Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: King Crimson
Kiadó: Discipline Global Mobile
Megjelenés: 2001
Játékidő: 58:11
Értékelés: 4.5/5
A prog rock titánjai, a King Crimson számos inkarnációja közül ma is megoszlanak a vélemények arról, melyik volt a legjobb. Ha a fő mérce az ismertség, vagyis az, hogy az egyes zenészek nevei mekkora visszhangot keltettek szélesebb körben, akkor a King Crimson leghíresebb felállása minden bizonnyal az 1973 és 1974 közötti volt, amelyben a briliáns gitáros és szigorú vezér, Robert Fripp mellett John Wetton basszusgitáros/énekes (ex-Family, később Asia és még egy csomó más formáció), Bill Bruford dobos (ex-Yes) és David Cross hegedűs/billentyűs (később a Jade Warrior zenekarral dolgozott) játszott.
E King Crimson-inkarnáció korai verziójában, amelyet teljesen megbabonázott a jazzrockos improvizálás, helyet kapott egy további dobos és ütőhangszeres is, az felejthetetlen „dadaista” Jamie Muir, aki hivatalosan kézcsonttörés miatt, nem hivatalosan eltérő művészi és értékrendi elképzelések miatt már egy év után kilépett a bandából, hogy aztán buddhista szerzetes legyen. Muir mindössze egyetlen King Crimson-albumon működött közre, a „Larks’ Tongues in Aspic” (1973) című remekművön. Frippet – a természetéhez híven – ez nem igazán hatotta meg, és mire a King Crimson 1974. március 30-án fellépett Mainzban, ahonnan ez a nagyon jó hangminőségű hivatalos koncertfelvétel származik (2001-ben jelent meg először, független kiadónál), már a következő stúdióalbum tervezésével volt elfoglalva.
A King Crimson ezen verziója 1974-ben a színpadon nemcsak szabadon improvizált, ahol csak lehetett, hanem teljesen új szerzeményeket is játszott, amelyek pár hónappal később a „Starless And Bible Black” (1974) című stúdiólemezen kötöttek ki. Sőt, a „Starless And Bible Black” néhány száma „élőben” készült, vagyis az 1974-es turné különböző koncertjein vették fel őket.
A King Crimson a mainzi fellépést két rövid improvizációval nyitotta, a „The Savage” és az „Arabica” című darabbal, közéjük pedig beszorították a „Dr Diamond” című számot, amely megmagyarázhatatlan okból soha nem jelent meg King Crimson-stúdióalbumon. A két improvizáció ambiens oldalát tekintve egész találó címet kapott, míg a „Dr Diamond” akár „Dr Fripp” is lehetne, hiszen a gitáros brutális és matematikai pontosságú futamai uralják. Wetton, aki komplex basszusvonalak lerakásával is lenyűgöz, az éneklésben sikeresen vált a harag és a melankólia között, mindezt pedig szenvedélyes hegedűbetétek tarkítják. Ezek ennek a King Crimson-verziónak mindig valamiféle rusztikus ízt kölcsönöztek. Bruford dobolása igazi lakoma mindazoknak, akik szeretik a dobfelszerelés nagy technikai mestereit és a vakmerő ritmusváltásokat.
Az „Exiles”, a korszak egyik legszebb dala, amelyben főleg Cross hegedűaranzsmái ragyognak, miközben Wetton sikeresen megmutatja, miért volt mindig a progrock egyik legbecsesebb énekese, szépen feloldja a koncert meglehetősen kompromisszummentes és kaotikus kezdetét. Az „Atria” improvizációt tele tömték avantgárd forgáccsal, a hangulata pedig leginkább valami pszichedelikus rémálomra hasonlít, ahol a parlamenti zombik már rég elropogtatták az utolsó összelopott pénzt. Ezt követi a „The Night Watch”, egy újabb „fejjel és farokkal” bíró klasszikus, amelyet Rembrandt „Az éjjeli őrjárat” című festménye ihletett, és amelyben ennek megfelelően fenséges barokk hangszerelés uralkodik. Ezt a verziót nem adják elő olyan tűzzel és érzékenységgel, mint a „Starless And Bible Black” lemezén megjelentet, mert Wetton néhány sort túl hevesen énekel el, miközben Fripp és Cross a mellotronon, illetve a hegedűn a oroszlánrészt vállalja a fenséges hangulat megteremtésében.
A felvétel csúcspontja a melankolikus eposz, a „Starless” előadása, amely stúdióverzióban a „Red” (1974) című remekművön jelent meg, a Fripp/Wetton/Bruford trió búcsúalbumán. Itt az egész banda remekül szerepel, különösen Cross hegedűs, aki a „Red” lemezen már csak vendégtag. A „Lament” a King Crimson-történet legkülönösebb alkotásai közé tartozik, emellett rendkívül szarkasztikus szövege is jellemzi, így Wetton hangja itt kifejezetten otthon érzi magát. Ezen a változaton is hallható a legendás együttes ezen felállásának kivételes szerzői-hangszerelői kettőssége, hiszen itt folyamatosan váltják egymást a kaotikus és a melankolikus pillanatok.
A „Trio” szintén szerepel a „Starless And Bible Black” lemezen, és nem meglepő, hogy Fripp éppen ezt az improvizációt választotta ki az albumra kerülők szűkebb listájáról, hiszen ambiens szempontból rendkívül kellemes motívumokat tartalmaz, amelyek némileg enyhítik a King Crimson e korszaka alkotói életművének többségére jellemző sötét, brutális, szarkasztikus és kaotikus természetet. A koncertfelvétel végén a „Larks’ Tongues in Aspic” albumról az „Easy Money” standard nagyon jó előadása áll, amelyben különösen Wetton villog szarkazmussal ízesített énekmanírjaival, míg társai improvizációs kitörésekkel gondoskodnak a drámai hangulat fokozásáról. Wetton barátjának, Richard Palmer-Jamesnek a vámpírkapitalizmusról és a pénzügyi spekulánsokról szóló, rendkívül szarkasztikus szövege sajnos aktuálisabb, mint valaha.
Az improvizációs körhinta, a „Live in Mainz” a King Crimson Wetton-korszakának egyik legjobb koncertdokumentuma, egyúttal egy zseniális zenekar történelmi végrendelete, amely ekkor már recsegett-ropogott az illesztéseknél. Minden előadáson hallatszik, hogy a banda kiváló hangulatban volt a mainzi fellépés alatt. Wetton a kísérőszövegben azt írta, hogy a közönség ovációinak többsége az amerikaiaknak szólt, mert Mainzban akkoriban Nyugat-Németország számos amerikai katonai támaszpontjának egyike működött, de elég nehéz elhinni, hogy „Sam bácsi” katonái a családjukkal jártak olyan zenekarok koncertjeire, mint a King Crimson. Az amerikai turnészakasz és a „Red” megjelenése után 1974-ben vége lett mindennek, ami a banda ezen verzióját illeti, amely sokak számára ma is a legkedveltebb változata a „Bíbor királyoknak”.
Felállás
John Wetton – ének, basszusgitár
Robert Fripp – gitár, mellotron, elektromos zongora
Bill Bruford – dob, ütőhangszerek
David Cross – hegedű, mellotron, elektromos zongora
Produkció
Davind Singleton és Alex Mundy
Számlista
1. Improv: The Savage
2. Dr Diamond
3. Improv: Arabica
4. Exiles
5. Improv: Atria
6. The Night Watch
7. Starless
8. Lament
9. Improv:Trio
10. Easy Money
