Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Watch, The
Kiadó: Pick Up Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 37:35
Értékelés: 3/5
A The Watch akaratlanul is az egyik legellentmondásosabb mai olasz szimfonikus progrock-formációvá vált, hiszen a legtöbben egyetértenek abban, hogy a zenéjük a Peter Gabriel-korszakos Genesis egykori munkásságának teljes másolása (és folytatása), és itt korántsem csupán arról van szó, hogy a zenei példaképeikből merítenek ihletet, ahogy az a mai prog-revitalistáknál megszokott. Az énekes és a The Watch főnöke, Simone Rossetti teátrális-karizmatikus hangja a fiatal Peter Gabriel kiköpött mása, a billentyűs Valerio de Vittorio a mellotron és az orgona iránti megszállottságával Tony Banks tökéletes tanítványa, Giorgio Gabriel gitártechnikája Steve Hackettet idézi, a basszusgitáros Mattia Rossetti Mike Rutherford ritmikai hagyományát követi, Marco Fabbri pedig Phil Collins dobtudományát igyekszik lemásolni. Teljességgel érthetetlen, miért marad egy ilyen zenei és szerzői tehetséggel megáldott banda ennyire korlátozott, és miért zárkózik be a klasszikus Genesis alakja és életműve iránti megszállottságának szűk keretei közé.
Még egyes nyolcvanas évekbeli neo-prog rock zenekarok is, amelyeket annak idején néhányan – többnyire alaptalanul – a Genesishez való túlzott hasonlósággal vádoltak, a későbbi években gyökeresen megváltoztatták a hangzásukat, és manapság közülük szinte senki – az alkalmi IQ-t leszámítva – nem emlékeztet már nagy szimfoprog példaképeire. A The Watch legújabb teljesítményén, a „Tracks From The Alps” albumon sem szabadul ettől a már-már perverz hangzásbeli rokonságtól a klasszikus Genesisszel, és minden egyes, egyébként kiválóan megszólaltatott és megaranzsírozott szerzeményén az artisztikus önállóság hiánya érződik, hiszen minden áron ugyanazt a hangkollázst és atmoszférát igyekeznek megteremteni, mint nagy példaképeik, akik olasz „klónjaik” tevékenységének valószínűleg nem örülnének túlzottan.
A „Tracks From The Alps” hallgatása közben minden lépésnél felbukkan egy-egy aranzsír, amely a Genesis „messzi múltjából” idéz valamit. A nyitó „A.T.L.A.S.” pásztorian hangulatos bevezetője simán odaillene a Genesis „Trespass” (1970) albumára, a folytatásban pedig a The Watch az egyes aranzsírok kialakításakor valahol a „Nursery Cryme” (1971) és a „Foxtrot” (1972) között lavíroz. Ez nem történik másként a „Devil’s Bridge” esetében sem, amely akár a hetvenes évek elejéről egy elfeledett Genesis-alkotás is lehetne, miközben Rossetti énekének Gabrielhez való hasonlósága olykor már-már hátborzongató. A dallamos refrén a „Tracks From The Alps” egyik ritka pillanata, amely maradandóbb érzelmi nyomot hagy, hiszen a The Watch krónikusan szenved a saját lélek hiányától. A The Watch tagjai a Genesis szénmásolatának nevezésére valószínűleg valami olyasmivel felelnének, hogy „valakinek muszáj ilyen zenét játszania, mióta a Genesis már nem játssza”, ami egyenesen abszurd, ha nem egyenesen groteszk.
A „The Cheating Mountain” címe még a „Trespass” klasszikusához, a „White Mountain”-hez is hasonlít, szerkezetét tekintve pedig az 1970 és 1973 közötti időszak különféle Genesis-szerzeményeinek keveréke, ahol végig az előtérben vannak a finom billentyűs-gitáros harmóniák és az epikus mellotronfüggönyök, olykor pedig Rossetti fuvolája is. A Genesis-rajongóknak aligha kell emlékeztetni rá, hogy Peter Gabriel is szívesen fogott időnként fuvolát fiatalabb korában. Az „On Your Own” és az „Once In a Lifetime” sötét, ambientes természetével és stílusával akár a Genesis „The Lamb Lies Down On Broadway” (1974) című konceptalbumának remekművén is helyet kaphatna. A nagy finálé gyanánt a The Watch az „The Last Mile” című eposszal szolgál, amely több mint nyilvánvalóan a „Selling England By The Pound” (1973) bizonyos klasszikusai nyomán épül fel és van megaranzsírozva, miközben Giorgio Gabriel a szólókban is újfent Steve Hackett tökéletes másolójává változik.
A The Watch megszállottsága brit prog-példaképei iránt a következő számmal, a „Going Out To Get You”-val túllép az értelem minden egészséges határán: ez nem más, mint az azonos című 1969-es Genesis-demó feldolgozása. Ez a kevésbé ismert szám átmeneti jellegű volt, hiszen az első és a második Genesis-album közötti időszakban született. Talán a The Watch azt hitte, hogy a többi Genesis-rajongó egyszerűen elfeledkezett erről a homályos, de szórakoztató alkotásról, amely egyik eddigi stúdióalbumra sem került fel, ám ezzel csak még egyszer bebizonyították, hogy közöttük és a Genesis-tribute zenekarok között alig van különbség. Komolyan felmerül a kérdés, mi értelme van egyáltalán az olyan csapatoknak, mint a The Watch, amelyek a lehető legteljesebb hangzásbeli közelítésre törekszenek nagy zenei példaképeikhez, így aztán a kompozícióikból – az egész banda hangszeres és aranzsőri tehetsége ellenére – hiányzik a saját lélek.
A „Tracks From The Alps” minden kompozíciója kiválóan megszólaltatott és megaranzsírozott darab, és talán a Genesis is valami hasonlót alkotna, ha újra negyven évvel fiatalabb volna, és ott folytatná, ahol 1974-ben abbahagyta – ami talán a legnagyobb elismerés, amit Rossetti csapatának adni lehet. De miért pazarolná bárki az idejét ezekre a hevesen másolgató olasz utánzókra, ha bármikor meghallgathatja a Gabriel-korszak Genesis-remekműveit, amelyek külön-külön is legalább ötször annyi lelket hordoznak, mint a The Watch teljes eddigi diszkográfiája?
Felállás
Simone Rossetti – ének, mellotron, szintetizátor, fuvola
Giorgio Gabriel – gitár, basszusgitár
Valerio de Vittorio – billentyűs hangszerek
Marco Fabbri – dob és ütőhangszerek
Mattia Rossetti – basszusgitár és basszuspedálok
Produkció
Simone Rossetti és Giorgio Gabriel
Számlista
1. A.T.L.A.S. (7:06)
2. Devil’s Bridge (6:12)
3. The Cheating Mountain (5:07)
4. On Your Own (3:42)
5. Going Out To Get You (3:36)
6. Once In A Lifetime (4:19)
7. The Last Mile (7:30)
