Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Spiral
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2013. 07. 04.
Játékidő: 57:43
Értékelés: 2/5
Egy förtelmesen kövér disznó az asztal túloldalán a almás malacsültet bámulja, és azt gondolja: „Ez van, öregem, ha egyszer a frissen újraírt történelem rossz oldalára kerülsz.” Nagyjából így lehetne leírni azt a tipikusan szlovén kórt, amely úgy hetven éve gyötri a „šentflorjáni völgy” közéleti pulzusát, no meg a (mesterségesen gerjesztett) háborúskodást az úgynevezett baloldaliak és jobboldaliak között, ahol nem számít, milyen színű a disznó, csak az, hogy minél ügyesebben hazudjon és lopjon. Nagyjából ezt sugallja a groteszk borító és a Spiral legújabb albumának címe is. A Spiral egy amerikai pszichedelikus/space rock/post-rock duó, tagjai Chris Boat (billentyűk, basszusgitár, ének) és Aaron Frale (gitár, ének).
Első lemezük, a „Death Of Billy Jensen” 2010-ben jelent meg. Azóta a Spiral név alatt, különböző vendégzenészekkel és önkiadásban már hét albumot tettek le az asztalra, ami a stúdiós hipertermelés csúcsa. Az „A Parasite’s Guide to Rewriting History” két terjedelmes, java részt hangszeres szvitből áll, és ennek az újmexikói, rendkívül homályos duónak a nyolcadik munkája. Hallatszik rajta a pszichedelikus és avantgárd hatás, többek között a progrock legendák, a Tangerine Dream és a Can, valamivel kevésbé a Pink Floyd nyomán, de elég sok post-rockos elem is felbukkan hallgatás közben: gyakran uralkodnak el hosszabb hangszeres szekciók ismétlődő ritmikai motívumokkal, amelyeket a megfelelő pillanatokban, de nagyon ritkán rövid, finom gitáros és billentyűs hangszerelések szakítanak meg.
Avantgárd pillanatokból, zajokból és ritmikai polifóniából sem fogysz ki egykönnyen az albumon, így a ritka dallamos részek szinte idegen testként hatnak. Boat és Frale mindenképpen „válogatott ízlésnek” csinál zenét, vagyis az „A Parasite’s Guide to Rewriting History” hanganyaga az experimentális zene hallgatóinak egészen szűk körét célozza, élükön a pszichedelia, az avantgárd, a post-rock és a space rock valamiféle modern változatának hívőivel. És még ezeknek a többségének is különleges mentális állapotban kell lennie ahhoz, hogy ébren kibírja az album első fél óráját.
Az egész az címadó dallal nyit, amely egy egész órát… pontosabban egy egész fél órát tart, és főleg az első felében úgy hat, mint egy nyomasztó, ambientes zuhanás a rémálom szívébe, mert a kifejezetten sötét, depresszív hangulat egyszerűen nem enged, gyakorlatilag az egész lemezen végigvonul. Gitárszólónak nyoma sincs, a zene szerzői állítólag azért döntöttek így, hogy jobban a feszült atmoszféra építésére koncentráljanak. Torzított gitárfutamokból, amelyek áttörik a néhol már kissé idegesítő, ismétlődő ritmusokat, nincs hiány, a háttérben a szintetizátoros ambient függönyök viszont inkább csak dísznek jók. Hiába kezeli a páros egész jól a hangszereit, vagyis a basszust, a billentyűket és a gitárt, az egyes motívumok meglehetősen üresen és sterilen szólnak, ezért a hallgatók többségét érzelmileg hidegen hagyják. A depresszív légkört és az ismétlést időnként Boat üvöltözése dobja fel kissé, amit nehéz lenne szó szerint énekelésnek nevezni, nagyjából félúton pedig átváltunk egy ambient szempontból kicsit kifinomultabb részre, ahol az akusztikus gitárakkordok dominálnak. Boat grimaszolása közben nagyon nehéz kihámozni a politikailag inkorrekt üzeneteket, pedig állítólag a történelem politikai kihasználásáról szóló társadalmi szatíráról van szó.
Az album második (majdnem) fél órás darabja, az „Artiffacts of Different Possibility” állítólag még abban az időben született, amikor a duó Snail néven működött, vagyis Boat és Frale első, epikus hosszúságú kompozíciójáról van szó, amelyet továbbfejlesztettek és újra felvettek. A szintetizátorhangzást ezúttal orgona bővíti, a kétségbeejtően ismétlődő pillanatokat, a túltorzított gitárokkal együtt, vokális fröcsögés töri meg, időnként pedig igen kellemetlen zúgás, amilyet akkor hallani, amikor valakinek tönkremegy a tévéje. Ennek az alkotásnak a teljes ambient lüktetését úgy lehetne jellemezni, mint a legunalmasabb, legnyomasztóbb és legidegesítőbb dolgot, amit zenekomponálás közben csak a legnagyobb ellenséged tud kitalálni. Pontosan ez az egész „A Parasite’s Guide to Rewriting History” fő baja. A „válogatott ízlésnek” szánt experimentális zenének, amely többnyire ritmikai polifónián, sőt kakofónián alapul, kell, hogy legyen valamilyen ambient bélyege és mélyebb üzenete ahhoz, hogy legalább kicsit relevánsnak tűnjön, és ne szóljon egyszerűen rossz tréfának, minden valódi értelem nélkül, különösen, ha ki van fosztva minden érzelemből, és időnként szinte programozottnak hat.
Nem sok oka van az embernek, hogy az „A Parasite’s Guide to Rewriting History”, a modern space/post-rock produkció elképesztően unalmas teljesítménye után kedvet kapjon a Spiral többi lemezének felfedezéséhez, hacsak valaki nem igazán, de tényleg nem szenvedélyes rajongója a hasonló zenei irányzatoknak, és nem zavarja az egész albumon végigvonuló hideg és üres atmoszféra.
Felállás
Chris Boat – billentyűk, basszusgitár, gitár, ének
Aaron Frale – gitár
VENDÉGZENÉSZ:
Felicia Karas – hegedű
Produkció
Chris Boat és Aaron Frale
Számlista
1. A Parasite’s Guide to Rewriting History (30:00)
2. Artifacts of a Different Possibility (27:43)
