Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Quireboys, The
Kiadó: Off Yer Rocka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 49:57
Értékelés: 4.5/5
Nem tudom, kinek köszönhető ez a ritka kivétel, amely akkor is hangosan jelentkezik, amikor egyre nehezebb követni az őszinteség és a hamisítatlanság érzését abban, amiért a te szíved dobog. De ha azt kérdezed, mi az a rock ‘n’ roll, a londoni The Quireboys a teljes vérű hitelesség fényében pillanatok alatt móresre tanít. Jobb címet ma tanácsért, hogy mi az (igazi!!!) rock ‘n’ roll, nem is találhatnál. Az átok és a vágy nem alszik ki a The Quireboysban, legújabb, „Beautiful Curse” című lemezükkel sem, amely immár a hetedik stúdióalbumuk.
Fertőző, pimasz, a trendeknek fittyet hányó. Hű a hagyományhoz. Hű önmagához. A „Beautiful Curse” sokatmondó címet visel! A lemez ugyanis hipnotikusan ragadós, valami bűvölet lakik benne, amelynek nem lehet ellenállni, így esze ágában sincs kiköltözni a CD-lejátszódból. Már ha szereted a rock ‘n’ roll őseredeti védjegyeit, persze. Nemcsak akkor, ha közel állnak hozzád a The Quireboys korábbi munkái, élükön az ultimatív „A Bit Of What You Fancy” (1990) albummal, hanem az egyedi rock ‘n’ roll mágia is, amelynek alapját a The Rolling Stones, a Mott the Hoople, az AC/DC, a jó öreg Rod és a The Faces pótolhatatlan esszenciájú figurái és munkássága adja, sőt a Nazareth (Homewreckers And Heartbreakes) és az óceán túlpartján Chuck Berrytől az érettebb Great White-ig (például Diamonds And Dirty Stones – ezt a dalt egyúttal némi Stones-os íz is körüllengi). A „Beautiful Curse” az őseredeti zenei hajtóerők páratlan találkozási pontja, amely tálcán kínál egy első osztályú rock ‘n’ roll terméket, remek középutat találva a piperkőc kölyökképűség és a régi szép idők iránti nosztalgikus visszatekintés érettebb pillanata között, amikor a rock még fiatal és szeplőtelen volt. A tűz ezekben a srácokban nem alszik ki. Az életstílus ugyanaz marad. Teljes vérű hűség a rock ‘n’ roll vezérelvéhez. Nincs visszavonulás. Blues, boogie és rock ‘n’ roll. Férfias, az adrenalinsietség velejébe vágó (a nyitó Too Much Of A Good Thing), ugyanakkor ezt a felborzolt rockos potenciát bölcsen, kontrasztosan egyensúlyozzák a lemez olyan pillanatai, amelyek rendkívüli lazaságot, kényelmet és abszolút flegmaságot árasztanak (a záró I Died Laughing)! Hiába csomagolja újra hitelesen a bluesos fájdalmat a korábbi lemezekről már bevált recept szerint, ez az album is a lehető legőszintébben, egyszerűen azt a nagy vágyat tükrözi, hogy elvigye a hallgatót addig a pontig, ahol örömmel kikapcsolhatja az agyát, és gondtalanul átadhatja magát a péntek esti bulizásnak.
A The Quireboys idén júniusától hivatalosan négytagú, állandó felállásban működik. Akkor hagyta el a zenekart Dave Boyce basszusgitáros és Matt Goom dobos. A megmaradt négyen – vagyis a gitáros páros, Paul Guerin és Guy Griffin, Ketih Weir billentyűs, valamint a The Qireboys első és legfontosabb figurája, az egyedülálló énekes, Spike – úgy döntöttek, kvartettként folytatják.
Spike továbbra is briliáns, a szövegek üzenetgazdagságának tolmácsolásában pedig egyenesen még érettebbé válik. A finom árnyalatok iránti érzéke, amely különösen a lemez balladás, drámai pillanataiban mutatkozik meg (ilyen a Don’t Fight és a Mary Ann, vagy a halott rockhősöknek – Janis Joplintól és Jimi Hendrixen át Kurt Cobainig – szóló főhajtás, a 27 Years), Spike-nál az új időkben még élesebb! A vokális érzelmek szenvedélyének, vagyis a hangszín ívelésének rendkívüli, finom rugalmasságának köszönhetően, amelyet ravaszul adagol a füstösen érdes torokhang több-kevesebb jelenléte, a lemez egyszerre hat ennyire valódinak és ragadozónak.
A lemezen nem nehéz meghallani azt a kivételes kémiát, amely összetartja a dallam magját alkotó építőelemeket, hogy Spike énekteljesítménye a szárnyain vihesse az egészet. Vagyis a kíséretet. A Guerin / Griffin páros természetesen lecsupaszított, ősi rockhangzással megterhelt, szaftosan működő gitárfrázisainak kivételes magja, amelyet időnként Hammond-hangzású billentyűk takarója és Keith Weir pimasz „honky tonk” zongorájának használata támogat meg, olyan esszenciális kémiai hatást hoz létre, amely a The Quireboys kifejezőerejét – Spike egyedi vokális pecsétje mellett – különleges helyre emeli a rock ‘n’ roll univerzumban. Ezzel együtt pedig ezt az albumot is. A hangzásért az ismert Chris Tsangarides felelt, a basszusgitárokat a zenekar mindkét gitárosa felvette, a dobok mögé pedig az album erejéig a „légiós” Simon Hanson ugrott be. Olyan lemez ez, amely árad az őseredeti rock ‘n’ roll kultúra csillogó esztétikájából, tapasztalt mesterek edzett kezével tálalva. A „Beautiful Curse” tökéletes névjegye annak, mire képes a The Quireboys 2013-ban. Amennyire csak lehet, őszinte.
Felállás
Spike – ének
Guy Griffin – gitár, basszusgitár
Paul Guerin – gitár, basszusgitár
Keith Weir – billentyűk
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Simon Hanson – dobok
Produkció
Chris Tsangarides
Dallista
1. Too Much Of a Good Thing
2. Chain Smokin’
3. Talk Of The Town
4. Mother Mary
5. King Of Fools
6. Homewreckers & Heartbreakers
7. Diamonds and Dirty Stones
8. Beautiful Curse
9. Don’t Fight It
10. For Crying Out Loud
11. Twenty Seven Years
12. I Died Laughing
