Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Tangent, The
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 62:09
Értékelés: 3.5/5
Az »A Spark In The Aether« a nemzetközi progresszív revivalista The Tangent nyolcadik stúdióalbuma, és első lemezük, a „The Music That Died Alone” (2003) koncepcionális folytatása, ami már a borítóról is látszik. Az angol billentyűs-énekes, Andy Tillison vezette ambiciózus projekt az indulás óta váratlanul „átalakult” egy olyan zenekarrá, amelyet kitartóan támogatnak az olyan bandák rajongói, mint a The Flower Kings, és a modern progrock-revival hívei. Tillison az alapítás óta az egyetlen állandó tag, a többiek folyton cserélődtek. A The Tangent „A Spark In The Aether” felvételén szereplő felállásában Tillisonnal együtt játszik a kultikus szaxofonos és fuvolás, Theo Travis, a gitáros Luke Machin, valamint két svéd zenész, akiket a The Flower Kings rajongói nagyon jól ismernek: a basszusgitáros Jonas Reingold és a dobos Morgan Agren. Ilyen kiváló muzsikusok mellett – legalábbis hangszeres téren – tényleg nem nehéz eklektikus zenét alkotni csúcsszínvonalú művészi szinten.
A The Tangent igazi Achilles-sarka mindig is Tillison rendkívül vékony és gyenge hangja volt, amely lerontja az amúgy remek billentyűjátékát, és emiatt az albumaik nem kerülhetnek be a mai progrock-színtér abszolút élvonalába. Sajnos ez van most is az „A Spark In The Aether” esetében, amely hangszeres szempontból tiszta mestermű, és amelyet a hetvenes évek óskolás progjának rajongói, élükön a Canterbury-szcéna híveivel, tárt karokkal fogadnak majd. Csakhogy amint Tillison kinyitja a száját, a lemez minősége legalább egy osztállyal lejjebb csúszik. Külön fejezet a gyakran cinikus, bohóckodó szövegek világa, amelyek a gyakori kétértelműségük miatt szintén nem mindenki ízlésére valók, és amelyekben Tillison a maga sajátos módján gúnyolja a modern társadalmat.
Az „A Spark In The Aether” esetében Tillison az Egyesült Államokat és annak hollywoodi „kultúráját” választotta a gúny céltáblájául, valamint azt, hogyan látják az európaiak a „világrendőrt” a hozzá tartozó összes sztereotípiával együtt. A lemez legjobb darabjai a „Codpieces And Capes” és a 21 perces szuperepikus „5 The Celluloid Road”, amelyben Tillison és társasága rendkívül változatos és szellemes zenei utazásra viszi a hallgatót San Franciscóban és az Egyesült Államok nyugati partján. Hangszeres téren az albumot lehetetlen eléggé dicsérni, ami ilyen virtuózok jelenlétében aligha meglepő.
Travis a szokásos módon megállíthatatlan epikus fúvós kalandjaiban, amelyekkel a The Tangent zenéjébe a „régi, jó” Canterbury-szcéna hangulatát csempészi, Machin gitárfogásai pedig Tillison billentyűivel párosítva a fantasztikus harmóniák fő forrásai. A The Flower Kings ritmusszekciója a szokásos módon „gyilkos”, amit már a legendás Frank Zappa is tudott, aki Agrent húszévesen hívta fel a színpadra utolsó, 1988-as turnéja alatt. A csúcspontok közé tartozik a záró „A Spark In The Aether (Part 2)” is, amely főleg hangszeres jellegével – egészen a fő énektéma visszatéréséig – elbűvöl minden Canterbury-szcéna-, jazz rock fusion- és szimfonikus progrock-rajongót.
Az „A Spark In The Aether” megérdemelné a mestermű címet, ha nem szenvedne a The Tangent krónikus bajától – Tillison siralmas énekhangjától, amely szinte teljesen tönkreteszi a hallgatás élvezetét. Talán nem lett volna rossz ötlet a stúdióba is meghívni koncertes munkatársukat, Goran Edmant (Karmakanic), aki 2014-ben vendégénekesként dolgozott együtt a The Tangenttel a koncertturnén. Egy igazi, jó énekessel a The Tangent gond nélkül felvehetné a versenyt a mai prog-színtér legjobbjaival. A lemez hangszeres részei viszont ragyogóak, igazi balzsamot jelentenek a fülnek, ami különösen igaz az „5 The Celluloid Road” című darabra, de a többi szerzeményben is folyton „történik valami”, így nincsenek unalmas vagy vontatott pillanatok. Aki nem ütközik meg Tillison hangján, az leírhatatlanul élvezni fogja az „A Spark In The Aether” hallgatását.
Felállás
Andy Tillison – billentyűs hangszerek és ének
Luke Machin – gitár
Jonas Reingold – basszusgitár
Theo Travis – szaxofon és fuvola
Morgan Agren – dob
Produkció
Andy Tillison
Számlista
1. A Spark in the Aether (4:20)
2. Codpieces and Capes (12:34)
– a. We’ve Got The Music!
– b. Geronimo – The Sharp End Of A Legacy
– c. Trucks & Rugs & Prog & Roll
– d. A Night At Newcastle City Hall, 1971
– e. We’ve Got The Music! (Reprise)
3. Clearing The Attic (9:35)
4. Aftereugene (5:47)
5. The Celluloid Road (21:37)
– a. The American Watchworld
– b. Cops And Boxes
– c. On The Road Again
– d. The Inner Heart
– e. San Francisco
– f. The American Watchworld (Reprise)
6. A Spark In The Aether (Part Two) (8:16)
