Szerző: Rok Klemše
Előadó: At The Gates
Kiadó: Century Media
Megjelenés: year_month
Játékidő: 44:16
Értékelés: 5/5
Legendás zenekarnak lenni, amely egy egész műfaj születésére hatott, majd évek, sőt évtizedek csendje után visszatérni az élők sorába, korántsem könnyű. A rajongók az ilyen bandát mindig csak annak a kultikus státusznak a alapján ítélik meg, amelyet ez vagy az a lemez kivívott neki, és lehetetlent várnak tőle, a csapat pedig egy ilyen visszatérésnél könnyen nosztalgikus sétának hat a múltban, és beleragad a „best-of” slágerek játszásának ördögi körébe. Ha igazán új életre akar kelni, új életét előbb-utóbb új anyaggal kell megpecsételnie. Ez előbb-utóbb meg is történik, bármilyen hevesen állították is eleinte a zenekarok, hogy új lemez márpedig nem lesz. Az utóbbi években kimozdult a holtpontról a Forbidden, a Carcass, sőt a Faith No More is új albumot jelentett be. Az göteborgi hangzás úttörői, az At the Gates is azt hajtogatták, hogy nem lesz új lemez, most mégis, a legutóbbi, kultikus Slaughter of the Soul (1995) óta első albumuk, a comeback At War With Reality, itt áll az ajtó előtt. Van még mondanivalója a bandának tizenkilenc év stúdiócsend után? Lehet még egyáltalán releváns egy ilyen zenekar? A Carcass tavaly a Surgical Steellel bebizonyította, hogy de még hogy lehet. Na és az At the Gates?
Az At War With Reality baljós idézettel köszönt, amely az argentin író, Ernesto Sabato Sobre Heroes y Tumbas (Hősök és sírok) című művéből való, spanyolul Anton Reisenegger mondja el (Lindberg bandatársa a Lock Upban, a chilei Criminal gitárosa):
Első: Isten nem létezik.
Második: Isten létezik, és egy söpredék.
Harmadik: Isten létezik, de néha alszik: az ő rémálmai a mi létezésünk.
Negyedik: Isten létezik, de hozzáfér az őrülethez, és ez az őrület a mi létezésünk.
Ötödik: Isten nem mindenütt van jelen, nem lehet mindenhol. Néha távol van, más világokban, más dolgokban.
Hatodik: Isten egy szegény ördög, olyan gondokkal, amelyeket a saját erejéből nem tud megoldani. Az anyag ellen küzd, ahogy a művész küzd a művével. Néha Goya lesz belőle, de legtöbbször katasztrófa.
Hetedik: Istent a történelem kezdete előtt legyőzte a sötétség hercege, és állítólagos ördöggé változtatta, ezzel pedig kétszeresen lejáratta, hiszen Isten volna e borzalmas teremtés megalkotója.
Amikor az intro után elindul az első szám, a Death And the Labyrinth, kristálytiszta a helyzet. Az At the Gates nem „nosztalgiabanda”, hanem olyan zenekar, amely a majdnem húszéves stúdiócsend után az At War With Reality-vel igazolja kultikus státuszát, sőt még meg is erősíti és megszilárdítja azt. A kérdések, amelyeket az album bejelentése óta feltettünk magunknak – Jó lesz egyáltalán? Képes lesz az At the Gates megfelelni az óriási elvárásoknak? Kapunk egy Slaughter of the Soul 2-t? – maguktól megválaszolódnak. Az At War With Reality kivételes, az At the Gates nem roppant össze a nyomás alatt, és az új lemez nem pusztán SOTS 2. Stílusát tekintve persze afféle logikus evolúciós folytatás attól a ponttól, ahol az At the Gates története először megszakadt, és a legkézenfekvőbb párhuzamokat tényleg a Slaughter of the Soullal és a Terminal Spirit Disease-zel lehetne keresni, de az AWWR ennél sokkal több. Olyan album, amely nem szégyelli az örökséget, amelyre épült, tulajdonképpen ott folytatja a történetet, ahol az véget ért, de számos árnyalatot rejt magában, amelyek egészen a With Fear I Kiss the Burning Darkness-ig nyúlnak vissza, és egyúttal új, megújult, ha úgy tetszik, modern fényben mutatja be az At the Gates-et.
Az album hangzása ugyanis egyszerűen lenyűgöző, Fredrik Nordström produkciója élő vadállat, amely teli tüdőből okádja a göteborgi hang definícióját: fantasztikus dinamikát, gördülő és dörgő ritmusszekciót és szikeéles riffeket. A göteborgi úttörők úgy mutatják meg mindenkinek, aki húsz éve próbál úgy szólni, mint a SOTS, hol követi el a hibákat, ahogy az apa a fiának. A Björler/Larsson gitárpáros szikrázásának mind a negyvenöt percben nincs vége, a riffek hatalmasak és változatosak, sőt úgy tűnik, hogy a végére az album nem lankad, hanem még nagyobb könnyedséggel nyom rá a gázra. Az AWWR ugyanakkor nem is túl gyors lemez, a srácok leginkább sötét, középtempós részekben tarolnak, amelyek tele vannak nyüzsgő, ijesztő és hatalmas melodikával. Ezért elsősorban a pszichotikus riffelés és a lassabb, de annál dallamosabb szólórészek a felelősek, amelyeket velejéig átgondoltak, és pontosan oda tettek, ahová valók. A mély, kidolgozott és sötét atmoszféra, amelynek hordozói a félelmetes riffek, leginkább a With Fear I Kiss the Burning Darkness-re emlékeztet, de a romboló produkciónak köszönhetően sokkal meggyőzőbben és intenzívebben szól. Ennek fő okozója a gitárhúrok vágása és csörömpölése mellett mindenekelőtt a rendkívül meggyőző Lindberg, aki még mindig a death metal egyik legdühösebb és legkarizmatikusabb hangjával rendelkezik. Mérgező okádása a lángoló riffeléssel kézen fogva még mindig a death metal egyik legegyedibb párosítása, ezúttal még inkább Tompa kiforrott és érthetőbb hörgésének köszönhetően, aki a zenébe zseniálisan viszi be eddigi legjobb szövegeit. Ezek költőiek és tele vannak szimbolikával, amelyet a mágikus realizmus irodalmi irányzata ihletett, és amelyre az album egész koncepciója épül.
Jobb az AWWR, mint a SOTS? Szerintem rossz a kérdés. Az At the Gates nem talál fel semmi újat. Nincs is rá szüksége, hiszen a melodikus death metalt ők találták fel, az At War With Reality pedig igazi tankönyvi lecke arról, hogyan kell ennek szólnia. Az At the Gates mindenkinek, aki húsz éve próbálja lemásolni a SOTS-ot, megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. Az At War With Reality-vel az At the Gates nem kikezdte legendás, halhatatlan örökségét, hanem építkezett rá. Az új album olyan, mint egy szertartás, amellyel újra felidézték az élők közé a göteborgi death metal old school szellemét, de új szívvel, amely hibátlan hangzással és mesteri dalszerzői tehetséggel dobog. Az At War With Reality pontosan azt hozta, amiben csendben reménykedtünk, de félve attól tartottunk, hogy nem kapjuk meg. Az év albumának egyik legerősebb várományosa, végtelen újrahallgathatósággal! Isten hozott vissza, At the Gates!
Az At the Gates az At War With Reality-t bemutató európai turnéja során hozzánk legközelebb 2014. december 14-én áll meg, a bécsi Arenában!
Felállás
Tomas „Tompa” Lindberg – ének
Anders Björler – gitár
Jonas Björler – basszusgitár
Martin Larsson – gitár
Adrian Erlandsson
Produkció
Fredrik Nordström
Számlista
1. El Altar Del Dios Desconocido
2. Death And the Labyrinth
3. At War With Reality
4. The Circular Ruins
5. Heroes And Tombs
6. The Conspiracy of the Blind
7. Order From Chaos
8. The Book of Sand (The Abomination)
9. The Head of the Hydra
10. City of Mirrors
11. Eater of Gods
12. Upon Pillars of Dust
13. The Night Eternal
