Helyszín: München / Backstage (Halle) / Németország
Dátum: 2013. október 8.
A hetvenes években (vagy még korábban) indult legendás rockzenekarok minden koncertturnéja az új évezredben akár az utolsó is lehet. Sosem tudhatod. Ilyen az Oakland városából származó, kaliforniai Y&T új turnéja is, akik 1974 óta száguldoznak a galaxisunkban. Ha egy ilyen turnét Európára is megerősítenek, az számunkra szó szerint ajándék! Ha pedig az egyik megerősített helyszín München, akkor a látogatás gyakorlatilag kötelező!
Az Y&T nagyjából 2002 óta, az újjáéledés évei alatt a megbecsült, legendás hard rock formáció státuszát élvezi, és 2008 óta gyakorlatilag évente ellátogat a vén európai kontinensre is. Az utolsó stúdióalbumot három éve adták ki. A „Facemelter” az Y&T első stúdióalbuma az új anyag kiadásától való 13 éves „absztinenciaválság” után. Az évek gyorsan telnek, a zenekar pedig 2011 óta minden évben úgy ünnepli kultikus albumai harminc éves jubileumát, hogy ahhoz szabja a koncertműsort. Idén 30 éve jelent meg a „Mean Streak” (1983), amelyet a mai napig a zenekar egyik legismertebb lemezeként tartanak számon. Az idei európai érkezésig a zenekar már lenyomott egy remek koncertsorozatot az Atlanti-óceán túloldalán, és közben fontos felismerésre jutott: a rajongóknak jobban bejön, ha a műsor a zenekar pályájának szélesebb időszakát fogja át, nem pedig egyetlen albumot játszanak végig az első számtól az utolsóig. Így az Y&T úgy lépett a turné német szakaszára, hogy a műsor – ahogy várható volt – az 1981 és 1990 között megjelent albumok anyagából áll, ésszerűen beépítve a „Facemelter” (2010) új dalait, amely stílusában a klasszikus lemezekhez is nagyon közel áll.
Münchenben az Y&T előtt a német hard rock kvartett, a Hartmann lépett fel, az aschaffenburgi bandának. Oliver Hartmann vezeti őket. Ő az a fickó, aki az új évezred jó évtizede alatt – ami elég gyorsan elrepült – stúdióban számos különböző előadó albumán működött közre háttérvokalistaként vagy a dalok „kórusos” színezőjeként. Ezek az előadók többek között az Edguy, az Avantasia, a Helloween, a Primal Fear, a Rhapsody, a HammerFall és így tovább. A zenei szakértők talán az At Vance, a német power metal zenekar egykori tagjaként ismerhetitek, akikkel öt stúdióalbumot vett fel. Oliver Hartmann a Hartmann név alatt eddig 4 stúdióalbumot is kiadott, a legutóbbit „Balance” címmel 2012-ben. Idén megjelent az első válogatása is, „The Best Is Yet To Come” címmel, amely mind a négy album legjobb pillanatait gyűjti egybe!
A kvartett – Oliver Hartmann (ének, gitár), Mario Reck (gitár), Armin Donderer (basszusgitár) és Dario Ciccioni (dob) – kiváló választásnak bizonyult az Y&T előtti nyitózenekar szerepére. Fogalmam sem volt, mire számíthatok tőlük. És aztán? Oliver briliáns énekesnek bizonyul, ráadásul briliáns gitárosnak is. A színpad hamar egyetlen alakká vált. A karizmatikus Oliver alakjává. Vokális kaméleon, aki hiteles, tiszta, magasabbra törő, markánsan dallamos hangot csalt elő, és ez rögtön megadta a választ, miért kerestek annyira a német power metal bandák a múltban. A fickó viszont ezt a jellegzetességet másként is ki tudja játszani, és érzően finommá válik, amikor több-kevesebb reszelősséget visz a hangszínbe. Emellett Oliver minden fő gitárszólóról és a díszítő szólómenetekről is egymaga gondoskodott. A három cimborája hűen követte. Ezen az estén a Hartmann teljes egészében a frissen megjelent „The Best Is Yet To Come” válogatásalbum anyagát játszotta, ami egyben azt is jelenti, hogy mind a négy eddig kiadott stúdióalbum egyenlő arányban képviseltette magát. Oliver Hartmann kivételes érzékkel épít megragadó kompozíciókat. A kiválóan összehangolt kvartett rendkívül kompakt és dinamikus előadása már az elején kivételes élményt nyújtott, és – ahogy már említettem – gondoskodott arról a csendben remélt érzésről is, hogy az előzenekar és az est főszereplője harmonikusan kapcsolódik egymáshoz. Ha szereted a dallamos hard rockot, mindenképp nézd meg a Hartmann zenekart. Nem fogsz csalódni.
Az Y&T más történet. Különálló entitás. Egyetlen zenekar sem hasonlít rájuk. Világunikum. Az Y&T-t amúgy legjobb előzenekar nélkül nézni, bár a Hartmann szuverénen működött a csomagban. A zenekar két éve egy kis lebujban lépett fel a müncheni kultúrtemplom, a Kunstpark Öst közelében, a Garage Deluxe-ban. A szlovén Orto bar méretű klub akkor repedésig tele volt, az emberek pedig mozdulni sem tudtak benne. Ezúttal a Backstage legalább félig üres volt. Még érdekesebb, hogy jócskán más közönség jött el a koncertre, mint egy nappal korábban, amikor ugyanitt a Pretty Maids lépett fel a Bonfire-rel. Többnyire csupa igazi hard rock veterán.
Dave Meniketti, aki idén december 12-én éppen 60 éves lesz, már rég nem aggódik a koncertjei látogatottsága miatt. Amikor színpadra lép, eltűnik körülötte minden. Csak a zene marad, és ő mint a zene része. Egyike a legkiforrottabb zenészeknek, akik egy személyben testesítik meg a csúcsgitározás és az énekes interpretáció tökéletes ötvözését! Sajnos a zenekar, amelynek ő a vezére, hosszú pályája során irigylésre méltó 4 millió lemezt adott el, mégis mindig „a szélen” maradt – mondjuk inkább: igazságtalanul figyelmen kívül hagyták –, és sosem kapta meg az igazi elismerést, nemcsak az életművéért, hanem azért az inspirációért sem, amelyet a megjelenésével a nyolcvanas évek második felének kereskedelmileg sikeres „rúzsos” bandáinak adott. Az első pillanattól a végéig, ami jóval több mint két órányi energikusan kitörő Y&T-élményt jelent, Dave Meniketti igazi színpadi ördöggé változik, akiből a rosszcsontság egyáltalán nem hiányzik. Hogy majd hatvanévesen lassít? Esélytelen. Ilyen erővel és kreatív energiasugárzással soha! A fickó egyszerűen kikapcsol. Minden egyes ponton. Csak az érzelmek és a szenvedély beszélnek. Meniketti a szenvedély és az érzelem kifejezésének tökéletes megtestesítője a rock ‘n’ roll nevű zene nyelvén. Már a nyitó Mean Streak alatt azonnal jelezte a zenekar, hogy tökéletesen összecsiszolódott, és hogy Brad Lang, miután 2010-ben a felállásban leváltotta a zenekar elhunyt eredeti basszusgitárosát, Phil Kennemore-t, az igazi utóda lett. Az pedig, hogy Meniketti ujjai a gitárnyakon minden elképzelhető variációban repkednek, ahogy csak kedve tartja, már az első számtól kezdve azt bizonyítja, mennyi tapasztalatot gyűjtött ez a zenei mester a 40 éves zenei pályafutása során. A dinamit, amivel az Y&T szórja és gyújtja fel a színpadot, kivételes. Szavakkal nehezen leírható. A teljes kvartett kivételes vokális harmóniákat teremt, amelyek a Backstage által ezen az estén nyújtott kiváló hangzás mellett az Y&T-repertoár színpadi előadásának optimumát alakítják ki. Itt van Dave hű gitármestere, John Nymann, aki egyben a középiskolás cimborája, és a nyolcvanas években alkalmanként billentyűsként is besegített az Y&T-nek. Nem kerülhetjük meg az igazi dobos „rozmárt”, Mike Vanderhule-t sem, aki ágyúszerű, pontosan kimért csapásokkal, mintha fogadásból tenné, rázza a férfinadrágok tartalmát a koncerthelyszíneken! Nem. A Backstage sem volt kivétel.
A várva várt nyitó Mean Streak után az Y&T az est első gyönyörű meglepetését a „Ten” (1990) klasszikusával, a Hard Times-szal hozta! A sokszínű műsor valóban felölelte az Y&T-pálya összes „oszlopalbumát”! Ha visszatérek az est főalakjához, Dave Menikettihez, a pasas újra kiváló énekteljesítményt nyújtott. A hangja férfias, érdes, macsó töltetű, és rendkívül átható, inkább úgy mondom, erős. Domináns. Határozottan ott van benne a reszelősség jellegzetessége, amit Meniketti mint egyedi hangszínű énekes a versszakokban remekül kihasznál. Nehéz a gitárt egy olyan kiváló ének elé állítani, mint Menikettié, de Meniketti azért elsősorban mégis gitárhős. A fickó átadja magát az élvezetnek. Az Y&T a színpadon átalakítja a dalokat. Széthúzza őket. A pasas rengeteg időt szánt arra, hogy csúcsminőségben kidolgozzon egy olyan dalt, mint a Dirty Girl, amely a fejlődése során legalább öt szólót kapott. Időnként úgy tűnt a szólók közben, mintha Meniketti soha nem akarna kiszállni a szólóból. A három cimbora figyeli őt a színpadon, résen van, mikor hagyja abba a vezér, hogy visszakísérjék a dal vezérmotívumához. Meniketti mint gitáros és énekes egy személyben egy szemernyit sem vesztett a kivételes energiatöltetéből, sem a kivételes egyéniségéből. A zenei üzletben eltöltött évek alatt sem. Igaz viszont, hogy a koncert végén kicsit köhögött. Meg kell érteni, hogy az ilyen odaadás mellett a zenész energetikailag mindenképp kimerül. Innen valószínűleg csak egyetlen dal a ráadásban. Két éve a Garage Deluxe klubban négy dalt kaptunk ráadásként.
Az Y&T úgy két éve játssza a színpadon az „Earthshaker” (1981) albumról a Squeeze-t is. Ezen a ponton Meniketti hagyta, hogy John Nymann énekelje el a dalt, aki ilyenkor jó adag teatralitást tesz hozzá, és tovább fokozza az Y&T-koncert vidámparki körhintáját. Mivel Meniketti megállíthatatlan a színpadon, a csapat többi tagjának követnie kell. Nincs más választásuk, különben elveszthetik az állásukat az Y&T-nél. Így Dave a megvadultságában szó szerint magával rántja őket, és egy pillanatra sem lehet látni, hogy Brad vagy John mozdulatlanul állna a színpad valamelyik sarkában. Az Y&T tökéletes energiatorpedó marad, amely a koncert egyetlen másodpercének törtrészére sem áll meg.
A mesterek mesterek maradnak! A zenekar jövőre ünnepli működésének 40. évfordulóját. Az egyik tervezett japán koncertet az Y&T állítólag új koncertdokumentum felvételére használja majd ki. A történetnek tehát még messze nincs vége. A müncheni élmény után egyáltalán nem. Az Y&T megszelídíthetetlen szíve, mint a megvadult kamaszoké, tovább hajtja őket a 40. születésnapjuk felé. És ezekkel a tapasztalt zenei bölcsekkel az évek sem bírnak el könnyen. Az Y&T-koncert csábítása az igazhitű hard rockerek számára így az új korszakban is kötelező élmény marad! Élmény, ami kijózanít. Élmény, amikor olyan zenekarral találkozol, amely mindent belead. És megosztod vele az egész szívét, amelyet a zene varázsa iránti hiteles szeretet sugároz, ahogyan ők alkotják! Felbecsülhetetlen értékű élmény, mondhatom, szó szerint pótolhatatlan az egyedisége miatt. Ez a teljes hitelesség pontja, amikor azt mondod, hogy a zenekartól valóban megkaptad a legtöbbet, amit csak adhat neked.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
HARTMANN:
1. Right Here Right Now
2. The Sun’s Still Rising
3. All My Life
4. Like A River
5. After The Love HAs Gone
6. From Outta Space
7. Don’t Give Up Ypur Dream
8. Alive Again
9. Out In The Cold
Y&T:
Intro (Highway To Hell/From The Moon)
1. Mean Streak
2. Hard Times
3. Don’t Be Afraid of the Dark
4. Don’t Stop Runnin’
5. Black Tiger
6. Dirty Girl
7. Midnight in Tokyo
8. How Long
9. Lipstick and Leather
10. Hurricane
11. Winds of Change
12. Contagious
13. I Want Your Money
14. Rescue Me
15. I’ll Cry for You
16. Squeeze
17. Summertime Girls
18. I Believe in You
19. I’m Coming Home
—ráadás—
20. Forever
