Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: Moveknowledgement
Kiadó: Goga
Megjelenés: 2003
Játékidő: 67:14
Értékelés: 4/5
A magasztalás szuper dolog, még jobb, ha jogos. Be kell vallanom, hogy a Moveknowledgement legkorábbi, legfrissebb harmatú időszakát pár éve még nem ismertem igazán, vagy az én oldalamról teljesen más esztétikai elvárások, a másik oldalról pedig egy elég popos kínálat (legalábbis én annak láttam) miatt jó ideig nem ültünk egy szekéren, a homok meg csak peregett és peregett az idő homokóráján. Így aztán eltelt egy teljes évtized, amely alatt sok minden megváltozott, én pedig leginkább magam változtam meg. Nehogy félreértés legyen – a kivételes novo mestói Muvekik is átalakultak ezektől az első stúdióáldozatoktól mostanáig valami egészen váratlanul másmilyenné, de ugyanakkor megállíthatatlanul vonzóvá és mágnesessé. De menjünk szépen sorjában, és szórjunk el először néhány tényt, amelyeket a Sun Sun album önzetlenül megoszt a tömegekkel. A Moveknowledgement indulásának története nagyjából így hangzik: az ezredfordulón járunk, és valamikor ekkortájt a fiatal, ambiciózus rapperrajongó, Miha Blažič beiratkozott teológiára, hogy megismerje a lelke középpontját, közben pedig gondosan ápolta a zene és a gazdag szókincsű önkifejezés iránti szenvedélyét. Fiatalon harmatos éveit LA-ben töltötte (ha az emlékezetem nem csal, persze), a szívét és az ízlését alaposan átszínezte a hip-hop iránti őszinte szerelem, majd hazatérve Szlovéniába ezt a szerelmet és a kifinomult ízlését megosztotta a tömegekkel Novo Mestóban, és természetesen később szélesebb körben is. A rap felől nézve tehát ennyi a kontextus. De mi a helyzet a háttérben megbújó szaftos prog rockos alteregóval, kérdezitek? Valamikor ekkor megcsörren Miha telefonja, a vonal másik végén pedig Goran Balog hangja kérdezi, tényleg élt-e az Egyesült Államokban és hallgat-e hip-hopot, és mit szól a Fugees Blunted On Reality albumához, amelyet ők ketten tövéig ismertek, és imádták a gyönyörű groove-ját és gondolatfolyamát. Szó szót követett, azonnal találkoztak és úgy beszélgettek, mintha egész életükben, sőt előző életeikben is ismerték volna egymást, minden hétvégén N’Toko szobájának menedékében hallgattak zenét, a szó pedig végül tényleg szót követett, és beindult a dolog. Goran legjobb barátja Wein volt, a világűrnyi tehetségű, atipikus, rasztás rocker, különleges kitárérzékkel, aki félig lehunyt szemmel röpítette a gitárját a galaxisok közötti sztratoszférába, először Goran padlásszobájában. Goran meghívta Mihát a padlásra, és megkóstoltatta vele a saját zenei nektárját – azt a zenét, amelyet a fiatal rapper mindig is hallani akart, csak nem tudta, hogy egyáltalán létezik. Lelkesen és elbűvölten kérdezte: „Kié ez a remek zene?” Goran és Wein meglepetten és büszkén egyszerre néztek rá, és azt mondták: „A miénk!”, és e sorsdöntő találkozás után semmi sem volt már olyan, mint korábban …
https://www.youtube.com/watch?v=R73M_L99Yzw
Egy csipetnyi romantika elengedhetetlen ahhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy kell, de legalább ennyire fontos egy tehetséges, erőtől duzzadó zenei kollektíva is. N’Toko mellett, aki a Moveknowledgementnek papírra és a hangok éterébe öntötte a szívét és a gondolatait, egy lavinányi gyönyörű szövegben és vízesésnyi szóban, ott van még Sandra Tomović lágy, édesen csengő női hangja, Wein átlagon felüli, álmodozó, több műfajon átolvadó gitárjai, Goran korai halála után pedig a basszusgitárt a fiatal Tadej Rozman vette kézbe. A dobok mögött az első pillanattól kezdve a kiváló ritmusember, David Cvelbar ült, a Muvekik pedig ebben a korai időszakban vágytak a Turk fivérek trombitájának és szaxofonjának rézfúvós hangjára (Gec a trombita fúvókáját csókolgatta, Micc a szaxofonét), az alapfelállás hab a tortán eleme pedig a fiatal Primož Malenšek ütőhangszeres kiegészítése volt. Hogy még jobb legyen a dolog, a teljességhez a srácok a már amúgy is félig zenekari közegbe beengedtek tehetséges helyi csodagyerekeket is, akik scratcheket, billentyűs hangokat adtak az együttes hangzásához, és főleg a tudásuk és lelkesedésük egy darabját, amitől a most született szupernóva-nap fényesebben ragyoghatott a kor alternatív színterének minden környékbeli perifériás eseményénél, ami akkorra már alaposan ki volt fosztva. A 2227 megszűnt, a Miladojka szintén, a Heavy Less Wanted jóval biztonságosabb, de langyos vizekre evezett, a majdnem-kommercia felé, lemondva az élességről és a megalkuvás nélküliségről, hasonló szar áradt a színtér szinte minden szegletéből, ahol a Siddharta jelentette a kreativitás csúcsát. Egészen 2003-ig, amikor a Moveknowledgement az asztalra csapta az első ütőkártyáját – a Sun Sun albumot.
A benne rejlő potenciált és a szenvedélyes javítani akarást az ember már az első album első akkordjától érzi, a novo mestói oktett (vagy ha úgy tetszik, nonett) pedig félelem nélkül dobta bele a műfajokon átívelő olvasztótégelybe az ízletes zenei borscsot: hip-hopot, jungle-t, dubot, drum’n’basst, ízes, erős funkyt, reggae-t, szabadon szárnyaló improvizatív freestyle-t, de leginkább egy tonnányi saját szerzeményt, amelynek a határok, a korlátok, a purizmus és a szabályok iránti igény nem olyan mező, amelyen valaha is járni akarna. A műfajok közötti zenei kilengések korábban inkább a már befutott, érett zenészek terepe volt, akik néhány rövid kísérletezés után elvesztették az erejüket és a kapcsolatot a hallgatósággal, és többségükben önmaguk céljává váltak, ezzel pedig természetesen elüldözték a táncra és igazi ritmusra éhes közönséget. A dolog így aztán, akár a elfelejtett, tűzhelyről levett leves, gyorsan elveszti tápértékét, kihűl, végül pedig vagy a feledés, vagy a megszűnés, a működés lezárása következik, hiszen a valódi okok a működésre már régen elhaltak. A Moveknowledgement már a névvel jelezte, hogy ezeket a tételeket nem szándékozik elhanyagolni, és hogy a leckét alaposan megtanulta. Az Intro után, amelyet Miha a saját szobájában énekel el, akusztikus gitárral, egy otthoni kazettás magnó külső mikrofonjára rögzítve, a szépség igazi spektrális átfolyása következik. A Sun Sun Sandra hangjával nynyűgöz le, amely rátapad Wein gitárjának kozmikus varázsára és David játékos dobjaira, a játékba pedig szépen becsatlakozik Miha éles, rímfaragó nyelve is, amely a szám első lépéseinél még csak enyhén színez. A Sun Sun jóval poposabb, jóval napfényesebb darab, amely a kivételes Goran Balog látnoki voltára és sajnos félig kiaknázatlan potenciáljára mutat, ő rakta le az első játékszabályokat és az átlagon felüli gravitációt a Moveknowledgement univerzumában. Itt a hang az első, a játék pedig a Fugees-asszociációknál inkább a Morcheeba áradó fraktáljainak világába való belépésre emlékeztet, amelyekhez a Jamiroquai teli funky beatjei csatlakoznak, a kollektíva pedig végül csak a saját, fel nem fújt kifejezésmódján rezeg és rezonál. A szlovén zenészek a funky-fonky vizeken elég gyakran nagyot mellényúltak, és idegen tojásokkal akartak sikert kovácsolni, mert sajátjuk nyilván nem volt, vagy mi, a Muvekik viszont szívesen ékeskednek kizárólag a saját tollaikkal. És ez ízléses és esztétikus. Az ízléses, álmodozó, finoman csordogáló Connect Your Mind és a kicsit túl mainstream kis Turn édes aljazata után itt a Universe, ez a szinte pszichedelikus cukorka, szuperdallamos és táncra csábítóan mérgező szám, amelyben N’Toko minden regiszterét kinyitja, Sandra pedig a metalofon és a kövér basszus hangjai mellett kizárólag simogatásra és hipnózisra hivatott. A Muvekik kicsit több élt kapnak, ugyanakkor tudnak és képesek is progresszíven átsiklani a megfoghatatlan álmodozás szféráiba. A Badoo Badoo úgy rohan a fülekbe, mint valami MTV-hullámokról érkező szám, anélkül hogy ezzel a novo mestói csodagyerekek alternatív, kreatív oldalát sértegetni akarnám. Szinte RHCP-s szexi funky groove-ot (a korábbi lemezekről, Hillel Slovakkal, vagy a még szűziesen romlatlan Frusciantével …) vagy valami James Brown-ízt szór és kínál a Sonic Fruits gyönyörű éneke, amelyen a rézfúvós szekció koszos alhangjai hagynak nyomot, Sandra pedig teljes hangjával uralja az egész szerkezetet.
A Trend a trendizmusok elleni leszámolás szamba-rap módra, igazán kellemesen lep meg viszont a Deep Cosmo Marathon Jam gyönyörű meditációja. A basszus úgy szólhat, mint egy szitár a meditáció mesterének kezében, a progresszív elem pedig a koncerteken is szépen habzik a tömegek szenvedélyétől, már ebben a korai személyes építkezési és önmeghatározási szakaszban is. A késleltetésekre épülő basszus és a gyönyörű dobok Pink Floyd-os bevezetője feszültséggel teli hidat épít, amely lapos kifogást ad az újabb ugrásra az ismeretlenbe. Ha nem az ósdian édeskés Given The Gift, akkor a Meditation gitáros nyitánya után kétségkívül a kivételes Monolith az, amely már ebben a korai időszakban megsejteti annak körvonalait, ami a következő néhány lépésben a Moveknowledgementből lesz. Érezni a miszticizmust, egy kis sötétséget és kimondatlanságot, amit az eredetileg adott forma nem igazán enged. Sandra hangja olyan, mint egy nimfa suttogása, a Moveknowledgement fogaskerekeinek koszos groove-ja pedig itt váratlanul közel kerül a Nebukadnezar konceptuális textúráihoz! De hagyjuk a későbbi csúcsokat, és képzeljük azt, hogy az idő itt nem számít, hogy ezúttal egy vadonatúj műről van szó, amelyet először fogyasztunk, és nem tudjuk összehasonlítani a későbbi művekkel. A Belly korrekt szám, amelynek a pontot az i-re egy igazán kivételes főhajtás teszi az együttes tehetséges látnoka, Goran előtt. A Crystal Tears a zenei játékosság és a kivételes kémia terjedelmét mutatja, amelyet a Moveknowledgement kollektíva már a saját zsenialitása első magjaival szilárdan beágyazott a lényegébe. Különleges bónusz a bónuszon pedig a lemezen a rejtett szám is, a csintalan N’Toko beatbox betétjeivel, amely tovább játszik a gondolatok és ötletek tökéletes játékának ötletével, a szöveges közeg pedig ezúttal angol helyett a szlovén szóba kovácsolt, lucid gondolatfolyammal habzik. Ebben rajzolódik ki a Cesarjeva Nova Podoba lemezen akkor beharangozott szöveges exegézis első körvonala, amely játszi könnyedséggel söpört el minden ostoba, ötlettelen, puhány konkurenciát, de ez már egy másik történet.
https://www.youtube.com/watch?v=4k0tm9VyMaI
A tények, kedveseim, úgy állnak, hogy tehetséges emberek keze alól – márpedig a Moveknowledgement kétségkívül az – még a legpopisabb termék is lehet hosszokkal vagy fényévekkel előrébb minden l’art pour l’art szarnál és kacatnál, amelyet a válogatás nélküli „mindentudók” olyan előszeretettel halmoznak, hogy megmutassák és bizonyítsák a kivételességüket. A Muvekik ezúttal nem prédikálnak és nem önkielégítenek a saját funky kivételességükön, ami a mi fehér Ljubljanánkban, de a savinjai származékoknál is elég magától értetődő volt, hanem összhangba kerülnek a saját kreatív, világos, megfoghatatlan és szolgaságba nem hajtott természetükkel. A Sun Sun az a lemez, amely szárnyakat adott nekik, és amellyel méltón tisztelegtek elhunyt útitársuk és szellemi atyjuk, a kivételes Goran Balog emléke előtt. A kérdés, hogy mi lett volna, ha Goran még él, ezúttal nem helyénvaló. Tény, hogy az evolúció, tragikus véletlenek miatt is, megtette a maga útját. A Moveknowledgement 2013-ban jobban szól, mint valaha, a saját zsenialitásának erőteljes tinktúráját pedig önbizalommal és egy tapodtat sem megromlott élességgel nyomja a jó zenére éhes tömeg fülébe és szívébe. A Sun Sun egy pillanattal a jövőbe tett kvantumugrás előtt született, a tagság mennyisége pedig nem rontott a kollektíva minőségi arcán, amely akkor még az ötletek építésének és csiszolásának fázisában volt. Az első lépés így megtörtént, és a szlovén színtérre való első belépés után is biztosan állítható volt, hogy Ljubljana és az egész világ joggal reszket, hiszen a kreatív felsőbbrendűség térképére felkerül a dolenjskai főváros neve is – a napfényes pozitivitás és kreativitás aranybetűivel, amely nem tűri az átlagosságot, a középszerűséget, ha úgy tetszik, hanem szívesen, konstruktívan leszámol vele! És ez az egyetlen út, amelyen a győztesek járhatnak!
Felállás
Uroš Weinberger – Wein: gitár
Miha Blažič – MC N`Toko: ének
Sandra Tomović: ének
Tadej Rozman: basszusgitár
David Cvelbar: dobok
Primož Malenšek: ütőhangszerek
Gregor Turk: harsona
Mitja Turk: altszaxofon
Goran Balog – basszusgitár a 14. számon
Vendégzenészek:
DJ Dado – scratchek és effektek
Gorazd Tompa – billentyűs hangszerek
Tomislav Jovanović – Tokac – vokál
Andrej Resnik – billentyűs hangszerek a 14. számon
Produkció
Tomislav Jovanović – Tokac
Számlista
1. Intro
2. Sun Sun
3. Connect Your Mind
4. Turn
5. Universe
6. Badoo Badoo
7. Sonic Fruits
8. Trend
9. Deep Cosmo Marathon Jam
10. Given The Gift
11. Meditation
12. Monolith
13. Belly
14. Chrystal Tears (bonus song)
