Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Blues Pills
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2016
Játékidő: 40:08
Értékelés: 3.5/5
A Blues Pills, ez a klasszikus rockra épülő revivalizmust nyíltan felvállaló, határozott blues-soulos fűszerezésű új felfedezett zenekar 2016 augusztusában jelentkezett második stúdióalbumával, melynek címe »Lady In Gold«. A démoni báj, a pszichedelikusan erotikus ördögiség, okkultizmus és őrület kavalkádjától a zenekar az új stúdióalbumon sem szabadult meg. Az album címe a „kaszás” – vagyis a halál – átalakított kifejezése. Így a zenekar elkerüli az elkoptatott, lerágott frázisokat, amelyek időtlen idők óta az élet és halál kérdéseit feszegetik, és amelyek ezúttal is az új dalok ihletforrását adják.
Az új album borítóját is a „pszichedelikus művészet anyja”, a holland Marijke Koger-Dunham készítette, aki egykor a The Beatles és a Cream számára tervezett jelmezeket és lemezborítókat, George Harrison és Eric Clapton gitárjaira pedig festményeket alkotott. A Blues Pills és Marijke az eredeti képet (műalkotást) az új album borítójához csupán színeiben igazította egy kissé.
Annak ellenére, hogy a „vad” énekesnő, Elin kivételes hangi adottságai és karizmatikus ereje az új albumon is érintetlenül megmaradnak, és vokális értelmezése megőrzi a zenekar art-kultúrájának minden izzását, a Blues Pills a 2014-ben megjelent, azonos című bemutatkozó stúdióalbumhoz képest ezúttal némileg más zenei tartalommal állt elő.
A zenekar az új dalok hangszereléseibe ezúttal jóval nagyobb mértékben szőtte bele a billentyűs hangszereket. Tömörebben törnek előre a mellotron, az elektromos zongora, a Hammond-orgona és a klasszikus zongora hangjai, a produkcióban pedig a banda a hangzáskép építőelemeinek még nagyobb egyensúlyát kereste. A gitárok így háttérbe kerültek, és az új album egyetlen ponton sem kínálja azt a recsegős, enyhén koszos nyerseséget, amely főleg a gitárfrázisok áthatoló zajára épült, ahogy az az első lemezen érezhető volt. A pszichedelikusan teátrális gitárbetétek mindenesetre kevesebben vannak, mint a debütáláson, az egyiket azonban nem kerüli el az záró Elements And Things instrumentális gitárszólója. A ritmikus szerkezetek szintén tovább egyszerűsödtek, még egydimenziósabbra, sőt kifejezetten táncosra faragták őket, amire már a nyitó címadó dal, majd a Gone So Long is felhívja a figyelmet. A zenekar a dalok végleges arculatának kialakításakor ezúttal több figyelmet fordított a kiegészítő vokális harmóniák megszerkesztésére is, amelyek kitöltik a refrének és/vagy előrefrének vezető frázisainak teret. Elin is megfontoltabban él az improvizációs kitörésekkel, mint a bemutatkozó lemezen, ennek ellenére helyenként Aretha Franklin alakja iránti rajongása a hangolt soulakrobatika közben még erőteljesebben felszikrázik. A zenekar olyan pillanatokat is idéz, amelyek gospelesen (Bad Talkers) vagy motownosan (Rejection) csengenek. A „Lady In Gold” művészi értelemben határozottan lépés a zenekar új zenei látóhatárainak felfedezése felé, és ebben a tekintetben stílusbeli elmozdulás a bemutatkozó stúdióalbumtól. Ez még nem jelenti azt, hogy a zenekar teljesen kihúzta volna az első lemez riffes nyerseségének ütőerejét, a lágyabb produkció ellenére ennek stílusában különösen kedvez a Burned Out és a kiváló Won’t Go Back kifejezetten „felhúzott” démontánca.
A stílusbeli kísérletezés az felismerhető és egyedi zenei névjegy keresésében mindig nehéz feladat. Különösen akkor, amikor a bolygó zenei tere rendkívül telített. A „Lady In Gold” ebben a tekintetben kétélű fegyver. Még mindig rendkívül minőségi teljesítmény, amelyben nincs olyan mondanivaló, amelyet valaki réges-régen ne talált volna már ki és mutatott volna be, ugyanakkor kifejezi a zenekar bátorságát, amely mélyen tudatában van annak, hogy csak az efféle kísérletek tarthatják egészséges művészi fejlődésben. Hogy ez az album csupán a zenekar evolúciós állomása-e, amelyet erősebb stílusbeli átalakulás követ, azt a jövő fogja megmutatni.
Blues Pills – Lady In Gold (hivatalos videó):
Felállás
Elin Larsson – ének
Dorian Sorriaux – gitár
Zach Anderson – basszusgitár
André Kvarnström – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Tobias Winterkorn – mellotron
Rickard Nygren – orgona
Per Larsson – zongora
Don Alsterberg – xilofon
ÉNEKKAROK:
Carl Lindvall
Elin Larsson
Ellinor Svensson
Sofie Lee Johansson
Produkció
Don Alsterberg
Számlista
1. Lady In Gold
2. Little Boy Preacher
3. Burned Out
4. I Felt A Change
5. Gone So Long
6. Bad Talkers
7. You Gotta Try
8. Won’t Go Back
9. Rejection
10. Elements And Things
