Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Thunderstick
Kiadó: Thunderstick Productions
Megjelenés: 2017
Játékidő: 50:42
Értékelés: 4/5
Tavaly megjelent egy újabb lemez az NWOBHM-korszakból, amely mellett egyetlen old school metalos hívő sem mehet el szó nélkül. Az új albumot ugyanis Barry Graham Purkis vette fel. Ez a név önmagában nem sokat mond, hacsak nem vagy a régi brit metal nagy ismerője, vagy nem kötöd össze a Thunderstick becenévvel. Na jó, a Thunderstick becenévvel. Nem ő az a fickó, aki roppant fontos szerepet játszott az Iron Maiden pályájának elején, és a Samson klasszikus lemezein is megfordult? De igen, ő az, és még annál is több. Barry az alter egóját, „Thunderstickot”, a színpadi show-val is megtámogatta. Démonnak maszkírozva lépett fel, a dobjai pedig a koncerteken egy ketrecben álltak. Így egyfajta hangterroristát és fenevadat testesített meg, különösen ha a dobolás vadsága is eljutott hozzád.
Később, a Samson után Thunderstick azonos nevű zenekart alapított, amelyben mindig női énekes vitte a főszólamot. Ez mindössze öt évig tartott, 1987-ig. A maratoni szünet, amely ezután következett, csak tavaly ért véget. Vagyis egész harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Thunderstick feltámadjon a halottaiból, és tavaly végre kiadja új albumát „Something Wicked This Way Comes” címmel.
Mi olyan különleges ezen a lemezen? Tavaly vették fel, mégis úgy szól, mintha 1979-ben készült volna. Ez a legfőbb vonzereje. Minden, amit hallasz rajta, 100%-ban hitelesen működik, mindenféle programozás vagy utólagos hangszépítés nélkül. A dobtól az énekig, a basszusmenetektől a gitárfrázisokig. Minden nagyon primer, „proto”, és találó jelző a „primitív” is, vagyis az eredeti, nyers értelemben. Az ének Lucy V punkos hangján zseniálisan simul bele a frázisokba és a szerzemények szövetébe, a tíz dalból álló album zenéje pedig egyedi, térben és időben elveszett zenei kirakós. Egyenesen a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulójára lő vissza. Képzeld el! A hard rockot akkoriban az UFO, a Rainbow, a Whitesnake, a Deep Purple, a Status Quo, a The Who… képviselte, aztán berobbant az NWOBHM, amely egyrészt a klasszikus hard rock iskolából, másrészt a punkrobbanásból merített ihletet, és így megteremtette az európai metal vázát. A „Something Wicked This Way Comes” albumon ott van a metal megcsontosodott ősiskolájának elemei, ahogyan az NWOBHM-mozgalom értette, élesen keresztezve a garázsszennyel és a akkoriban forró, zsenge punkjelenség megzabolázatlan lázadó hangjával. Rengeteg a régi hard rock hatás is, mert a dalok hihetetlenül muzikális szerzői vonást hordoznak, amit leginkább a többszólamú vokális harmóniák lepleznek le, szinte minden refrénben ott vannak. Egy dal, mint a Blackwing, a refrénjében az Uriah Heep és a The Sweet elemeit idézi, ugyanakkor a korai metal és a punk első korszakának egyedi keverékeként szólal meg. Egyébként a „Something Wicked This Way Comes” olyan lemez, amely hihetetlenül hatásosan teremt kapcsolatot nemcsak a Thunderstick nyolcvanas években kiadott anyagaival, hanem az NWOBHM-jelenség egész korszakával.
Thunderstickot nagyon megviselte a zenekar egykori énekesnőjének, Jodee Valentine-nak a halála, aki az album elkészülte előtt nem sokkal halt meg, alig 55 évesen. Elmondása szerint ez a tragikus esemény még jobban felpörgette, hogy nekilásson a lemez felvételének.
Az album mai füllel úgy hat, mintha tíz nagyon felületesen eljátszott demó lenne rajta. Produkciójában nyers, csiszolatlan hangzást és 100%-os hiteles élőséget hordoz, hiszen az egész lemezt egyben, koncertszerűen, a stúdióban játszották fel. Semmi utólagos polírozás, szépítgetés, javítgatás. Teljesen analóg hangzás. Ennél hitelesebb ma már nem nagyon létezik. Amikor hallod Thunderstick dobolását, megdöbbentő felismerés, hogy ugyanaz a ritmus tempóban ingadozik. Vagyis hol egy kicsit lassabban játssza, aztán megint egy kicsit gyorsabban. Ebből kiderül, hogy a dobolás nem teljesen egyenletes, ami azt jelenti, hogy Thunderstick nem használt metronómot, és mindent (a zenekarral együtt) elsőre játszott el és vett fel. Ugyanez igaz az ütések erejére is. Előfordul, hogy egy ütéssorozat hangosabb, a rákövetkező pedig halkabban cseng ki. Vagyis javítások nélkül. A hangzás és az előadás 100%-ban hiteles maradt.
A lemez néhány dala valójában régebbi eredetű, de a zenekar eddig soha nem játszotta őket élőben, mások pedig kifejezetten azért születtek, hogy ezen az albumon jelenjenek meg. Közöttük viszont tulajdonképpen nincs különbség (hangulatban, szerzeményben, hangzásban). Mind úgy hat, mintha 1979-ben játszották és alkották volna őket. A „Something Wicked This Way Comes” tehát olyan album, amely nagyon is megédesíti a pillanatokat azoknak a retro-nosztalgikusoknak, akik a lázadás és a tinédzserkor aranyéveit a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején élték! Régimódi retro metalrapszódia és romantika, amihez manapság nehéz akár csak közel kerülni. A Thunderstick és társai által az albumon használt felvételi technikák bizonyára ugyanazok voltak, mint 35 évvel (vagy még régebben) ezelőtt.
Felállás
Lucy V – ének
Martin Shellard – gitár
Kandy Killford – gitár
Rex Thunderbolt – basszusgitár
Thunderstick – dob
Produkció
Thunderstick
Dallista
01. Dark Night Black Light
02. Don’t Touch I’ll Scream
03. Go Sleep With The Enemy (I Dare Ya)
04. The Shining
05. Encumbrance
06. Fly ‘N’ Mighty
07. Lights (Take Me Away)
08. Blackwing
09. Thunder Thunder ’17
10. I Close My Eyes
