Előadó: Guns N' Roses
Kiadó: Geffen Records
Megjelenés: 1991
Játékidő: 75:58
Értékelés: 4/5
A világ egyik legismertebb zenekarának utolsó előtti stúdióalbuma ugyanazon a napon került a boltok polcaira, mint idősebb testvére (recenzió). Az amerikai listák trónjáért vívott csatában a fiatalabbik győzött: 770000 eladott példányával a zenei Olümposz csúcsára ért (az első rész a második helyen végzett). A lemez ugyanazt a borítóképet kapta, mint a nővére, csak a színek itt sötétebbek, és remekül illenek a dalok tartalmához. A híres stúdiókettős ugyanakkor az eredeti felállás végének kezdetét is jelenti. Keletkezésük idején a zenekar ugyanis kirúgta a dobost, Steven Adlert, akit Matt Sorum váltott. Izzy Stradlin (ritmusgitár) pedig kicsivel később, magán a koncertturnén szállt ki önszántából. Egy interjúban az egyetlen lehetséges megoldásnak nevezte a távozást, mivel a drogokról való lemondás után már semmi értelmét nem látta a dolognak. A folytonos csapatvillongások (leggyakrabban kifejezetten nevetséges okokból) pedig csak megkönnyítették a döntést.
Az eredeti felállás stúdióbúcsúja a kultikus „Civil War”-ral indul, amely Steven Adler dobos utolsó fellépésének számít. Az ütős ballada egy filozófiai tornádóba röpít minket, ahol Axl azon töpreng, mi a csudától civilizált bármelyik háború.
Az Axl Rose és Izzy Stradlin között akkor 14 éve tartó barátság adta a „14 Years” születésének apropóját. Ez az álmodozó, barátságról szóló ballada, amelyet Axl rá jellemző zongorakísérettel fűszerez, két dal egybeolvasztásából született, amelyeket Axl és Izzy írt a másikról. Utóbbi ebben át is vette az énekes szerepét, Axl pedig ezúttal a háttérből kíséri.
Ne a múltban élj, hanem hagyd magad mögött – ez a „Yesterdays” üzenete. Ez is egy tipikus „gunsos” ballada, amelyet Axl utánozhatatlan hangja és Slash gitárbetétei jellemeznek. A dalból klip is készült, ami a zenekar búcsúja a kirúgott dobostól.
Ha dühös vagy, és olyan szám kell, amely kiengedi belőled a feszültséget, akkor a „Get In The Ring” biztosan az. Ez a cinikus-szarkasztikus leszámolás a vad színpadi produkciók miatt a zenekart bíráló kritikusokkal stúdiófelvétel, amelyre utólag keverték rá a közönség üvöltését, és soha nem játszották élőben.
Az „Estranged” megalomán videóklipje a zenei történelem egyik legdrágábbikának számít, hiszen a zenekar jó négymillió dollárt költött rá. A közel tízperces felvétel zárja a trilógiát (a „Don’t Cry” és a „November Rain” mellett), amely Del James „Without You” című novelláján alapul. A promóciós videó ugyanis igazi filmmé nőtte ki magát, amely számos látványos, drága elemet felvonultat. Láthatod benne Axl szabadesését egy tankerről és az úszást a delfinekkel, a csúcspont pedig az, amikor Slash gitáros kiemelkedik a tenger mélyéből, majd később a víz fölött sétál.
Miután a hallgató néhány közbeeső dalnál elmerenghetett, a „You Could Be Mine” dübörgése újra megmutatja, miért soroljuk a zenekart egyebek mellett a heavy metal műfajába is. A dal két Terminátor-filmben is felbukkant: először a második részben 1992-ben, majd a negyedikben 2009-ben. A szám leginkább Axl Rose és Erin Everly felbomlott házasságáról szól.
A lemezen megtalálod a „Don’t Cry” „felújított” változatát is, új szöveggel, mivel a régi (az első részen hallható) állítólag már kissé eltávolodott az életüktől.
A Guns N’ Roses-sztori kiváló stúdiólezárása egy remek (nem tervezett) búcsú az eredeti felállástól, amely rövid pályafutása ellenére örökre rányomta bélyegét a rockzene folyására. Ahogy az első rész kritikájában is említettem, a lemez a sokféle zenei elem és a jellegzetes „gunsos” hangzás keverésével azt hozza, amit az „igazi” rock végső lélegzetvételének nevezhetnénk. Utánuk ugyanis senkinek sem sikerült megismételnie azt, ami nekik összejött. Néhány rövid év alatt egy félreeső garázsbandából olyan jelenséggé nőttek, amely zenei csarnokokat és stadionokat töltött meg, majd karrierje csúcsán szétesett, szerény, mégis legendás és a történelemből kitörölhetetlen zenei örökséget hagyva maga után.
Felállás
- W. Axl Rose – ének, zongora, fütyülés a „Civil War”-on, kísérőének a „14 Years”-on, ritmusgitár a „Shotgun Blues”-on, billentyűk és dobok a „My World”-ön
- Slash – szólógitár, akusztikus gitár a „Civil War”-on, bendzsó a „Breakdown”-on
- Izzy Stradlin – ritmusgitár, kísérőének, vezető ének a „14 Years”-on, akusztikus gitár a „Breakdown”-on, szitár a „Pretty Tied Up”-on, szólógitár az „Estranged”-en
- Duff McKagan – basszusgitár, kísérőének, vezető ének a „So Fine”-on, ütőhangszerek a „Locomotive”-on
- Matt Sorum – dobok, kísérőének a „So Fine”-on
- Dizzy Reed – billentyűk, zongora, kísérőének
Közreműködő zenészek
- Steven Adler – dobok a „Civil War”-on
- Johann Langlie – dobok, hangeffektek, ütőhangszerek a „My World”-ön
- The Waters – kísérőének a „Knockin’ On Heaven’s Door”-on
- Howard Teman – zongora a „So Fine”-on
- Shannon Hoon – kísérőének a „Don’t Cry”-on
Produkció
Mike Clink, Guns N’ Roses
Dallista
- „Civil War” (7:42)
- „14 Years” (4:23)
- „Yesterdays” (3:14)
- „Knockin’ on Heaven’s Door” (Bob Dylan cover) (5:36)
- „Get in the Ring” (5:42)
- „Shotgun Blues” (3:23)
- „Breakdown” (7:04)
- „Pretty Tied Up” (4:48)
- „Locomotive” (8:42)
- „So Fine” (4:08)
- „Estranged” (9:23)
- „You Could Be Mine” (5:43)
- „Don’t Cry” (Alternate lyrics) (4:45)
- „My World” (1:24)
