Szerző: Sebastijan Videc
Előadó: Metallica
Kiadó: Blackened Records
Megjelenés: numbers
Játékidő: 101:13
Értékelés: 3.5/5
A heavy metal behemótjai, a Metallica rendkívül dolgos évet zártak 2013-ban. Megállás nélküli koncertezés szerte a világon, amelyet egy antarktiszi bulival koronáztak meg, így lettek az első zenekar, amely egyetlen év alatt minden kontinensen fellépett, egészen az indiai és kínai bemutatkozó koncertekig. És mit kínálhat még újat egy olyan banda, amely több mint három évtized alatt gyakorlatilag mindent kipróbált? Nem, sajnos nem új stúdióalbumról van szó (bár idén már számíthatunk rá) – hanem a ‘Through the Never’ című koncertfilmről, amelynek a soundtrackjét igyekszem bemutatni nektek.
A film egy srácról szól, aki a Metallica roadie-jának jelentkezik, ám ahelyett, hogy élvezné kedvenc zenekarának koncertjét, kritikus megbízást kap, amely messze elsodorja a koncerttermtől, egy szó szerint élet-halál harcba. A filmhez kiadott dupla album tehát élő zenét tartalmazó soundtrack. Hiába kering rengeteg koncertfelvétel főleg a neten, és hiába ad a livemetallica.com gyakorlatilag mindent megvásárolható formában, amit az elmúlt pár évben lenyomtak, ez most valójában csak a harmadik élő lemezük; az elsőt már a távoli 1993-ban kiadták Live Shit: Binge and Purge címmel, majd jött az 1999-es szimfonikus S&M.
Mit kínál hát ez a két fehér, vérrel összefröcskölt korong? Tizenhat dalt vettek fel öt koncerten 2012-ben Kanadában: kettőn Edmontonban, Albertában, hármon pedig Vancouverben, Brit Columbiában. A számlistára vetett gyors pillantás persze nem hoz nagy meglepetéseket – kivétel a ritkán játszott …And Justice For All. Ha esetleg te is ásítottál a lista láttán, kár: ez az egyik legenergikusabb felvétel, amit a Metallica az utóbbi időben kiadott.
A produkció kiváló; Lars dobolása még soha nem hallatszott ilyen tisztán, Trujillo basszusa a belső szerveket rázza, Hammett szólói átütőek, James éneke kristálytiszta, a gitárriffek pedig mennydörögnek. Néhol egyenesen úgy hat a lemez, mintha stúdióban vették volna fel, ehhez az érzéshez hozzájárul, hogy alig hallani a közönséget – például az Enter Sandman imájánál. Szerencsére ez nem túl gyakori, és az album így is koncerthangulatú marad. Mindenesetre le a kalappal a producerük, Greg Fidelman előtt a fenomenális hangzásért.
Az egyik felvételen James Hetfield bejelenti, hogy minden albumról játszanak majd számokat. Csakhogy legalább az albumon (és ennek következtében a filmben) a Loadról vagy a St.Angerről nem hallani semmit. Az is érdekes, hogy a Through the Never cím ellenére az azonos című szám furcsa módon nincs a listán. Mivel soundtrackről van szó, néhány dalnál, például az Enter Sandmannél és a Ride the Lightningnál olyasmit is hallhatsz, ami felvételi hibának tűnik. Az utóbbinál a filmben például felmondja a szolgálatot a mikrofon, a Sandmannél pedig megtörténik a híres színpadleomlás a lángoló roadie-kkal együtt…
Valószínűleg az egyik legjobb tény, hogy az egész albumot fél hanggal lejjebb hangolva játszották végig, ami nehezebb és intenzívebb hangzást eredményez. A számok ettől energikusabbnak hatnak, és energiából tényleg nincs hiány a lemezen. Az olyan klasszikusok, mint a Creeping Death, a Battery és a Hit the Lights, ugyanolyan agresszióval és tempóban szólnak, mint az ’80-as években, és a One meg a megnyújtott akusztikus bevezetővel díszített Nothing Else Matters is gondoskodik a kiegyensúlyozott balladai részről a maguk dinamikájával és a megkövetelt zenei pontossággal – ami talán annak is köszönhető, hogy több évtizede játsszák őket. Az album az Orion egy üres teremben játszott verziójával zárul, amely ennek köszönhetően teljesen stúdióhangzású. A szám a filmben ugyanis a stáblista alá szól, zeneileg pedig az elektronikusabb hangzású basszusbevezetővel (Cliff torzításával szemben) modernebbnek hat, mégis megőrzi ennek a népszerű instrumentálisnak a nyers erejét.
Hibát nemigen lehet találni. Lars dobjai kicsit elszaladnak a For Whom the Bell Tolls alatt, James éneke pedig a Nothing Else Matters-ben követi őket. Talán azért nincs több botlás, mert, mint mondtam, öt koncert válogatott felvételeiről van szó, de tény, hogy a jól megolajozott gépezet, amilyen a Metallica minden kétséget kizáróan, még egyáltalán nem készül leállni. A Death Magnetic megjelenése óta már öt év telt el, és a Lou Reeddel készült Lulu keserű szájízt hagyott maga után, de szerencsére a Through the Never szolid darab, és mindenkinek ajánlom, aki még nem unta meg a Metallica örökzöld dallamait.
Felállás
James Hetfield – gitár, ének
Kirk Hammett – gitár
Robert Trujillo – basszusgitár
Lars Ulrich – dob
Produkció
Greg Fidelman
Számlista
- Ecstasy of Gold
- Creeping Death
- For Whom The Bell Tolls
- Fuel
- Ride The Lightning
- One
- The Memory Remains
- Wherever I May Roam
- Cynadie
- …And Justice For All
- Master Of Puppets
- Battery
- Nothing Else Matters
- Enter Sandman
- Hit The Lights
- Orion
