Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Zaklonišče prepeva
Kiadó: Lip Art Events
Megjelenés: 2014
Játékidő: 47:27
Értékelés: 4/5
Visszatér a Zaklonišče prepeva, új albummal. Öt év után az elsővel. A nova goricai rockerek, akik könyörtelenül közelednek a két kerek évtizednyi pályafutáshoz, szép adag időt szántak az új stúdióalbum összerakására. Ez már a hetedik! Ismert dolog, hogy előnyére válik, ha egy lemez hosszabb idő alatt születik: a tartalma általában artisztikusabban kidolgozott, mint egyébként. Persze ez nem kőbe vésett szabály, de elég gyakran igaz.
A „Samo da prođe demokratija” első hallásra a zenekar pályájának legérettebb lemeze. A zenekar filozófiája általánosságban nem változott. Az új albummal is a Zaklonišče prepeva stílusban a nyolcvanas évekbe horgonyozva marad. Egyszerűen felépített, egyszerűen hangszerelt dalocskák, a rockosan megszólaló gitárok alapból előtérbe tolt csípősségével. Vanja Alič macsós vokálja továbbra is a szerb-horvát nyelvű szövegeknek van elkötelezve. Egyszerűen ez fekszik nekik. A nyelv a dalaik hangszerelési közegében mindig is a legmegfelelőbb volt, hiszen nemcsak hogy nem fogja vissza a dallamosságot, hanem fel is turbózza azt. Mindez persze Alič zenei hűségéből fakad a volt közös ország néhány rockzenekarának életműve iránt, élen természetesen a Riblja Čorbával.
Mondhatjuk, hogy a Zaklonišče prepeva ezúttal sokkal több figyelmet fordított a dalok hangszerelésére, mint a korábbi lemezeken. Az évek telnek, a zenészek pedig új szerzeményeikkel igazolják fokozatos artisztikus érésüket. Az ismerős elemek ellenére, amelyekből a zenekar zenei dossziéja épül, a „Samo da prođe demokratija” albummal artisztikus értelemben remek érettségi egyensúlyt ért el a rockos rosszfiúskodás között, amelyet nemesebbé tett a hangszerelés finom, érzékeny fellazításával (billentyűk, fúvósok színesítik a hangzásvilágot). Ezzel a zenekar megőrzi azt a már ismert alkalmasságát, hogy a dalait játsszák a rádiók. Mégis érezni, ha az új számokat a régebbi művek mellé teszed. Mennyivel tartalmasabbak! A zenekar tehát a „Samo da prođe demokracija” albummal érezhető érettségi ugrást tett meg az artisztikában, az időnként naiv egyszerűség, a dallami körtánc-megoldások kiszámíthatósága pedig, amelyet a Zaklonišče prepeva egyébként mindig sikeresen álcázott a versszakok szellemes, mégis kézzelfogható üzenetével, már csak egy csipetnyi maradt (Haile Selassje).
A zenekar érettebb szintre lépésére, mondhatni artisztikus „kijózanodására”, amely a nova goricai rock ‘n’ roll veteránokat az évek során tiszteletre méltóan utolérte, rögtön a nyitó Volim te hívja fel a figyelmet. A Zaklonišče prepeva ezúttal mini zenekarként működik. A hangzás építőköveit egyenletesen osztja el. Még ha a háttér (a hangszeres kíséret) jellegzetesen rockosan meg is van fűszerezve, a billentyűk, sőt a Hammond-orgona és az elektromos zongora ízléses melegsége folyamatosan megtermékenyíti. A dallamokat kiemelten támogatják a többszólamú harmóniák, amelyeket a zenekar ízlésesen, pontosan kimért helyekre tesz a dalokban. Ezt érzékenyen és filigrán módon átgondoltan teszi, mert pontosan tudja, hogy így az adott dal a refrénben fokozatos hangulati emelkedéssel, krescendóval jut el a csúcsra. A zenekar több figyelmet fordít a hangszerelés finommechanikájára, ami főleg a „mid-eight” részekben tükröződik, ahol a rendelkezésre álló hangszerelési teret hatékonyan sűríti, a fúvósok bevonásával is. A hangzás dinamikus, meleg, rendkívül organikus. A hangzáselemek közti kontrasztok optimálisan árnyaltak. Ebben a természetes hangszínben, ebben az organikus hangzásvilágban Vanja Alič utánozhatatlan hangja optimálisan érvényesül. Éppen az apró megoldásokra, a hangszerelés gazdagítására fordított alaposabb figyelem miatt Alič éneke még meggyőzőbben közvetíti a szenvedélyt és az érzelmeket. A szövegek ismét ravaszul megkomponáltak és szellemesen felépítettek. Az ötletszikra megmaradt, sőt még intenzívebb.
A Zaklonišče prepeva népi zenekar. Amit átél és amit érez, azt elmondja. Kertelés nélkül, színlelés nélkül. Ha a valóság fáj nekik, azt szikrázóan megsózzák a szerb-horvát gazdag arzenáljával, amely főleg a leleményesen felépített rímekben szikrázik, és amelyekkel Alič végig fenntartja az üzenetek vezérfonalát. Éppen a címadó dal a nyitó Volim te mellett az album egyik legerősebb pontja a hangszerelés szempontjából. Merem állítani, hogy ez az album legerősebb dala, és talán éppen ezért választotta a zenekar címadónak is. Ebben a Zaklonišče prepeva egy pillanat alatt feltárja az egész valóságunkat. Valójában mindannyian rájöttünk, hogy a demokrácia a többségnek árt, belőle viszont egy maroknyi gerontokrata áleszmény-hirdető prosperál, akik tele szájjal beszélnek a demokráciáról, hogy kirabolhassák a Föld bolygót. Kicsiny életük pár évtizedében elpusztítanak mindent, ami szent. Úgyis meghalnak. Így vagy úgy. Gyorsan. Régi történet tehát. Abszurd történet. Másfelől a Zaklonišče prepeva mindig is a csajoknak tetsző, peckes rock ‘n’ roll fiúnak számított. A „mesteri hencegők” ezúttal is képszerűen írnak le néhány édes emléket a közelmúlt férfi–nő találkozásairól (különösen mulatságos a Široka Milena, a Niki je opet tu, a Ljubav na poslednji pogled és a Rudy Boy).
Ennyi. Kompakt, produkciósan sűrű, organikusan és melegen szóló album, amely hangszerelési szempontból a zenekar pályájának legjobban kidolgozott lemeze is. Egyúttal a zenekar egészséges fejlődésének bizonyítéka. A fülnek a várakozásnak megfelelően behatoló termék, amely tiszta dallami dominanciát tart fenn, ugyanakkor érződik rajta a zenekar artisztikus érettsége. A jövőben a dalok hangszerelése érzékenységének, művészi elemének elmélyülésére számíthatunk. Tekintve, hogy a Zaklonišče prepeva nem az a zenekar, amely az évek során a személyes zenei névjegyének stílusbeli átalakítására törekedne, hiszen egy-egy dal komponálásakor ritkán nyúl „a hatodik akkordhoz”, ez kívánatos irány a jövőre nézve. A kifinomultság és a hangzásilag többrétegű hangszerelés felé, amit a „Samo da prođe demokratija” több mint meggyőzően sikeresen jelez.
Felállás
Vanja Alič – ének
Miha Jerovec – gitár, háttérvokál
Peter Baroš „Irie” – billentyűk, szaxofon, háttérvokál
Mitja Marussig – basszusgitár, háttérvokál
Uroš Buh – dob, háttérvokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Davor Skočič „Mafia” – dob a 4., 11. és 12. dalban
Tomaž Rožanec – harmonika a 3. dalban
Andreja Čamernik – háttérvokál az 1., 6. és 10. dalban
Borja Bolčina – gitár a 3. dalban
Damjan Mašera – trombita az 5., 11. és 4. dalban
Vid Žgajner – harsona az 5. és 11. dalban
Paul Kempf „DJ Pavo” – Hammond-orgona a 11. dalban
Produkció
Rok Podbevšek & Vanja Alič
Dallista
1. Volim te
2. Niki je opet tu
3. Samo da prođe demokratija (i da opet zaživimo kao ljudi)
4. Još uvek pomislim na tebe
5. Široka Milena
6. Ostani tu, pored mene
7. Ljubav na poslednji pogled
8. Hoču da živim
9. Rudy Boy
10. Hajde, budi se
11. Haile Selassje
12. Kapital-anal d.o.o. (ne grem več na volitve)*
*…bónuszdal a lemezen
