Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bowrain
Kiadó: Kapa Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 40:25
Értékelés: 4.5/5
Tine Grgurevič, művésznevén Bowrain, már jó ideje nem ismeretlen a zenei életben. 2014-ben figyelt fel rá először komolyabban a közönség a stúdió-bemutatkozó lemezével, amelyen különleges fajta D.I.Y. hangmanipulátorként mutatkozott be, aki az elektronikus szintetizálásnak és a samplingnek szentelte magát. Ám a várt, elektronikus hangpasztellek uralta zenei vízió mentén haladó úttaposás helyett Bowrain „bekapcsolta a bal oldali villogót, és jobbra kanyarodott” (vagy fordítva), így egy meglepő stúdiós követőlemezt készített. Ezen ugyanis az elektronikus és az organikus kiegyensúlyozott ütközését élvezhetjük.
Bowrain az új albumon gyökeresen kitágította a zenei víziót, és ehhez további „eszközöket” is bevetett. Így új ötletvilágok felé nyitott, és sikerrel érte el a saját zenei kifejezésmód újabb (célba vett) területeit. Az önfejlődés útján tett lépés több mint kiválóan kimért. Ebben az értelemben Bowrain távolodik az „one man band” terepétől, a projekt pedig egy valódi zenekar körvonalait ölti. Bowrain olyan zenészeket hívott meg közreműködni, akikkel a közelmúltban már együtt játszott és érett. A résztvevők között igazi kémiai kötelékek alakultak ki a zenei kreativitásban, hasonlóan látják a zenei kifejezést, és így született meg a „Distracted” című album. Állítólag az ötletek és az anyag nagyját Bowrain még Amszterdamban lakva gyűjtötte össze, aztán európai koncertturnéra indult, távoli idegen tájakat és vidékeket járt be, új arcokkal ismerkedett, és mindez számtalan érzéssel töltötte el, amelyeket fokozatosan új szerzeményekké formált, a záró felvonást pedig a művész hazatérése jelenti.
Bár az új albumon a zongora, vagyis a piano játssza az integráns főszerepet, Bowrain érintetlenül megőrzi a bemutatkozó lemezen megalapozott művészi felismerhetőségét, sőt tovább tágítja és építi azt. Az új album egyértelmű előrelépés a zenei vízió kiterjesztésében és a művészi érésben. Sokkal fókuszáltabb, vagyis összeszedettebb, az hangszerelésben még átgondoltabb, és minden művészi húzásában kivételesen kidolgozott: egyszerre egyszerű és minimalista, mégis rétegzetten mozgalmas hangzású.
Amit Bowrain kínál, az nem hagyományos, mégis teljesen provokatív és friss. A szerzeményekben kiérezhető a zenei úttörők művei iránti rajongás. Mike Oldfield is réges-régen a vezérmotívumra rétegezte egymásra a hangszersávokat, amikor megalkotta forradalmi „Tubular Bells”-ét, egészen addig, amíg el nem érte a kívánt, zenekari ünnepélyességű végső hangzást. Erre emlékeztet az album organikus oldala, amelynek lényegi építőköve ezúttal a zongorahasználat. A zongora adja a motívumok keretét. Mivel ragaszkodik az ismétlésekhez, már ez is elég az újfajta „trip-oid-nak” szánt kísérletek felé induláshoz, ami könnyedén a cerebrális elragadtatás állapotába repít, a bináris, illetve empirikus világ elvein túlra. A „Distracted” világába. Ehhez hozzá kell tenni az album elektronikus karakterét is. A felhasznált elektronikus hangpasztellekben a krautrock hatása, az NDW hullám ódon pillanatai érezhetők, az asszociációk között feltűnik néhol még a Kraftwerk is, de mint mondtam: Bowrain önálló, magából sarjadt, független, rendkívül különleges, ezért egyedi. A „Distracted” ezt az önálló pozíciót a (nemzetközi zenei) színtéren csak hálásan megerősíti Bowrain számára. Ez tehát nem Enigma, nem Schiller, és nem is holmi tetszőleges „IDM”-underground termék. Ez Bowrain, akiben persze van valami közös az említettekkel. A vokális rétegek hangszerelése miatt. Ezeket úgy szórja szét a motívumok között, hogy kiegészítő hangszerként hatnak, ami következésképpen erősíti a számok sokszor misztikusan révedező hangulatát.
A hangzásvilág minden építőeleme kiválóan kommunikál egymással. Hangszerelés szempontjából az összes hangelem szilárd kölcsönös párbeszédben él együtt, folyamatosan érzékenyen figyelnek egymásra, és nagyon magas szinten egészítik ki egymást. Az elektromos gitár beépítésétől a vonósokig (hegedű, cselló), a már említett „földönkívüli fénnyel” színező vokális rétegekig, valamint a szintetizált hangzás további rétegeinek briliáns beépítéséig. Mindezek az elemek, amelyeket a tömör motivikus fókuszba ezúttal a zongora mint az album integráns hangszere fog össze, a maximális kifejező hatás keresésében kifinomult, érett készséggel és igen érzékeny odaadással vannak hangszerelve. Ez a fő ütőkártya, ami meggyőz a produktum magas minőségéről.
A „Distracted” olyan, mint egy dokumentumfilm zenei aláfestése Bowrain közelmúltban megtett útjáról, amelynek során keresztül-kasul bejárta a régi európai kontinenst, és végül hazatért. Felidézi a zenész elveszettség-, sőt elidegenedés-érzetét, szorongó magányát, vágyakozást hordoz, jókora adag melankóliát, de ünnepélyességet, örömöt és játékosságot is. Album, amely lélegzik és lüktet a saját, magából sarjadt auráján és a saját szíve ritmusos dobbanásán keresztül. A „Distracted” olyan teljesítmény, amely teljesen sallangmentesen szólít meg, pillanatok alatt bemászik a bőröd alá, a hallgatóban pedig egyszerre kelt „otthonosság”-érzetet és provokatív művészi frissességet. Ezért a zenei karaktere végig rendkívül vonzó, a koncentrált hallgatásnál is, de különösen akkor jutalmaz, ha kikapcsolod az eszed, és átadod magad a gondtalan és őszinte zenei felfedezés energetikus rezgéseinek. Ha Bowrain a jövőben is úgy bővíti és nemesíti a zenei életművét, ahogy a „Distracted” mutatja, akkor bizonyára fokozatosan a folyamatos zenei átalakulás és változás kezelésének mesterévé nő, miközben végig megőrzi, ápolja és építi a művészi eklekticizmusát.
Felállás
Bowrain – zongora, billentyűk, ének
Mario Babojelić – gitár
Robert Nitschke – dob
Ema Kobal – cselló
Vita Kobal – hegedű
JAŠA – narráció a „Time” című számban
Jure Vlahovič – kiegészítő hangok a „Saudade” című számban
Produkció
Jernej Černalogar, Bowrain & Mario Babojelić
Számlista
1. A New Beginning (04:49)
2. Saudade (05:34)
3. Asil (05:18)
4. Time (06:25)
5. Refugee (06:47)
6. Continuum (07:38)
7. Home (04:12)
