Fellépők: Twilight Force / Accept / Sabaton
Helyszín: Zágráb / Dom Sportova / Horvátország
Dátum: hétfő, 2017. március 13.
Mint köztudott, a Sabatonnál minden új album hatalmas világturnét jelent, és ha éppen nálunk nem lépnek fel, akkor a szomszédos Zágrábban biztosan. Mivel a zenekar már évek óta az egyik legnépszerűbb európai metalbanda, főleg ami az élő fellépéseket illeti, minden koncertjük egyedülálló élmény. Az pedig, hogy turnéjukra magukkal hívták a német metalveterán Acceptet, kiváló koncertestét ígért. A Dom Sportova csarnokai előtti tömeg, meg néhány busz egy ismert szlovén koncertbusz-szolgáltatótól, együtténeklős közönséget sejtetett, amely nélkül egyszerűen nem megy.
Az este szigorúan a meghirdetett menetrend szerint zajlott, így pontban 19 órakor a svéd power metalosok, a Twilight Force foglalták el a színpadot. A srácok, akárcsak a Sabaton, Falunból származnak, így nem meglepő, hogy az idősebb földijeik magukkal vitték őket a turnéra, Joakim pedig vendégénekesként közreműködött a legutóbbi lemezükön is. A zenekar öt évvel ezelőtt alakult, és két albumot tudhat maga mögött. Ha a legközhelyesebb power metal bandát keresed, ne keress tovább. A tagok úgy néznek ki, mint valami Tolkien-történetekből érkezett expedíció (lovagok, tündék, mágusok…), a színpadi háttért kastélyok és sárkányok díszítik, a zene pedig a Hammerfall, a Rhapsody és a Dragonforce hatásainak keveréke. Még a TF logójuk is erősen emlékeztet a Hammerfall HF-logójára. Maga a fellépés sajnos nem győzött meg. A többnyire üres csarnok előtt, amely a félórás szett vége felé lassan azért megtelt, nagy rossz szolgálatot tett nekik a gyenge hangzás, ami részben talán az üres térnek volt köszönhető. A hangszerek elmosódtak, a basszust pedig szinte nem is lehetett hallani. A Twilight Force a kisszámú közönséggel azért interaktív kapcsolatot tudott teremteni, a fellépést színesítette a kontraszt Chrileon énekes tiszta vokálja és a billentyűs Blackwald durvább éneke között, aki közben a történet mesélőjeként is közreműködött. Sajnos a fellépés vége felé az énekes hangja kezdett pontatlanná válni, ami még keserűbb ízt hagyott a produkcióban. Legközelebb több szerencsét!
A erőtlen produkció után nem volt kétséges, hogy egy óra igazi heavy metal lecke vár ránk, amiből az első és az utolsó fellépő is tanulhatna. Az Accept ugyanis némi megszakítással már jó negyven éve működik, a zenekar csírái pedig egészen az elmúlt század hatvanas éveibe nyúlnak vissza. Az igazi újjászületés 2009-ben következett be, amikor Wolf Hoffmann gitáros és Peter Baltes basszusgitáros, aki 1976 óta tagja a zenekarnak, megismerte Mark Tornillo énekest, és vele 2010-ben kiadta a „Blood of the Nations” albumot, amely megdöntötte addigi összes rekordjukat. A következő lemezek hasonlóan sikeresek voltak, az újat pedig idén nyárra várják. Egy óra ilyen legendáknak édeskevés, de a talpig becsületes németek minden másodpercét kihasználták a fellépésnek. A nyolcvanas évek slágereinek és az utóbbi évek sikerszámainak ideális keveréke a teli csarnokot elejétől a végéig talpon tartotta. A rutinos, megedzett zenészek az évek ellenére magas színvonalon, a lehető legenergikusabban hozták le a koncertet. Tornillo az összes gitárszóló alatt, amiből nem volt kevés, „léggitározással” szórakozott, miközben Wolf eszelős fintorokkal az arcán, megőrülve gyötörte a húrokat. Rájuk jellemzően a erősítők maximális hangerőn szóltak, ami ehhez a csarnokhoz most már kissé túl erős volt: enyhe visszhang keletkezett, a basszusok elvesztek valahol a tömegben, a gitárok pedig időnként egyenesen átsüvítettek a sajgó füleken. De a heavy metal nem az a zene, amit csendben kell hallgatni, nem igaz?
Idén tíz éve, hogy először, igaz, inkább a szett vége felé, láttam a Sabatont a Therion és a Grave Digger koncertjének első előzenekaraként a ljubljanai Cvetličarnában. Legközelebb két évvel később léptek fel nálunk a maribori Štukban, a híres svéd powermetalosok, a HammerFall előzenekaraként, teljesen elhomályosították őket, és kétséget kizáróan bebizonyították, hogy eljött az idejük. Minden új album magasabbra kerül a listákon, a megjelenések között pedig több száz zsúfolásig tele koncert csak megerősíti a népszerűségüket. És mivel gondoskodni kell az anyagi jövőről, derekasan pénzzé tették a népszerűségüket, így a már klasszikus merchandise mellett minden évben saját fesztivált rendeznek, balti-tengeri hajóutat, különleges egyszeri koncerteket, most pedig a mobilalkalmazások világába is bekapcsolódnak. Verd a vasat, amíg meleg, tartja a régi mondás, és ők konkrétan ehhez tartják magukat. A jelenlegi turné a „The Last Tour” címet viseli, de nem azért, mert búcsúznának, hanem csupán a legutóbbi album, a „The Last Stand” miatt. Fél tízkor este kialudtak a fények, a színpadra pedig két kissé zavarodott katona vonult fel, az egyik fémdetektorral, a másik „Achtung, Minen!” táblával a vállán, a Sabaton által feldolgozott Status Quo-sláger, az „In The Army Now” hangjaira. Miután egy testesebb, szovjet tiszti egyenruhás férfi lehordta őket, elhagyták a színpadot, a dobtank tetején pedig megjelent Daniel Sjögren, egyébként az előzenekar Twilight Force dobosa. A Sabaton dobosa, Hannes van Dahl ugyanis szülési szabadságot vett ki, mivel ezekben a napokban várják gyermeküket Floor Jansennel, a Nightwish énekesnőjével. A zenekar pedig a megszokott módon robbant bele a nyitó „Ghost Division”-be. A Sabaton ehhez a turnéhoz hatalmas videófalat szerzett be, amely a dobtank mögött lóg, és a hallási élményhez vizuális dimenziót ad. A következő számnál, a „Sparta”-nál azonban meglepetés történt. A színpadra sisakos, lándzsákkal és pajzsokkal felfegyverzett spártai harcosok vonultak fel, az énekes Joakim pedig Leónidász királynak öltözve érkezett. A fellépés persze azt a várakozást keltette, hogy hasonló jelenetek lesznek a következő számokban is, de sajnos, Joakimot leszámítva, aki a „Carolus Rex” előadása közben a svéd hadsereg köpenyében állt ott, ez nem történt meg. Kár! A The Last Tour egyben az első turné az új ritmusgitárosnak, Tommy Johanssonnak. Persze a zenekar, főleg az énekes, kapott az alkalmon és ugratta, „šupak”-nak nevezte, amit a közönség a koncert alatt többször skandált is. Tommy a hozzáadott értékét kicsit később is bizonyította. A színpadi munkások ugyanis billentyűket hoztak a színpadra, Joakim pedig eljátszotta rajtuk a Van Halen-klasszikus „Jump” nyitó taktusait. De gyorsan elnézést kért, hogy a tudása nem éri el a szintet, és átadta Tommynak. Ő visszavágott, és zongorán eljátszotta az imént említett „Jump” szólóját, a csarnok nagy lelkesedése közepette. Ezt követte a „Final Solution” akusztikus előadása, a zongorához pedig csatlakozott még Chris akusztikus gitáron, Pär basszusgitáron és Daniel egy kisebb dobbal. A hangzás, az előző zenekarokkal ellentétben, ezúttal kiváló volt, a setlist pedig a várakozásnak megfelelően az utolsó két albumra támaszkodott, de néhány régebbi klasszikus azért így sem maradhatott ki. Rendkívül szép gesztus volt a zenekar részéről a koncert végén a stáblista, amelyben név szerint megköszönték az egész csapatnak, amely ezen a turnén a Sabaton-gépezetet támogatja. 18 év és több mint 1000 lejátszott koncert után, a világ több mint 50 országában, hétfő este ismét bebizonyították, hogy olyan erő, amellyel nem lehet packázni, és hogy az idejük még távolról sem járt le.
szöveg: Sebastijan Videc
fotók: Sebastijan Videc
Twilight Force
1. Battle of Arcane Might
2. To the Stars
3. Riders of the Dawn
4. Flight of the Sapphire Dragon
5. Gates of Glory
6. The Power of the Ancient Force
Accept
1. Stampede
2. Stalingrad
3. London Leatherboys
4. Final Journey
5. Princess of the Dawn
6. Fast As a Shark
7. Metal Heart
8. Teutonic Terror
9. Balls to the Wall
Sabaton
In the Army Now (intro)
The March to War (intro)
1. Ghost Division
2. Sparta
3. Blood of Bannockburn
4. Swedish Pagans
5. The Last Stand
6. Carolus Rex
7. Union (Slopes of St. Benedict)
8. The Lost Battalion
9. Far From the Fame
10. The Lion From the North
11. Final Solution (akusztikus)
12. Resist And Bite
13. Night Witches
14. Winged Hussars
—
15. Primo Victoria
16. Shiroyama
17. To Hell And Back
