Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Sweet Release Of Death, The
Kiadó: Subroutine Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 29:04
Értékelés: 4/5
A holland The Sweet Release of Death, amely az idei MENT fesztiválra érkezik Ljubljanába, afféle különc figura az alternatív rock végtelen műfaji tájain. A második (és egyben öncímű) stúdióalbumukon is egy súlyos, masszív falat húznak fel a szétmaszatolt, vagyis rétegesen egymásra pakolt, disszonánsan zúgó gitárokból, ezek pedig kitörölhetetlenül noise zajrock-hangulatot árasztanak. Ebbe a közegbe süllyed bele a kiábrándult, érzelmileg felkavart női ének, amely olykor-olykor eszeveszett kitörésekben ki is borul, máskor viszont csak „elidegenedetten” sóvárog végig a versszakokon. Az éneknek van valami elidegenedett, elveszett, robothidegen, sőt földönkívüli íze, és az előadásban végig üresen mered a semmi fekete mélységébe. Az ördögien felduzzadt gitárzaj alá, no meg a helyenként már-már narratív, szavaló ének alá, amely sokat tesz a disszonancia feszültségéért, egyszerűen megoldható, szinte táncolható ritmusokat „csempésztek”. Ezek egydimenziósan döngölnek, a trió sötét hangulatának keserédes fájdalmat hordozó ezoterikájában pedig elérik, hogy a hallgató szinte tripszerű, szellemileg elrévedt állapotba sodródjon. Hogy a zenei látomás ennyire egységes, és a cél a zenekar felismerhető, sajátos art karizmájának kialakítása, az már meg sem lep.
Hangzását tekintve mindenképp lo-fi produkcióról van szó. Rudimentárisan, élőn, ősien, teljesen nyersen szól. Nincs benne szépítgetés, kozmetika. Egyenesen, hamisítatlanul szólít meg, mindenféle közönséges, kicsit sem kelekótya mimikri nélkül.
A zenekar a hallgatóból fokozatosan képes kiváltani az agyi elmerülést és az ész kikapcsolását úgy, hogy a számokon belül lépésről lépésre építi a hangulatot. Ezt többszöri ismétlésekkel és a hangzáscsapdák egymásra halmozásával éri el, így a hang frázisról frázisra erősebb, tömörebb és még teljesebb hatású lesz. A szám így a fejlődése során egyre jobban megfog, egészen a végső crescendóig (Smutek). A gitárzaj hangzásbeli hiperplázia-szerű tömege fölé gyakran egyszerű (hangzásában „romos, nyikorgó”) egyhúros megoldásokat fektetnek, amelyeket bizarr módon minimálisan, három-öt hangból raknak össze, ezzel hatékonyan szétverik a monotónia veszélyét, amely a kompozíciókban egyébként kialakulhatna.
Emellett az ének rendkívül fontos építőelem az egyformaság megtörésében, hiszen nem igazodik a frazeálás formáihoz, hanem szabadon, teljesen függetlenül társalog a költészettel, amikor azonosul az érzelmekkel, és mélyen átélt előadásban intenzíven meg is teremti őket. Igen. Az énekes interpretáció intenzíven megérinti a hallgatót, és ez a holland trió második albumának is különös báját adja: összességében szinte baljós, sőt kifejezetten ijesztő atmoszférát teremt, amely remekül illene az alacsony költségvetésű horrorfilmek aláfestéséhez.
Ha az érkező MENT fesztiválon az alternatív rock underground sötét tájain kalandozva próbáljátok kielégíteni zenei ízlésetek és étvágyatok, The Sweet Release of Death koncertje mellett semmiképp se menjetek el! Ez az a zenekar, amely látomásaival nem ismer műfaji kereteket, bátran és az igazsághoz hűen, teljesen függetlenül rajzolja meg a saját zenei útját. Ti, gurmék, akiket a zenei provokáció, a bizarrság és a szokatlanság az alternatív rock undergroundban úgyis vonz, hamar felismeritek majd azt az egyedi, személyes zenei névjegyet, amelyet ez a zenekar kialakít.
The Sweet Release Of Death – Smutek (hivatalos videó):
Felállás
Alicia Ferrer Breton – ének, basszusgitár
Martijn Tevel – gitár
Sven Englishman – dob
Produkció
Tammo Kersbergen & Floyd Atema
Számlista
1. The End (02:35)
2. Post-Everything (02:55)
3. Kitty Swim Club (02:16)
4. India (02:49)
5. Fox (02:51)
6. Smutek (04:13)
7. 103 (01:55)
8. Downstairs 02:48)
9. Solaris 01:57)
10. Does a Bear Shit in the Woods (04:40)
