Szerző: Sebastijan Videc
Előadó: CyHra
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: numbers
Játékidő: 45:28
Értékelés: 4.5/5
Ha a CyHráról (ejtsd: szaj-ra) beszélünk, nem kerülhetjük meg a „szupergroup” jelzőt. Az utóbbi időben elég sok ilyen alakult, de tény, hogy egy rakás elismert muzsikus még nem recept a jó zenére, ráadásul az ilyen bandák többnyire csak mellékprojektek, így a hosszú életük is kérdéses, a ritka koncertekről nem is beszélve.
Mitől más hát a CyHra? Alex Landenburg dobosot leszámítva, aki a Luca Turilli’s Rhapsodyban is az alapot adja, a többiek a CyHra állandó felállásához tartoznak. A zenekar Jake E. és Jesper Strömblad barátok ötletéből született. Míg Jake E. nem volt elégedett a szerepével az Amaranthe-ben, Jesper az In Flames-ből való távozása után közel hét évig többé-kevésbé sikerrel küzdött a személyes démonaival, amelyek a zenei munkásságára is erősen rányomták a bélyegüket. És ha a „Letters To Myself” az ő lelkiállapotát tükrözi, akkor diadalmasan tér vissza. A bandában csatlakozott hozzá egy másik zenésztárs is, Peter Iwers, aki az In Flames-ből való kiválása után hamar társult vele. Ezt a „szupergroupot”, amely maga egyébként nem tekinti annak magát, egy másik gitáros zárja, akit nemrég mutattak be: Euge Valovirta, aki nem is olyan régen még a svéd Shining húrjait püfölte.
Ha az új In Flames-et vársz a CyHrától, olyat, amilyennek szerinted a Colony és a Clayman albumoktól kezdve maradnia kellett volna, akkor csalódni fogsz. Új Amaranthe-re sem érdemes számítani. A CyHra modern melodikus metalt játszik, samplerekkel és billentyűkkel megtámogatva, de félelem nélkül. Jake E. jellegzetes hangja továbbra is megvan, és bár néhány számban megmarad a korábbi „munkaadói” stílusában, ezúttal sokkal szélesebb hangterjedelemben hallhatjuk. Ugyanígy ott van Jesper gitárjainak jellegzetes hangzása is, amely az In Flames-et a legjobb éveiben naggyá tette, a kettős gitárharmóniákkal és az akusztikus részekkel együtt.
Az albumot a „Karma” nyitja, amely a zenekar első kimásolt kislemeze is volt. Az elektronikus kezdés után rögtön Jesper háromszólamú melodikus riffje csap arcul, majd jön Jake jellegzetes éneke. Az ütős szám szépen egyesíti az In Flames-es dallamvilágot és Jake hangját, és nem véletlen, hogy ezzel a kislemezzel a régi In Flames- és az Amaranthe-rajongókat egyaránt meg akarták szólítani. Jön a „Heartrage”, ahol már az elején előtűnik Landenburg dobolása, és rögtön világossá válik, hogy nem véletlenül dolgozott együtt olyan bandákkal, mint az Annihilator és a LT’s Rhapsody. A „Here To Save You” az egyik legmarkánsabb dal: akusztikus bevezetővel indul, amelyet gyorsan torzított gitárok követnek, a refrén pedig rendkívül fülbemászó, gitárszólóval. A „Closure” az album első balladája; a gitárokhoz az intróban hamar csatlakozik a zongora és a vonósok, a refrén pedig fenségesen bontakozik ki, a Toto, a Journey és hasonlók 80-as évekbeli balladáinak stílusában. A „Letter To Myself” egy újabb gyorsabb, szépen lekerekített szám, dallamosan és a versszakokban csípős riffekkel, a refrénbe vezető melodikus átvezetésekkel. A „Muted Life” ügyesen vált a nyugodtabb részek és a bombasztikus, dallamos refrének között. Következik a „Dark Clarity”, amely hangzásában erősen kacérkodik a skandináv poppal, ami mindig is nagyon magas színvonalú volt; majdnem azt mondanám, hogy ez a metalizált Roxette. A „Holding Your Breath” közepes tempójú szám, amely az elektronikus bevezető után rendkívül dallamossá válik, Jake E. pedig a refrénben megmutatja, milyen magasra szalad a hangja. A „Rescue Ride” és a „Black Wings” két újabb közepes tempójú dal, amelyekhez a zongora is hozzátesz. Míg az előbbi egyenesebb, az utóbbi a refrénekben a vonósbetétekkel és egy szuper, „skálázós” gitárszólóval borzongatóan epikus hangulatot teremt. Az „Inside a Lullaby” az album második igazi balladája, amelyben a zongora és a vonós háttér viszi a prímet, és biztosan a CyHra szerelmes rajongóinak dala lesz. Az album a nagyon érdekes „Dead To Me”-vel zárul. A szám fokozatosan épül: az elején az akusztikus gitárokat beszéddel kombinálják, ami kicsit Eminem „Lose Yourself” című slágerére emlékeztet, majd hozzájön a zongora és Jake E. igen mély, rekedtes hangja, a refrén első felében a vonósok, a másodikban pedig a torzított gitárok csatlakoznak hozzá, így lassan építik fel a refrén epikusságát.
A „Letters To Myself” nagyon jó debütalbum, amit mindenkinek ajánlok, akit nem zavar egy kicsivel több elektronika a metalban. Rendkívül pozitív szövegvilágával (a fő téma a továbblépés és a múlt hátrahagyása) akár motivációs zene is lehet azoknak, akik depresszióval küzdenek, vagy a mindennapi élet nehézségeivel birkóznak. Ha ehhez hozzávesszük Jake E. karakteres énekét és Jesper fülbemászó, dallamos gitárjait, egy kiemelkedően jó és hallgatható albumot kapunk, ami kétségtelenül fényes jövőt hoz majd a zenekarnak.
Felállás
Jake E. – ének
Jesper Strömblad – gitár
Euge Vilovirta – gitár
Peter Iwers – basszusgitár
Alex Landenburg – dobok
Számlista
01. Karma
02. Heartrage
03. Here To Save You
04. Closure
05. Letter To Myself
06. Muted Life
07. Dark Clarity
08. Holding Your Breath
09. Rescue Ride
10. Black Wings
11. Inside A Lullaby
12. Dead To Me
