Halo of Blood

0 8

Szerző: Sebastijan Videc

Előadó: Children of Bodom
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2013
Játékidő: 41:40
Értékelés: 4/5

Alexi »Wildchild« Laiho és a Bodom-tó gyermekei több mint tizenöt éve többé-kevésbé sikeresen alkotnak a melodic death metal színtéren. Debütáló albumuk, a Something Wild kitűnő fogadtatást kapott: erőteljes billentyűs dallamaival és szólóival alaposan megrázta és felfrissítette a műfajt, amelyben addig leginkább a szomszédos Svédország zenekarai uralkodtak. Ezt követte két ugyancsak kiváló lemez, a Hatebreeder és a Follow The Reaper, aztán a minőség lassan romlani kezdett, és a negyedik album után a zenekar már csak halvány árnyéka volt önmagának. Az okokat nehéz és értelmetlen keresni, de az biztos, hogy az egyik bűnös az alkohol is – emlékezzünk csak arra a rekordmennyiségű piára, amit a finnek néhány éve szó szerint magukba döntöttek a tolmini Metalcampen. Vajon egy feldolgozásgyűjtemény és néhány átlag alatti album után eljött az idő, hogy a leírtak visszatérjenek?

A válasz: igen. A Halo of Blood meglepően jó lemez. Korántsem a legjobb, de mindenképp a legjobb, amit a srácok az elmúlt tíz évben felvettek. Az albumot az atmoszférikusság jellemzi, amit már jó ideje hiányoltunk, és őszintén szólva ilyen mértékben még sosem kaptunk. A hangzáshoz valószínűleg az is hozzájárult, hogy a felvételekhez Tägtgren The Abyss stúdióját választották, ő felelt a produkcióért is, így a minőség nem maradhatott el. Összességében az egész album azt az érzést kelti, mintha a srácok felnőttek volna, és egy újabb, magasabb szintre léptek volna, ahonnan remélhetőleg a jövőben ismét ők diktálnak majd. A szövegek már nem pusztán „tough guy” hőbörgések, Alexi gitárvonalai nem csupán a korábbi munkák copy-paste másolatai, Janne pedig visszatért, és a billentyűknél ugyanúgy lenyűgöz, mint az első lemezeken.  

Az album a „Waste of Skin”-nel indul, ez klasszikus bodomos szerzemény: középtempós ritmus, kiváló dallamos gitár és atmoszférikus billentyűk. A rá következő címadó dal viszont igazi kellemes meglepetés, mert az Emperor-féle black metalból merít ihletet, Alexi pedig ügyesen emeli black metalos magasságokba a hangját, és csak a szólórész győz meg róla, hogy tényleg a Children of Bodomot hallgatjuk. Ha az ikonikus első album, a Something Wild a melodic death metal és a black metal ügyes keverésével tűnt ki, ez a szám még magasabb szintre emeli őket, a címadó dal pedig megerősíti az album másik nagy ütőkártyáját – a már említett atmoszférát. A „Scream For Silence” kiváló dallamvilága a lassú tempó ellenére is simán belemászik a fülbe, és filmes betétekkel vezet át a „Transference”-be, amely komor dallamaival a Reaperrel való szembenézésre hangolja a hallgatót; Janne rég hiányolt billentyűszólói könnyedén felveszik a versenyt Alexi húrgyötrésével, az egész pedig a Follow The Reaper érzését idézi. A Childrenek pedig nem lennének Childrenek, ha nem tértek volna vissza a „hazai” Bodom-tóhoz is, ezúttal az arpeggiókkal megtámogatott Bodom Blue Moon (Second Coming) formájában.

A „Your Days Are Numbered” nehéz riffeken keresztül száguld, és talán egy icipicit még a Hatebreedert is idézi, egészen addig, amíg a dallamos gitár fel nem csavarja a tempót, és enyhíti a nehéz, zsíros riffeket, majd végig ügyesen váltogatja őket. Következik az album csúcspontja, a „Dead Man’s Hand On You”, amely nyugodt, zongorával és torzítatlan gitárokkal megtámogatott kezdés után Alexi tiszta énekével szolgál, ami nagyon emlékeztet Friden hangjára az In Flames legutóbbi albumán, a The Atticben. Akárcsak a „Halo of Blood”-nál, itt is nagyon jelen van a black metal elem, a komor hangulat pedig a lassú tempó és ismét a billentyűk támogatása mellett egyszerűen fenomenálisan borzongató. A „Damaged Beyond Repair” nyitóriffje még a Pantera Psycho Holidayét is idézi, groove-os ritmusban folytatódik, és kevésbé dallamos, mint az album többi része. A jó szerkezet ellenére az „All Twisted”-nél nem érződik, hogy a zenekar többet mert volna, így ez is csak egy újabb átlagos CoB-szám marad. Az album a rendes részben a „One Bottle Knee Deep”-pel zárul, ahol a ritmus kicsit még a kalóz Alestormra is emlékeztet, persze tipikus finn kivitelben, szuper dallamos gitár- és billentyűvonalakkal. Ahogy már szokás, a Children of Bodom úgy döntött, hogy bónuszként hozzátesz egy-egy feldolgozást a náluk oly népszerűek közül – így a CD-ken megtalálod a Loudness „Crazy Nights” című számának feldolgozását vagy a Roxette-szuperslágert, a „Sleeping In My Car”-t.

Ha meghúzzuk a vonalat, a Halo of Blood nagyon szolid darab, amely bizonyítja, hogy a CoB még mindig képes jó zenét csinálni, és csak remélhetjük, hogy ebben a vonalban folytatják is.

https://www.youtube.com/watch?v=GCztVAF_f0k

Felállás

Alexi Laiho – ének, szólógitár
Roope Latvala – ritmusgitár, vokál
Jaska Raatikainen – dob, vokál
Henkka Seppälä – basszusgitár, vokál
Janne Wirman – billentyűs hangszerek

 

Produkció

Peter Tägtgren

Számlista

Waste of Skin
Halo of Blood
Scream for Silence
Transference
Bodom Blue Moon (Second Coming)
The Days Are Numbered
Dead Man’s Hand On You
Damaged Beyond Repair
All Twisted
One Bottle And a Knee Deep

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik