Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Tygers Of Pan Tang
Kiadó: Mighty Music
Megjelenés: 2016
Játékidő: 44:57
Értékelés: 4/5
A Tygers Of Pan Tang, az NWOBHM-színtér hősei, Michael Moorcock irodalmi műveinek rajongói (innen a nevük is), és az a zenekar, amely bemutatta a világnak a gitármestert, John Sykest, újra lecsapott egy új stúdióalbummal. Ez már a tizenkettedik, és egyszerű, mégis sokatmondó címet kapott: „Tygers Of Pan Tang”. Az ilyen címválasztás szépen mutatja, mekkora önbizalommal vág neki a kultikus angol csapat legújabb felállása, amely pályafutása nagy részében ügyesen egyensúlyoz a klasszikus heavy metal és a hard rock között.
2013-ban csatlakozott hozzájuk az új gitáros, Micky Crystal, aki hatékonyan egyesítette erejét a zenekar főnökével és egyetlen megmaradt eredeti tagjával, Robb Weirrel, az olasz énekes Jacopo Meille-jel, a dobos Craig Ellisszel és a basszusgitáros Gavin Grayjel. Legutóbbi albumuk, az „Ambush” (2012) óta négy év telt el, és a Tygers of Pan Tang zenéjében azóta zeneileg nem sok minden változott: az új lemez az elődjéhez hasonlóan erősen hard rock irányultságú, időnként klasszikus heavy metalba csap át, és rövidebb kirándulásokat tesz a funk és a blues rock felé is. Az erejük java Meille karizmatikus hangján, az ingerlő gitárriffeken és a hősies szólókon nyugszik, amelyeket a két gitáros, főleg a fiatal Crystal tesz le az asztalra, aki igazi mestere a drámai húrnyúzásnak.
A minőségét tekintve amúgy is nagyon egyenletes album legjobb pillanata a nyitó szám, az „Only the Brave”, ez egy tősgyökeres energiabomba a „régi iskolás” NWOBHM-recept szerint, és könnyen a „Tygers Of Pan Tang” legenergikusabb darabja, amelyhez hivatalos promóciós videót is forgattak. Az áramtól izzó gitárfutamok és a megalkuvást nem ismerő dobátmenetek a hatalmas, többszólamú refrénben csúcsosodnak ki, ahol egy újabb erénye is megmutatkozik ennek a kultikus csapatnak: a jó érzék a vokálharmóniák felépítéséhez.
A maradék tíz dal minőségben és energiában nem sokkal marad el a nyitó csemege mögött, hiszen elég változatosság van köztük, vagyis nem kínozza őket a számos mai metal- és hard rock-zenekart gyötrő klasszikus „betegség”, a mozgalmasság és a szerzői fantázia hiánya, főleg az újabb lemezeken. A „Dust” alatt a Tygers Of Pan Tang Meille énekesi karizmájának és a megélesített gitárfutamoknak a vezetésével határozottan a hard rock világába vág, a „Glad Rags”-ben viszont hirtelen a blues rock és a funk is megjelenik, igaz, a taps kissé idegesítőre sikerült, a túlzottan ismétlődő refrén pedig az album egyik ritka gyengébb pillanata.
A harcias „Never Give In” megint élesebb, metalosabb darab felpörgetett ritmusokkal, megvadult gitárfutamokkal, agresszív éneklési móddal és bravúros gitárszólóval, ami együtt nagyon jó hangulati kontrasztot teremt. A „The Reason Why” balladában Meille hangi kaméleonsága nyűgöz le leginkább, hiszen itt szinte teljesen megváltoztatja a hangszínét, a szerelmes szöveg viszont elég közhelyesre sikerült. A „Do It Again” kissé koszosabb, de még mindig klasszikus hard rockba ugrik át kihegyezett gitárfrázisokkal, minőségi kísérővokálokkal és masszív dobátmenetekkel.
A funkos irányú „I Got the Music In Me” csibész, többszólamú refrénnel jön, a metal és a hard rock melankolikus keveréke, a „Praying For a Miracle” pedig jóval komolyabb szerzemény „vigasztalhatatlan” gitárszólóval. Még sötétebbre sikerült a „Blood Red Sky” ingerült gitárfutamokkal, fokozódó dobos-vágtával és dühödt éneklési móddal, ahol a vokálharmóniákat és a vokódert újra elég ravasz módon használták. Az „Angel in Disguise” rövid, akusztikus irányú ballada, a „The Devil You Know” viszont telivér hard rock-„bomba” robbanékony dobpergésekkel, kinetikus gitárfutamokkal és egy újabb fantasztikus énekesi alakítással. A szám legvégére a zenekar tagjai egy tigris üvöltését is felvették, még egyszer aláhúzva, hogy ezúttal tényleg egy klasszikus Tygers Of Pan Tang albumot csináltak, amire joggal lehetnek büszkék.
A Tygers Of Pan Tang az azonos című albummal kellemesen meglepett: ez elsősorban egy nagy hard rock-mulatság sodró lendülettel és remek produkcióval. Hiába írták le sokan többször is idő előtt őket, az NWOBHM-színtér megtörhetetlen hősei újra és újra bebizonyítják, hogy még mindig a zenéjükért élnek, és tiszta vérű heavy rock folyik az ereikben. A „Tygers Of Pan Tang” olyan lemez, amely leginkább a heavy rock hőseinek, például a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Rainbow, a Black Sabbath és a Thin Lizzy rajongóinak fog tetszeni, ugyanakkor elég pillanat idézi rajta a „régi szép időket” a nyolcvanas évek elejéről, vagyis a hűséges, régi hívek is elégedettek lehetnek vele.
Felállás
Jacopo Meille – ének
Robb Weir – gitár
Micky Crystal – gitár
Gavin Gray – basszusgitár
Craig Ellis – dob, ütőhangszerek
Produkció
Soren Andersen és Harry Hess
Számlista
1. Only The Brave
2. Dust
3. Glad Rags
4. The Reason Why
5. Never Give In
6. Do It Again
7. I Got The Music In Me
8. Praying For A Miracle
9. Blood Red Sky
10. Angel In Disguise
11. The Devil You Know
