Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: California Breed
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 51:43
Értékelés: 4.5/5
A Black Country Communion után a California Breed viszi tovább a stafétát. A mély gyász visszafogott, és élni tovább egy új zenekarban. Glenn Hughes és Jason Bonham egy új gitárossal folytatja közös útját: a 23 éves Andrew Watt-tal. Mindketten az apja lehetnének, Hughes akár a nagyapja is. Joe Bonamassával a együttműködés nem végződött épp szépen – Hughesnak alaposan felforrt a vére, amikor a társa váratlanul faképnél hagyta, azzal az indokkal, hogy neki a szólókarrier a prioritás –, de a Black Country Communion elkerülhetetlen felbomlása után a helyzet Hughes és Bonham számára szerencsésen alakult.
Egy évvel ezelőtt Hughes Julian Lennon fotókiállításán találta magát New Yorkban. Julian Lennon, a híres beatle, John fia minden különösebb szándék nélkül, teljesen véletlenül mutatta be Hughesnak Wattot, aki szintén a jelenlevők között volt, azzal, hogy: „Ezt a srácot meg kell ismerned, ő a legfantasztikusabb gitáros, akit ismerek!” Pár nappal később Andrew Watt már Hughes hollywoodi otthonában járt, és elkezdtek egy „próbajammelést”. A kémia azonnal működött, és rögtön megszületett a Chemical Rain.
Mivel Watt gitárfrázisait erősen inspirálja Jimmy Page (Led Zeppelin) megközelítése, és mivel az alma nem esik messze a fájától – Jason Bonhamről van szó, a híres „Bonzo” (Led Zeppelin) fiáról –, a California Breed olyan sötéten, feketén és nyersen szól, amennyire csak lehet. Az a sok zaj és energia, amely fékezhetetlenül szabadul el a villámgyors blues rock-forgószél hagyományában a „California Breed” című albumon, számos párhuzamot hordoz a Led Zeppelinnel (Scars, Chemical Rain, a nyitó The Way). Persze mindezt azzal az élettel telve, amit a koncertszerű stúdiójammelés elvén megszólaltatott anyag sugároz. Hozzá kell tenni azt is, hogy az album érezhetően modern hangzásvilágot, és bizonyos modern szerzői megoldásokat is hordoz. Az album egyik rendkívül sikeres és kedves „keresztezése” például a Spit You Out, amelyet a Rolling Stones és a klasszikus Queens of the Stone Age frontális ütközéseként lehetne jellemezni. Az album hamisítatlan hangzása és nagy fokú szervessége a grunge-rajongókból is jó adag szimpátiát válthat ki (a záró Breathe)! A Midnight Oil refrénje a Grand Funk Railroad és a The Rolling Stones úttörő ötleteivel rokon megoldásokat idéz. Kiváló „zenei kumulusz”.
A „California Breed” egy olyan lemez, amelyet szétszaggat és szétfeszít a nyers feszültség. A Hughes–Bonham ritmusszekció „begroove-olt” módon vaskos, a „csúcspontokon” funkos beütésű (ami Glenn Hughes egyéb művészi megnyilvánulásaiban egyáltalán nem meglepetés, de nem is ismeretlen), megszelídíthetetlenül rosszfiús, és játékában szó szerint megállíthatatlan. A The Way, a Sweet Tea, a The Grey és a Strong majd szétvetik az energia, ahogy zúgva, nyersen gurulnak előre! Ezek az energiakitörés hangsúlyos pontjai, amelyet ez a nagy oktánszámú, blues- és soul-elemekkel megtámogatott album vált ki. Mindenesetre a Black Country Communion jól ismert tartása végigkíséri a lemezt, ezért a B.C.C. rajongói hamar a magukénak fogják érezni!
Glenn Hughes a korához képest hihetetlen. Minél több évet rak a vállára, annál rosszfiúsabban agyafúrt lesz ez a zenész. Rá úgyis az a mondás illik, hogy a fehér bőre alatt egy fekete lélek lakik. Továbbra is kivételes vokális akrobata, aki érinthetetlen énekhajlékonysággal és (még mindig) lélegzetelállító hangterjedelemmel bármit el tud érni. Rock ‘n’ roll énekesi doktrínájával Glenn Hughes új mércéket állított fel a rock univerzumában, amelyeket ma sem sikerült túlszárnyalni, ha olyan énekest keresel, aki bármilyen módon a nyomába érhetne. A „California Breed”-en is Glenn Hughes „the voice of rock ‘n’ roll” tetőtől talpig. Hughes még mindig elképesztő énekerőt fejleszt, amely őszinteségével azonnal rabul ejt, a hallgatót pedig különösen azokon a pontokon, amelyek kifinomultságot kívánnak! Ilyen például az Invisible és az All Falls Down. Éppen Hughes az album egyik fő dallamgenerátora, és a dallamos énekvonalak iránti érzékével, amelyekre hirtelen vált át az improvizatív akrobatikából, gondoskodik róla, hogy a gitárfrázisok egydimenziós zúzása a 12 dalos album során ne menjen az agyadra.
Zsíros, „begroove-olt”, optimálisan kontrasztos, élőn izzó hangzás, amelyet az egyedülálló Glenn Hughes kivételes énekteljesítménye irányít: olyan album kerül a piacra, amely teljességgel méltó utódja a Black Country Communion lemezes örökségének, a California Breed pedig jelenlétével hitelesen tölti be a B.C.C. felbomlásával keletkezett űrt. Hughes és Bonham ebben a tekintetben új művészi születést, új ötletvirágzást él át, hiszen a fiatal Andrew Watt a bölcsőjébe tett kivételes tehetség mellett friss és bizonyítani vágyó. 23 évesen ez a fiatal nagymester a nagy gitárfrázisok terén minden bizonnyal világszintű rock ‘n’ roll jelenség, aki a „California Breed” gitármunkájának minden pillanatában tetszik.
Ez egy olyan album, amelynek egyszerűen át kell adnod magad, hagyd, hogy vezessen a megszelídíthetetlen „koncertes” vibrálása. Ahogy azt Glenn Hughesnál már megszokhattuk, azzal a különbséggel, hogy a rutinos úr évről évre érettebb és bölcsebb, így még hatékonyabban ejt rabul óriási énekesi karizmájával. A „California Breed” tehát egy újabb gyönyörű, hiteles és szeplőtelen rock ‘n’ roll történet kezdete, amely lenyűgöz mindenkit, aki fékezhetetlen, nyers rockenergiát keres, smink és stúdiós „szépítők” nélkül. Csak a játék hitelessége, az egyszerűt, kézenfekvőt választva, a spontán kikapcsolás kinetikájával. Tálald forrón!
Felállás
Glenn Hughes – ének, basszusgitár
Jason Bonham – dob
Andrew Watt – gitár
Produkció
Dave Cobb
Számlista
1. The Way
2. Sweet Tea
3. Chemical Rain
4. Midnight Oil
5. All Falls Down
6. The Grey
7. Days They Come
8. Spit You Out
9. Strong
10. Invisible
11. Scars
12. Breathe
