Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dubzilla
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 54:07
Értékelés: 4.5/5
A Dubzilla tisztán instrumentális formáció, és a szlovén alternatív rock széles underground közegében minden bizonnyal abszolút egyedi színfolt. A zenekar, amely idén lépett működésének tizenkettedik évébe, négy évvel a „Dub Naturalis” (2014) megjelenése után tér vissza a színtérre harmadik nagylemezével, amelynek „impresszív” címe: „Post Dub Impressions”. A Dubzilla sehova nem siet. Akkor alkot, amikor érzi, hogy alkothat. Az új eredmény így megint egy kiváló album, amelynek önjáró art-személyi igazolványa kizárólag a zenekaré. Poszt-dubos benyomások tehát. Ennél beszédesebb cím nem is lehetne. A dub továbbra is a világos kiindulópont, amelyre a Dubzilla az egyes kompozíciókat építi, a post rock pedig mindig is ott lappangott mellette. Eddig tehát semmi újat nem mondtam, de a három album közül az új tűnik a legtrippesebbnek, „elszállósabbnak”, „kikapcsoltabbnak” és így tovább, ami azt jelenti, hogy a hallgatót – ha engedi magának – nagyon gyorsan és hatékonyan elvezeti a zenei varázslat befogadásának új élményéhez, az agyi kikapcsolás tapasztalatán keresztül. Objektívnek lenni ebben az állításban lehetetlen, hiszen az attól függ, ki mennyire és hogyan nyitja ki a fejét, de ahogy mondtam: a Dubzilla hangjai mellett az észen túli kilövés rendkívül kívánatos. Mindig is az volt, nyilván mindig is az lesz, és az ilyen zene akkor ragad meg a legjobban, ha kikapcsolod a tudatodat, főleg ha koncerten találkozol a zenekarral.
Az új album azt mutatja, hogy a zenekar egyre hosszabb és hosszabb kompozíciókat ír. A motívumok közötti átmeneti „hurkolás” a számokban egyre nagyobb időbeli eltolódásokkal történik, vagyis a „post” momentum ezúttal még intenzívebb. A zenekar építi és tökéletesíti érzéki ambientességét, amely a samplek és loopok használata ellenére is továbbra is fenntartja, megőrzi és ápolja a teljes hangzásvilág rendkívül lebilincselő, organikus karakterét. A természetes, melegen csengő pasztellek a hangzás produkciójában főleg a kompozíciók ritmikai alapjain hallatszanak, amelyeket vastag hangú basszusvonalak masszív zsaluzata fog közre. A zenekar nem fél a „régivágású” hangszerek és hangzások használatától, amire a wurlitzer beépítése ismét lebilincselően figyelmeztet, ahogy a Fender híres kereszteződése is elektromos gitár és basszusgitár között, a Bass VI, amellyel annak idején már a The Beatles is felvette többek között a Helter Skelter és a Back In the USSR című számokat.
Ha az előző albumon a zenekar hegedűt, szájharmonikát és Klemen Klement hívta vendégnek, most a Dubzilla fúvósokat látott vendégül, ami újdonság a zenekar eredeti kifejezésmódjának felszerelésében. Erre már a nyitó S.O.K.I. is felhívja a figyelmet, ahol a baritonszaxofon bevágásai kellemesen csiklandozzák a szám motívumos magját, ahogy a többi szaxofonfűszer is az Aerosol és a záró Pank Decarboxylation című számokban. A zenekar a fúvósokat az ambiens emelésére, a hangulat megfordítására, az adott atmoszféra dinamikus elbillentésére használja, a jazz és az improvizáció vizeire tett kirándulásokra viszont semmiképp. A szaxofonok hangjaival szorgalmasan színez és kontrasztot teremt az adott motívumok hangulatai között, erősíti és intenzívebbé (mélyebbé) teszi őket. A zenekar végig rendkívül muzikális marad. A hangzásvilág rétegeit lassan építi, és fokozatosan rakja egymásra egy gazdag kirakóssá, amelyben az építőelemek nagy kölcsönös megértésben élnek együtt. A Dubzilla élvezi a munkát, és ezt a szívből jövő hozzáállást az új albumon sem titkolja. A dolgokhoz teljesen lazán, hihetetlen érzékkel, sietség és kapkodás nélkül nyúlnak. Az album ennek következtében rendkívül magával ragadó karakterrel szólítja meg a hallgatót, teljesen igénytelenkedés nélkül, és az összehangolt, szilárd groove-nak meg a zenei hozzáférhetőségnek köszönhetően bőr alá kúszóan ragadós.
Az album úgy cseng, mintha koncertfelvétel volna. Egyben, élőben rögzítették. Bár a kompozíciók teljesen tömören vannak felépítve, a fejlődésük végig a spontaneitás és a kiszámíthatatlanság hálás hangulatát adja. Az album így a teljesen váratlan fordulatokkal szólít meg. Ritmus és ragadozó motívum. Kivételes kémiai kölcsönhatások a zenekar tagjai között. A Dubzilla ebből a szempontból olyan zenekar, amely szerzői kifejezőerejében, éleslátásában teljesen kiérlelt. Ezt már a kiváló debütalbum is jelezte, és ezt őrzi és ápolja a harmadik stúdióalbum is, ami egyben a kvintett rendkívüli belső összhangjának kifejeződése.
A Dubzilla az art-mesterségének, a tökéletes instrumentális dub-naturizmusnak nagymesterévé válik. Harmadik albumuk, a „Post Dub Impressions” elmélyíti, ápolja és továbbfejleszti ezt a megfaragott, mérföldekről felismerhető zenei dossziét. Kiváló teljesítmény, amely megerősíti, hogy a Dubzilla világosan megfogalmazott zenei víziójával jelenleg Szlovénia egyik legvonzóbb, féltve őrzött zenei titka.
Felállás
Tomaž Rifelj „Buc” – dob
Dejan Slak „Sleyk” – Bass VI, billentyűk, szintetizátorok, gitárok, loopok
Črt Zorko – basszusgitár, basszusszintetizátor
Luka Švajger – gitár
Saša Serban Selyak – samplerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Simon Rezelj – baritonszaxofon az 1. számon
Borut Turk – basszusklarinét a 6. számon
Denis Androić – szárnykürt a 6. számon
Borut Perše „Hefe” – szólógitár a 6. számon
Gregor Turk – harsona a 7. számon
Produkció
Miha Arnuš
Számlista
1. S.O.K.I. (10:10)
2. Gajbe (06:15)
3. Pull My Trigger (09:18)
4. Dub Of War (07:23)
5. Aerosol (12:24)
6. Pank Decarboxylation (07:50)
