció, gitár, billentyűs hangszerek, kiegészítő ének (12)
Produkció
Sascha Paeth és a Kamelot
Számlista
1. The Mission
2. Phanto Divine (Shadow Empire)
3. RavenLight
4. Amnesiac
5. Burns To Embrace
6. In Twilight Hours
7. Kevlar Skin
8. Static
9. MindFall Remedy
10. Stories Unheard
11. Vespertine (My Crimson Bride)
12. The Proud and The Broken
13. Ministrium (Shadow Key)
