Paradise Lost doomtól terhes estét hozott Zágrábban (2017)

foto: SEBASTIJAN VIDEC 2017
0 62

Helyszín: Zágráb / Boogaloo / Horvátország
Dátum: 2017. 10. 14.


A gothic/doom metal angol úttörői, a Paradise Lost nem tétlenkednek. Mindössze két évvel a The Plague Within után előálltak a Medusa albummal, amellyel visszatérnek doom metal gyökereikhez. A lemez eddig többnyire pozitív fogadtatást kapott, így a koncerttel szemben is több mint jók voltak az elvárások. A Paradise Lost ezúttal is Szlovénia közelében állt meg. Zágrábban már többször is elvarázsolták a közönséget, így a zenekar logikus módon a horvát fővárost is beiktatja a turnéba. Előzenekarnak ezúttal az amerikai doom metalosokat, a Pallbearert, valamint a portugál sludge/doom bandát, a Sinistrót választották.

A portugál Sinistro fiatal zenekarként valami egyedivel próbálta meggyőzni a közönséget. A nehéz ritmusok és gitárok, amelyek a sludge metal kötelező elemei, itt nem mutattak különösebb újdonságot. Ennek megfelelően az egész dörgött, bár basszusgitárral a hangzást még erősebbé lehetett volna tenni. A Sinistro legnagyobb különlegessége az énekesnő, Patricia Andrade volt, akinek mindenképp érdekes fellépése volt, ehhez filmekben és sorozatokban való szereplés is hozzásegítette a korábbi tapasztalatokat. Maga az éneke kétségkívül változatos, de egyúttal idegesítő is. A Sinistro tehát valamiben különleges, de a zenéjükkel egyelőre nem ígérnek túl sokat.

A Pallbearernél már nagyot fordult a világ. A zenekar előtérbe helyezi a markáns doom metal elemet, ami a dallamosságot is hangsúlyozza. A meglehetősen hosszú dalok változatosak és kiszámíthatatlanok. A gitárok mindenképp erős tényezők, ahogy a torzított basszus is, a dobok viszont nem tudtak jobb dinamikát felmutatni. A zenekar az aktuális albumát, a Heartlesst mutatta be, amely nem éri el az első két lemez színvonalát, de rendesen folytatja a banda kijelölt stílusát. Az első két albummal a Pallbearer jelezte, hogy az amerikai doom metal színtéren valami ébredezik, és most is több mint tisztességesen tartja ezt a színvonalat. A Pallbearer fellépésének fő gondja leginkább a siralmas hangzás volt. A zenekar olyan zajos volt, hogy gyakran nem lehetett megkülönböztetni a hangszereket, ezen a füldugó sem segített, ami tovább rontotta a helyzetet, így a dallamos ének is eléggé kifejezéstelen maradt. A Pallbearernek nyilván új esélyt kell adni. Végül is körülbelül egy órányi érdekes anyaguk van.

A Paradise Lostnál mindig felmerül a kérdés, milyen formában lesz a zenekar. Valójában itt csak az énekesről, Nick Holmesról van szó, akinél soha nem lehet előre tudni, milyen kedvében lesz azon a napon, illetve abban az órában, amikor színpadra lép. A zenekar repertoárjában sem kell kételkednünk. Ezúttal is az aktuális dalokat és a legnagyobb slágerek csokrát kaptuk, amelyekről a PL ismert. A zenekar formájára nem lehetett panasz, legalábbis a hangszeres részre nem, Nick Holmes viszont csak átlagos volt. Főleg az énekéből hiányzott az erő, hangosságban sem volt elég. A többi tag a várakozásoknak megfelelően rendesen energikus volt. Valójában csak a basszusgitáros, Stephen Edmondson statikus, míg a gitáros, Greg Mackintosh szokás szerint a saját világában járt melankolikus dallamaival, a ritmusgitáros Aaron Aedy pedig végig mosolygott és eléggé mozgékony volt. Dicséret illeti a jelenlegi dobost, Waltteri Väyrynent, aki könnyedén játszotta le a régebbi anyagot, az újnál pedig bebizonyította, hogy rengeteg fantáziája van, és a lassú dalokba is sok dinamikát tud vinni. Az aktuális albummal a Paradise Lost sokat nyert. A zenekar repertoárja így érinti a morbid doom metalt, a melankolikus gothic metalt, de valami finomabbat is. A Paradise Lost pályafutása során a synth poppal is kísérletezett, de ezt élőben már nem játsszák. A jelenlegi 15 albummal a zenekar nehezen tud minden ízlésnek megfelelni, de a Remembrance, a Shadowkings, az As I Die, az Embers Fire és a záró Say Just Words dalokkal a régebbi rajongók is megkapták a magukét, ezzel pedig a banda bebizonyította, hogy az új és a régi rajongók egyformán értékesek.

Ha meghúzzuk a vonalat, a Paradise Lost, a Pallbearer és a Sinistro koncertje a zágrábi Boogaloo klubban rendben lezajlott, de jobb hangzással kétségkívül jobb benyomást hagyott volna maga után. Itt csak abban reménykedhetünk, hogy legközelebbre ezt a hibát orvosolják.

szerző: Primož Novak
fotók: Sebastijan Videc



Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik