Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Baćki Petrovac (Novi Sad) / Oktan / Szerbia
Koncert dátuma: 2014. 05. 31.
Látogatók száma: 30
Jegyár: 100DIN (kb. 0,90€)
Mit csinál az ember, ha meghívást kap, hogy egy szerbiai és újvidéki kirándulással dobja fel a hétvégéjét, és közben megnézze a jelenleg talán legérdekesebb szerbiai zenekarok egyikét, az újvidéki Šinobusit? Akár gyorsan dönt, akár hosszan morfondírozik és mérlegel, a válasz mindenképpen egy hangos és világos „Igen!”. Tudod, hogy felejthetetlen lesz. Hétvége a RockLine új cikkeinek előkészítésével járó fárasztó monitorbámulás nélkül, gondtalanul, „off” állásba kapcsolt aggyal, körülvéve kiváló zenével. Ráadásul a változatosság kedvéért egyszer sofőrkormány nélkül, amit ezúttal a híres Mojo Hand gitárosa, Slaven Kalebič vett a kezébe. Ő út közben végig szorgalmasan látott el rengeteg kiváló, a blues rituáléinak szentelt zenével. Mindezek mellett persze egy dolog a legfontosabb: a felejthetetlen, egyedülálló társaság élvezete, amit csak a jól ismert szerb népi nagylelkűség és hatalmas szív tud biztosítani.
Találkozás és együtt töltött idő a Šinobusival, az elmúlt tíz év egyik legvonzóbb retro hangzású zenekarával, amit a Balkán adott, és a friss, frissen megjelent stúdióalbumukkal, a Nebo od Skaja (2013) című lemezzel! A hétvégi csomagba természetesen a zenekar koncertje is beletartozott szombaton, 2014. május 31-én, Novi Sadtól egy ugrásnyira, a 15 km-re fekvő Bački Petrovacban. Ez egy jó 6.000 lakosú kisváros, érdekes történelemmel. A 18. század első felében szlovákok telepedtek le itt, és a város ma is a szlovákok kulturális, gazdasági, vallási és politikai központja ebben az európai régióban.
Egy vidám, csapongó éjszaka, egy nem kevésbé féktelen reggel, majd a szombati folytatás, a turné a hírhedt újvidéki kocsmákban után a nap gyorsan átbillent a késő esti órákba, és indulni kellett Bački Petrovac és az ottani Oktan klub felé. A helyszínen nem volt senki, még szlovák lányok sem. A fenébe. Csak a klub hivatalos személyzete: a csapostól a jegyszedőig és a biztonságiakig.
Az óra bőven tíz fölött járt, a mutatók a tizenegy felé hajoltak. A Šinobusi felmegy a színpadra, és belekezd. A két részre osztott fellépés első felében a zenekar régebbi dalai szólaltak meg, közéjük keverve néhány aréna-rock-nagyágyú örökzöldjét. A Šinobusi nagyon rutinos, pályafutása során sok mindent megélt a színpadon, ezért nem törték túl a fejüket azon, hogy a klub gyakorlatilag üres, és tulajdonképpen a kedveseiknek meg néhány lelkes hívüknek játszanak, akik a hétvégi buli kedvéért érkeztek Szlovéniából! A zenekar egyszerűen átadta magát a színpadon teremtett varázslatnak, hadd vigye pontról pontra, kezdve a saját szerzeményekkel: Moje ruke sad su ptice, majd tovább U pravcu Jablanova, Kada svrake bulju u mene, Bluz je đavo, Super bejbe, Mirna Bačka, Čamac na Tisi, Ravnodušna pesma, az instrumentális hurrikán, a Prašina! E dalok közé beiktattak néhány híres feldolgozást is, például a szetlista elején rögtön az If I Had Possesion Over Judgement Day-t, a híres delta blues úttörő, Robert Johnson szerzeményét, majd utána azonnal a Big Sugar slágerét, a Diggin’ A Hole-t. Később jött a Taxman (The Beatles), valamint a Miss You (The Rolling Stones) elnyújtott, szinte progresszív beütésű változata. A zenekar teljes vérrel élvezte, és úgy tolta az anyagot, mintha több ezres tömegnek játszana. Éppen a Rolling Stones-örökzöld, a Miss You elnyújtott jamjében történt a baleset: Milan Korač énekes-gitáros erősítője felborult, és megsérült a bemeneti csatornája. A zenekar megszakította a koncertet, és lázasan az erősítő mentésébe fogott. A sokoldalú Nenad Patković segítségével Milan erősítőjét szerencsésen megjavították, és folytatódhatott a koncert.
A második rész úgy kezdődött, hogy Nenad a billentyűk mögé ült. Következett ugyanis az új album, a „Nebo do skaja” bemutatása az ütős Iz drugog ugla című dallal, utána az optimista, könnyed Naš dan, az album, a Nebo od skaja egyik beharangozó kislemeze, majd Potera, a kiváló instrumentális Noonism, az egyetlen angol nyelvű saját szerzemény, a Greed, az érzéki, bluesos keringő, a Skačem visoko, amiből a zenekar nemrég kislemezt és videót is kiadott, a remek Ko zna, a humoros rocker Bio sam tu, és a záró részben a vaskos retro riffekre épülő Vazduh.
Elképesztő a kommunikáció a kvintett tagjai között. Improvizációs értelemben, az összeszokottság és az összjáték, az egymásra hangolódás, a hipnotikus kémia teremtése terén, ami azonnal leköti a hallgató figyelmét. A rendkívül magabiztos Milan énekétől és gitárjátékától a hihetetlen zenei zseni, mindenes és a zenekar műszaki szervizese, Nenad Patković, egészen a mindig tüzes hangulatú szájharmonikás, Gile játékáig. Ott van a kiváló ritmusszekció, Đorđe Bubnjević (dob) és Predrag Dmitrović (basszusgitár) párosa, amely remek ötletekkel tölti ki az átmeneteket, és fenntartja azt a rendkívüli dinamikát, amit ez a zenekar a színpadon kifejt.
Az utóbbi időben szabály, hogy a Šinobusival feltűnik a színpadon különleges vendégként a mi Mojo Hand-es bluesmanünk, Slaven Kalebič, akit a zenekar most is felhívott, hogy az elején lassú blues-modorban „elindítsa” az improvizációt, ami aztán spontán átfolyik a Going Down (Dan Nix) előadásába. A vidám kedvű Slaven szenvedélyes blueskanyarokat rakott Milan piros Stratocasterére, és a hangzás építőköveinek zseniális érzékeléséből nem volt nehéz érezni, hogy Slaven színpadi együttműködése a Šinobusival nem az első. Kiváló előadás, tele erekciós blues rock-menettel, amitől azonnal feláll a szőr a hátadon. A finálé kedvéért Milan visszatért a mikrofonhoz, és együtt eljátszották a Šinobusi saját számát, a Bluz novog dana című dalt. Szuper záróakkordként még elhangzott Muddy Waters Got My Mojo Working című száma, és teljesen a nagy finálé gyanánt, amikor a klub személyzete már a ruhaujjánál fogva húzta a zenekart a színpadról, hogy lejárt a koncert ideje, Kristjan Gerbec kielégíthetetlen kérésére még a Deep Purple klasszikusa, a Child in Time. Éppen ebben a számban mutatta meg Nenad még egyszer kivételes zenei erényeit és tehetségét. Eljátszotta az összes billentyűs szólamot, és elénekelte az egész éneket. A zenekar ezt a dalt soha nem próbálta komolyan, mégis elképesztő magabiztossággal adta elő ezt a Purple-klasszikust. A pontot az i-re Nenad tette fel az énekével, aki a felejthetetlen Deep Purple-örökzöld legmagasabb énekdallamait is tökéletesen elérte. Mindez (és még több) ismét azt bizonyítja, hogy a Šinobusival a színpadon nincs tréfa.
Még egy gyönyörű zenei este a Šinobusival, ezúttal egzotikusabb tálalásban, mint megszoktuk. Elképesztő erényeit, amelyekkel ez a zenekar rendelkezik, nehéz néhány mondatba sűríteni egy beszámolóban. A zenekar az áprilisi koncertjeinek látogatóit is teljes vérrel meggyőzte, amikor pár napos szlovéniai turnén járt. Idén júniusra megerősített fellépése van a maribori Lent fesztiválon, 2014. június 26-án. Ha nem hiszitek ennek az írásnak a sorait, az első szabály: idén feltétlenül el kell mennetek a Lentre.
A kiváló zenén és a koncerten túl szeretnék köszönetet mondani a zenekarnak a vendégszeretetért és a kényeztetésért a hétvégi csomag keretében, amit teljesen gondtalanul és tehermentesen élvezhettünk. A zene varázsának teljes vérű átadása jegyében. Reméljük, hogy az ilyen együttlétek megismétlődnek. A Šinobusi nevű zenei élményről pedig csak egyet mondhatok. A zenekar olyan erősen megformált saját alkotókedvet és olyan színpadi előadói brillanciát mutat, hogy gond nélkül nyithatna a bolygó legnagyobb blues-ikonjainak koncertjein, Jeff Becket, Eric Claptont is beleértve, és olyan zenekarok előtt is, mint a Lynyrd Skynyrd vagy a The Allman Brothers Band.
Képgaléria
