Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bodyguerra
Kiadó: Dust On The Tracks
Megjelenés: 2013
Játékidő: 71:52
Értékelés: 2.5/5
A Bodyguerra a németországi Münsterből érkező zenekar, amely klasszikus heavy metalt játszik, vagy inkább mondjuk úgy: heavy rockot. A története már a távoli 1979-ben elkezdődött, de a körülmények úgy alakultak, hogy a nyolcvanas években nem sikerült szélesebb körben felhívniuk magukra a figyelmet, és egyetlen albumon sem jelenhetett meg az anyaguk. Mindig az volt a vezérelvük, hogy tömör, nagyon dallamos fő motívumokat írjanak. Vagyis végig fertőző zeneiség jellemzi őket.
A fiúknak láthatóan előbb férfivá kellett érniük, hogy végül összehozzák az első stúdióalbumukat. Az új karrierlendülethez a zenekar egy olyan koncepciót választott, amely a zenén túlmutat: a „halál pszichogramját”. Ismered Dr. Harold Frederic Shipman történetét? A pasas orvos volt, és? Egyben drogfüggő. Súlyos függő. Sorozatgyilkos volt. Gyanítják, hogy összesen nagyjából 250 páciensét ölte meg, többségükben idősebb nőket. Gyilkos mesterségét hivatalos munkája mellett űzte a brit Manchester melletti Hyde városkában. A férfira végül teljesen véletlenül derítettek fényt. Bár „csak” 15 gyilkosságot sikerült bizonyítaniuk, életfogytiglanra ítélték. Az orvos a börtönben öngyilkos lett, 2004. 01. 13-án. Ez a „Freddy… Nothing As It Seems” albumkoncepciója is.
A zene közel 72 percnyi, ami egy első stúdióalbumhoz hatalmas. A dalok száma egész 14. A minőségi ingadozás kontrasztjai ezért még szembetűnőbbek. Mindez kiindulásnak meglehetősen ambiciózusnak tűnik. A koncepció a zenekart nyilván magával ragadta. A lelkesedés hevében a Bodyguerra természetesen a maximumot akarta nyújtani a hallgatóinak. Hiába jó zenészek azonban a srácok, a sablonosság és a közhelyekkel való terheltség olyan tényező, amely elveszi a lemez érdekességét, pedig akadnak ötletei, amelyek elszánt és átgondolt hangszerelést igényelnek.
A produkció nagyjából a várakozásnak megfelelően retro hangzást kapott. A lemez szándékosan nem hangzik steril módon, kicsit nyers a hangzása, ami persze jól jön, hiszen hozzátesz a felvétel élénkségéhez és dinamikájához. Rainbow, Wishbone Ash, UFO,… ezeknek az úttörő rockzenekaroknak a hatása érződik, és ezt nem lehet nem észrevenni. Ez az ambíció és a vágy, hogy a lehető legjobbat nyújtsák, a zenekart olykor olyan motívumokba viszi, amelyek az ismétlések során határozottan túl sokszor visszatérnek, és már hallottnak is tűnnek.
A zenekar másik gondja a jellegtelen, karizma nélküli ének, ami ráadásul az angol nyelvhasználatban sem meggyőző. Egy pillanat alatt megállapítható, hogy az énekes „németes”. Az angol nyelvhasználat tehát elmarad a kívánt minőségi mércétől. Ez egy további zavaró tényező. Néhány hangszerelés nagyvonalúságához képest hiányzik a háttérben egy sűrűbb hangfal (az ének kíséretében). A hangszereléseknél hiányzik a masszívabb gitárhang, a billentyűk használata pedig semmiképp sem lett volna felesleges. Legalább egy Hammond-hang imitációja. Még egy gitár bevonása nagyon feldobta volna a dalok dinamikáját!
A srácok azonban nyilvánvalóan szentimentális nosztalgiázók, akik a régi iskola stúdióbeli hitelességére játszanak, de ezúttal a dolog egyáltalán nem gyullad be. Túl sok a közhely, amely hol egyik, hol másik legendás rockbandára emlékeztet. Bízzunk benne, hogy a zenekar a pályája további részében megszabadul ezektől, és egyre több saját hangot kezd kialakítani. Mindenekelőtt azonban lépést kell tartania a korral, ami a produkció megfelelő hangzási szintjét illeti, amihez az elmúlt húsz év technológiai vívmányai szoktattak hozzá minket. És természetesen mindenképp javítani kell az éneken az angol nyelv helyes használata érdekében.
Felállás
Daniel Seebass – ének
Guido Stöcker – gitár
Nils Middelhauve – basszusgitár
Hermann Focke – dob
Produkció
Bodyguerra
Dallista
1. 21 Market Street (Radio Edit) (3:41)
2. Dr. Death (4:45)
3. Castle in the Dark (7:10)
4. Vera (5:53)
5. Spin the Needle (4:24)
6. Path to Eden (3:49)
7. The Retreat (4:17)
8. I Wanted All (4:50)
9. 21 Market Street (4:46)
10. No Proof for Innocence (5:53)
11. Smoke Without a Fire (4:30)
12. In the End (4:55)
13. Last Transfer (5:56)
14. Coming Home (6:56)
