Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Overkill
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2017
Játékidő: 60:12
Értékelés: 4.5/5
Nem, ez nem vicc, és nem is vitte el az ördög. Ez tény. A „The Grinding Wheel” korai nyitánya az idei év egyik legjobb világszintű thrash metal teljesítményének. Olyan legendák kreatív elméiből született, akik három év múlva töltik be működésük negyedik évtizedét. Az Overkill, a New Jersey-i old school thrasherek ugyanis zabolátlan hévvel gyártják egymás után a magas színvonalú, új stúdióanyagokat. Mivel a zenekar ötös felállásban stabilizálódott, amelyben a tagság több mint tíz éve nem változik, az Overkill láthatóan lassan megtalálta ebben a felállásban a rendkívüli belső összhang és egymás megértésének tökéletes kémiáját.
Még egy kis tényszerűség. A „The Grinding Wheel”-nek tavaly novemberben kellett volna megjelennie, de az Overkill úgy döntött, hogy az hivatalos megjelenést idén februárra tolja, mivel az így kedvezőbb volt az album észak-amerikai népszerűsítésének (a Nile társaságában).
Az új albumon természetesen ismét az Overkill mai felállásának két egyetlen eredeti és alapító tagja jegyzi az összes szerzői és költői tehetséget: Bobby Ellsworth énekes és D.D. Verni basszusgitáros. Másképp szinte nem is lehetne. A „The Grinding Wheel” is megőrzi a 2010 és 2014 között megjelent kiváló thrash metal rohamok zabolátlan vehemenciáját, vagyis az „Ironbound”, a „The Electric Age” és a „White Devil Armory” lendületét. A „The Grinding Wheel”-lel az Overkill egy pillanatra sem lépett le a szédítő sebességfokozatról, a vad thrash metal esztétikáról, amelyet az új korszakban is ezeknek a hihetetlenül képzett és tapasztalt uraknak az old school szelleme diktál. A szabott thrash metal doktrína alatt, amely most is érintetlenül áll az új album mögött, újra felébrednek a rock’n’roll múltbéli úttörőinek szellemei, élükön a brit metal új hullámával és a Judas Priest úttörő doktrínájával, mindezek mellett az egyórás lemezen ismét ott van a punk kötelező koszossága, ami az Overkillt a Motörheaddel a közös koncertturnékon mindig is értelmesen összekötötte. Innen nem is meglepő, hogy a zenekart olykor egyszerűen „Motörhead thrash metaljának” nevezik. A „The Grinding Wheel”-lel az Overkill tehát továbbra is hű marad önmagához és a rajongóihoz, a tapasztalatuk pedig olyan gazdag, a rutinjuk olyan nagy, hogy hihetetlenül hatékony receptet fejlesztettek ki a szerzésre, a felvételre és a produkcióra, amit a zenekar érett éveiben sem tud, és nem is képes megtagadni.
A „The Grinding Wheel” a zenekar hosszú pályafutásához képest hihetetlen adag ötletgazdagsággal szolgál. Ellsworth úgy működik, mint egy húszéves csikó, tele pimasz önbizalommal és hévvel. A fickó a korához képest hihetetlen magasságokat ér el, és hallatlan erővel fejleszti az abszolút különleges vokális kifejezésmódját, amely nagy tekintéllyel, mindig is egyedi kifejezési védjegyet adott ennek a zenekarnak. Bobby ragyog. Továbbra is egyedülállóan őrült, mérgező és kutyául fojtott! Dave Linsk megőrzi a szólók briliáns pimaszságát, a középső hangszeres részek kitűnően váltogatják a hangulatokat a dalokon belül, a ritmusszekció megtartja a zabolátlan szuperszonikus gördülést, miközben Verni recsegve tépő basszusvonalai lézerként, könnyedén hatolnak át a vasbeton-acélon, a pusztító riffelő istenkáromláson. Minden egyben. Kivételes tűzzel és szenvedéllyel eljátszott album, amely egy pillanat alatt beszippant a zenekar egyedülálló színházába. Az első másodperctől az utolsóig. Minőségi megingások nélkül.
Egyórányi ősi thrash metal kitörés egy olyan zenekartól, amelynek az örökségét és tapasztalatát látva senki egy szót sem szólt volna, ha az új albumain következetlenség és ötletszegénység üti fel a fejét (ugye, „nagy négyek”?). Ellsworth és társai számára tehát nincs megadás, nincs alvás, nincs visszavonulás. A felfelé mutatott középső ujj így még kicsit megnőtt és még kicsit meghízott. Így marad ez a zenekar tizennyolcadik stúdióalbuma után is. Az egyetlen és megismételhetetlen. Megint az a pimasz középső ujj, egyenesen a szemközé szegezve, amely nem köt kompromisszumokat!
Overkill – Goddamn Trouble (hivatalos videó):
Felállás
Bobby „Blitz” Ellsworth – ének
Dave Linsk – gitár, vokál
Derek „The Skull” Tailer – gitár, vokál
D.D. Verni – basszusgitár, vokál
Ron Lipnicki – dob
Produkció
Overkill
Dallista
01. Mean Green Killing Machine
02. Goddamn Trouble
03. Our Finest Hour
04. Shine On
05. The Long Road
06. Let’s All Go To Hades
07. Come Heavy
08. Red White And Blue
09. The Wheel
10. The Grinding Wheel
