Kiadó: Samozaložba
Megjelenés éve: 2012
Az album hossza: 119:35
Értékelés: 10 / 10
A „Fluid” című albumot (a borítóról ítélve az ember azt hihetné, egy új ásványvíz reklámja) teljesen váratlanul kaptam kézhez, közvetlenül a džeZZva zenekarral készült interjú előtt. Nagy örömmel fogadtam, de mivel a klasszikus zenében abszolút laikusnak számítok, különleges kihívás volt számomra, hogyan is válasszak ki és írjak le értelmesen néhány szót azokról az érzésekről, amelyeket a zenéje kelt bennem.
A „Fluid” megalkotója Dejan Berden, a džeZZVa billentyűse, aki abszolút egyedi jelenség a zenei életben. A muravidéki zongorista és zenetanár ugyanis nemcsak rendkívül termékeny zeneszerzőnek és hangszerelőnek (producernek is) számít, hanem különleges fajta zenei látnoknak is. A szlovén zenei színtéren nagyon keresett. Pályafutása során rengeteg ismert szlovén előadóval dolgozott együtt. Többek között: Vasko Atanasovski, Marko Črnčec, Jure Ivanušič, Lačni Franz, Ethnotrip, Patetico, Siti hlapci, Jure Tori, az avantgárd módon eltépett Od Franclna možgani projekt,… az együttműködések egészen Alfi Nipičig és Edvin Fliserig nyúlnak. Bár Dejan olyan ember, aki a tetteiben inkább csendes és szerényen „láthatatlan”, „a háttérből” dolgozik – vagyis általában stúdiózenészként vagy a hangszerelés segítőjeként (társhangszerelőként) jelenik meg zenei projektekben –, önálló zenei virtuózként mégis kiemelkedően gazdag szólólemez-termést mondhat magáénak. Ezek között van a „Fluid” című dupla CD is, amely szigorúan a zongoraimprovizációnak szenteli magát. Bár az album már 2012-ben megjelent, a fizikai CD füzetének nyomdai jelölése 2016-os évszámot mutat. Tehát vagy újrakiadásról van szó, vagy egyáltalán az album első, fizikai formátumú megjelenéséről.
Ha Dejan Berdenről beszélünk, ennek a rendkívül érzékeny zenésznek a játékában és kifejezőerejében mindenképp a lágyság, a finomság és a kényes érzékenység a fő aduász, ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a rengeteg tapasztalatot sem, amely zongorajátékának minden finommechanikáját és részletét kivételessé teszi. A „Fluid” albumon hallható zenét Dejan mindössze három felvételen rögzítette. Ez nagyon rutinosan hangzik, de Dejan a hosszú évek alatt valóban hihetetlenül jártas zenésszé érett. 2011 augusztusa és novembere között Dejan mindössze háromszor lépett be a felvételi stúdióba, és tizenhat igényes kompozíciót rögzített, mi pedig így majdnem két órányi hangszeres zenét kaptunk, egyedi, saját szerzeményű zongoraimprovizációkat.
Épp a džeZZva megalakulása előtti években viszketett különösen az ujja Dejannek, és 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban szinte szétfeszítette a bugyborékoló ihlet. Ennek eredménye lett egy sor felvett és kiadott szólóalbum, amelyeken Dejan a szólókalandozások teljes kalandvágyával kísérletezik, amit a zongorajáték tiszta purizmusa kínál.
Ahogy a címe is mutatja, a „Fluid” két CD-n alapvető víziójában és gondolatiságában a zenész és a vízi környezet kommunikációjának szól. A művész reakciója ez a vízzel való találkozásra, annak minden formájában és a környezetre gyakorolt hatásában. Lehet szó pusztán az üledékről, a bugyborékolásról, a visszatükröződésről vagy a zúgóról, ahogy az egyes kompozíciók címei is utalnak rá. Vajon milyen érzéseket vált ki a zenészből a bugyborékolás, a visszatükröződés és/vagy a zúgó, és hogyan kódolja, fordítja le ezeket a reakciókat a zene nyelvére? Sikerül-e beleélnie magát ezekbe az állapotokba, vagy sem? Ez a legnagyobb talány, és egyben az ilyen dokumentumok, mint a „Fluid”, varázsa is. Minden szám tehát kapcsolódik a vízhez. Dejan is így fordítja le érzéseit az önálló zongorajáték nyelvére. Végig teljesen a dolog magja mellett marad, abszolút odaadó és átélt, szenvedélyesen fortyogó! Érdekes, hogy a kompozíciók összetett természete ellenére a hallgató számára végig közeliek és hallgathatók maradnak, az album pedig többnyire úgy hat, hogy mellette teljesen elmerülhetsz a meditációban, de akár el is alhatsz. Akkor érint meg a legjobban, ha egy pillanatra ki tudod kapcsolni a tudatodat, és a zenével „lebegsz és úszol”.
Az évek során a zenész teljesen egyéni zenei kifejezésmódot alakított ki, a klasszikus zene, a jazz és a világzene hihetetlenül agyafúrt keverékéből, amely felett a muravidéki síkság hagyományos népzenei színezetű dallama is nyíltan átüt. Egyértelmű tehát, hogy ezt a lemezt is a szüntelenül epekedő melankólia dallama jellemzi, ami a džeZZva zenéjében is érzékelhető. A közel 120 percnyi zene alatt Berden művészi karakterének ezek az elemei, azaz a jazz, a klasszikus és a világzene építőkövei különbözőképp helyeződnek el, és a játék során különbözőképp tárulnak fel és fejeződnek ki (tükröződnek). Egy dolog azonban világos, és ez nagyon fontos. A „Fluid” albumot fegyverként hordozza a spontaneitás és a váratlan fordulatok érzése. Bár a kompozíciók kerete adott, a játék közben úgy fejlődnek, mintha éppen csak most születnének és nőnének ki a művész szüntelenül szikrázó ihletéből, így az album szinte roskadozik az improvizációs kalandozásoktól, amelyek természetesen a legnagyobb vonzerőt, illetve kihívást jelentik minden zenei gourmet számára a „Fluid” meghallgatásakor.
Rendkívüli tehetsége és hihetetlen művészi éleslátása ellenére, amellyel a jazzkifejezés terén abszolút egyedülállónak számít, Dejan Berden szerény marad a céljaiban. Fiatalabb (és semmivel sem kevésbé kivételes) kollégája, Marko Črnčec például sikeres nemzetközi karriert indított, amire Dejanben is óriási potenciál van. Dejan azonban a tetteiért nem keres és nem követel szenzációt, ezért nem is kürtöli világgá őket. Így a neve a szlovén zenei életben sokszor egyenesen méltatlanul figyelmen kívül marad.
A művész széles látókörű elméje – nemcsak a zenei sokrétűsége, ahogy Berden zenéje ezen a két lemezen megjelenik, hanem főleg a folyamatos nyitottság és a kísérletezés iránti lelkesedés érzése, amelynél soha nem tudod, hová visz – oda vezet, hogy Dejant nem nehéz elképzelni az ilyen mesterség óriásai között, mint például John Zorn vagy a néhai Frank Zappa. A két avantgárd provokátor-legenda között ugyan extrém a kifejezésbeli szakadék, de épp ilyen meghatározatlan, végtelen a zenei horizont Dejan Berden zongorajátékának igazságszerető és szabadságszerető purizmusában, minden kalandjával együtt, aki elsősorban a hangulatzene embere.
A „Fluid” szenzációs zongoraimprovizációit hallgatva elfog majd a vágy, hogy mélyebben megismerd Dejan Berden saját szerzeményű zenéjét. Továbbra is csiszolatlan gyémánt, és a szlovén zenei univerzum egyik legjobban őrzött titka.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
CD1.:
1. Botanika
2. Žajfnica
3. Ples
4. Vrtinec
5. Vodni pulz
6. Usedlina
7. Vodni pulz 2
8. Odsev
CD2.:
1. Panonska fantazija
2. Neurbana pesem
3. Pulzar
4. Ples 2
5. Brbotanje
6. Strunanje
7. Brzice
8. Odsev 2
Zenészek:
Dejan Berden – zongora
